Sziasztok :)

Velencèből jelentkezünk, ahova tegnap délután érkeztünk Ákos (Fanni apuja) ès Lili (Fanni húga) társaságában. Ez a a kis "vízi" város cédrusfa alapokon nyugszik ami lassan de biztosan süllyed, amit nem volt nehéz èszrevenni: számos épület alsó szintje vízzel elöntve üresen áll, a falak több méter magasan vakolatukat vesztve vizesen állnak stb. A házak egyébként fényűző pompában tetszelegnek, rengeteg templommal és a híres San Marco-i székesegyházzal egyetemben ahová zárás előtt be is kukkantottunk. Aranyozott mennyezet, térhatású illetve egyéb mozaikos padló valamint apró ablakok vártak minket. A sóhajok hídjánál láthattunk egy gyönyörű naplementèt, majd 4 óra sétálás a kanálisok között vègül egy jó házi sonkával töltött kenyér (köszi Kriszti) elpusztítása után mindenki álomra hajtotta a fejèt. Másnap körbe hajóztuk Velence belvárosát ami tele volt gondolákkal és motorcsónakos taxikkal. A városban amúgy alig volt túrista aminek nagyon örültünk és nem kicsit élveztük :) Most találkozunk Garamhegyi Tomival ès baràtjával, Gerivel akikkel holnap együtt repülünk tovább Santiago de Chilén keresztül az Atacama sivatagba. :) Hamarosan jelentkezünk addig is legyetek jók!!!! :) Píszes.

(2017. augusztus 9- 22.)

Az első élményünk Costa Rica-ban: a határ átlépése után majdnem 2 órát vártunk az első stoppounkra egy olyan fa mellett, ami tele volt kétféle papagájjal (ARA) ami Costa Rica nemzeti állata. Megérte várakozni, mert egy mexikói apuka a fiával (Ricardo es Ricky) vettek fel, akikkel aztán 3 napig utaztunk együtt. Az első nap Puntaarenasban bivakoltunk az óceánparton a Jacht kikötő mellett, így volt 0-24 órás őrségünk. Másnap ismét találkoztunk, és meghívtak egy korai ebédre, miután előző nap megvacsoráztattak, és eldöntöttük, hogy együtt tovább utazunk, így elmentünk a Manuel Antonio nemzeti parkba. Útközben megálltunk egy hídnál, ugyanis legalább 40 krokodil hűsölt a híd árnyékában. Szerintünk 4 család kupaktanácsa zajlott éppen arról, hogy kit egyenek meg legközelebb. Estére értünk a parkhoz, ahol Fannival kempingezni szerettünk volna, DE Ricardo előzetes megbeszélés nélkül elintézett nekünk helyet a hotelszobájukban, ami egy 5 csillagos hotelben volt.... A vita nem segített, úgyhogy (nagy duzzogva) maradtunk. Másnap a parkban láttunk különféle majmokat (bőgőmajom, kapucsínó majom stb.) testközelből, valamint 2 lajhárt harcolni (lassított felvételben), amitől könnyesre nevettük magunkat...  Láttunk mogorva mosómedvéket, hüllőket, rovarokat... Ez olyan volt, mint egy trópusi szafari.
Annyira összebarátkoztunk, hogy ők tervükkel ellentétben úgy döntöttek, velünk tartanak San Gerardo de Dota-ba, ahol a Quetzales nemzeti park van. Egy laza 4 perces vita után kibéreltek négyünknek egy fakunyhót, ahol alkoholit játszottunk hajnalig. Fanni az első mezcal után emlékezve a legutóbbi mexikói szülinapi fiesztájára, úgy döntött, hogy sörrel kompenzálja az elvesztett köreit…  Az éjszaka túlélése után fájdalmas búcsút vettünk 2 ajándék levéllel gyarapodva (1 szülinapi és 1 veszélyezetre), amiben pénz volt.... Akkor nyithattuk ki amikor már elbúcsúztunk. Hihetetlen emberek voltak, megígértük nekik, hogy meglátogatjuk őket a közeljövőben.
Másnap Fannival eltúráztunk a Quetzales parkba, és az eredeti terv alapján egy helyi ösvényen keresztül a vízeséseket akartuk elérni, majd visszastoppolni a kunyhóba. A túra eléggé kalandosra sikerült: zuhogó eső, eltévedés a dzsungelben, átkelés egy farönk hídon, majd visszafordulás és beleesés a folyóba, plusz lassan sötétedett. Végül megtaláltuk az ösvényt, ami olyan volt, mint egy agility pálya. Az esős évszak miatt az ösvény fele patakokban kanyargott, kisebb vízeséseken kellett átkelni, és farönkökön átlendülni... Végül elértük a vízesést... Ami a legviccesebb, hogy amikor kiértünk a kis ösvényre azt láttuk, hogy le van zárva az út a vízesések felé. Természetesen megnéztük és csak visszafele realizáltuk, hogy az az ösvény volt lezárva, amiről mi érkeztünk. ÉRTHETO MÓDON. 
Éjjelre értünk vissza csuromvizesen, sarasan, átázva, és végül nagy nehezen találtunk egy helyi lányt, aki jó pénzért visszavitt minket a kunyhóba.
Másnap nagyon könnyen átstoppoltunk Karthagoba, ahol a főtéren egy gyönyörű régi romtemplom mellett fogyasztottuk el a reciklált pizzánkat, majd busszal megérkeztünk Santiagoba. Itt a helyieket kérdezgetve végül egy bácsi földjén kempingeztünk, ahol az első éjjelen özönvíz fogadott minket, így árokrendszereket ástunk először késsel, majd macsétéval. Mindezt végigasszisztálta egy béka, aki a sátor alatt keletkező tóban lubickolt. A pozitív oldalát nézve aznap éjjel kényelmes vízágyban aludtunk... 
Santiago egy pici falu kb. 150 lakossal egy vegyesbolttal és egy zöldségessel. A zöldséges családdal összebarátkoztunk, miután recikláltunk rengeteg zöldséget és gyümölcsöt. Elmentünk együtt kirándulni a helyi vízerőműhöz, és megnéztünk egy 1899-ben épült, Londonban készült, alkatrészeiből épített vasúti völgyhidat. Teljesen elhagyatott, korhadó farönkök, de a váz tökéletes állapotban. Aznap elutaztunk egy 70m-es vízeséshez, ahol láttunk egy 2 m hosszú gyönyörű boát, ami mellett Fannival simán elsétáltunk. 
Nagyon kedvesek voltak, és megismertük a teljes családot egy anyák napi ebéd keretei között. Következő nap átstoppoltunk Cachiba es Orosiba, valamint voltunk mászni Urasca mellett egy magánterületen. Ez olyan 30-60m magas bazaltorgonákból álló fal volt, ahol egy napot másztunk, ami varázslatos volt, csak a döglött kutyának a szaga a fal alatt rontotta picit a képet. A faluban összeismerkedtünk egy helyi gazdával, aki másnap Limon irányába repített minket, onnan pedig busszal mentünk át Puerto Viejo-ba, ahol meglátogattuk a Guatemalában megismert amerikai barátunkat, Thomast. A megérkezésünk éjjelén Thomas nem tudott kijönni elénk, így a karibi strandon, a mobil rendőrállomással szemben sátraztunk, és recikláltunk 2 hátizsáknyi kaját. A reggeli itt is kókuszdió volt, amit Fanni vadászott egy kötél hosszúságú doronggal. Másnap már Thomasék csodálatos hazában aludtunk, ahol együtt főztünk és délutánonként strandröpiztünk, valamint béreltünk szörfdeszkát, és meglovagoltunk minden 2 m-nél kisebb hullámot. Napközben bicajtúráztunk a helyi falvakba, és az egyik nap elmentünk közösen a Manzanillo strandra, ahol Tomi kimentett egy nagyon drága drón helikoptert a háborgó tengerben álló kis sziget tetejéről (hatalmas hullámok, szólózás a törős sziklán, korallzátony, alacsony víz, sikoltozások a partól= akciófilm). A fán landolt, Tomi által megmentett drónt deportálni kellett, amiben a tulaj anyagi hozzájárulásának köszönhetően a sziget mellett egy motorcsónak segédkezett. Mindezt a tulaj (izraeli mélytenger kutató, aki egy saját tengeralattjáróval rendelkezik, és a közelben levő Coco szigeten felfedezett egy új puhatestű fajt az óceán mélyén) egy pompás ebéddel honorálta a helyi étteremben, ahova mindenkit meghívott.
Rengeteg kagylógyűjtés, természetes jakuzzi és hihetetlen táj...
Innen stoppal át PANAMA!!!!!

Első poszt (2017. április 27.)

Megerkeztünk Guatemalába az Atitlán tóhoz, a Hostel del Lago-ba. Most itt leszünk egy darabig, elég jónak tűnik. Napi két hatalmas adag kaja és szállás plusz a tó a lábunknál és ingyenes jógaórák minden nap cserébe 5,5 óra munka a pultban:) eléggé megéri. Az arc, aki a határig vitt, a határtól buszozott Huehuetenangoba, így mi is vele tartottunk, majd megszálltunk ott, ahol ő. Másnap stoppoltunk tovább Quetzaltenangoba, de hogy! Egy rendőr megkérdezte, merre megyünk, és mondta, hogy akkor majd olyan kocsikat állít meg, ahova beférhetünk. És így is tett! Egy csávó nem arra ment, de pénzt akart adni buszra, érdekelne, mit mondott neki a rendőtr...:D és aztán egy buszt állított meg, aki ingyen elvitt minket. Mindenki más fizetett, csak mi nem! így jutottunk el a következő nagyvárosig, onnan egy kis furgon vett fel, négyen ültünk elöl, én Tomi ölében. 30fokból indultunk, 10 perc múlva 15 fok és olyan köd, hogy 2méterre jó ha elláttunk időnként. Alaszka annak a területnek a neve, nem véletlenül.:) aztán egy fiatal arc vett fel, tőle is kaptunk ajándékot, és egész a hostelig vitt, pedig nem is erre jött. Plusz az úton több volt a lyuk mint az aszfalt, úgyhogy az amúgy 15perces utat 1óra alatt tettük meg... Reméljük a kocsinak nem lyukadt ki az alja. 
Most pedig itt, a hostelben,előttünk a tó, körben vulkánok, megyünk majd feltúrázni rájuk. Van mit csinálni, unatkozni nem fogunk.:) puszi ès ölelés mindenkinek, képek még ma!:)❤️

Második poszt (2017.május 27.)

Sziasztok!!! :)

Fanni pont egy honapja irt, igy epp itt az ideje, hogy a kepek utan magyarazatot is adjunk mi tortent velunk :D (aki vegigolvassa vendegunk egy bambira) :)
Rovidre fogva a szot :) itt a bambusz alapokon nyugvo bar/hostelben heti 5 muszakot kell elvinnunk, amiert cserebe kapunk szallast (jelenleg egy kiszuperalt regi iskolabuszban alszunk osszkomforttal es egy ventillatornak nevezett propeller, ami inkabb vakumot general, minthogy fujna) 2 nap pihenot es napi 2 etelt, amihez hozzajonnek a sutikek es a temerdek tea, kakao kombo :) A bar oldalarol mi keszitjuk el a kv-italok-koktelokat, mi vesszuk fel a rendeleseket az etterem reszere, ahol a Maya szakacsnenik foznek,sutnek. Szuper kedvesek es van sajat helyi nyelvuk, igy tanuljuk mar azt is a spanyol mellett. A hostel resze: mi csinaljuk a check-in/check-out-kat es kezeljuk az utleveleket es az osszes penzt ami forog a bar/hostel korul... Jo tapasztalat de nem a mi vilagunk... Minden heten szervezunk esti programkat a vendegeknek pl.: karaokee, poker,dobkor tuz mellett (kedvenc), film est, koncertek, valamint Fanni bedobta a kozosbe, hogy lehetne Salsaestet is szervezni, igy (ahogy a kepeken is lathato) elkezdtunk tanulni, illetve tanitani. Az elmult hetekben -ha nem voltunk reggeli muszakban- kora reggelenkent jogaval kezdtunk, majd usztunk egyet a toban vegul a jol megerdemelt reggeli volt a program :P
A hely mellett van egy sziklaszirt a kis faluban, ahonnan ugraltunk es tudtunk kicsit maszni a viz folott :) A kovetkezo kis falu a hegyek kozott Tzununa, ahova sikerult atvergodnunk kocsival (iszonyat utak vannak, inkabb omlos szerpentinnek mondanam) es meglatogattunk egy permakulturat. Lehet visszamegyunk onkenteskedni egy kis kecskefejesre :D majd felturaztunk a folyot kovetve egy kb 20 meteres vizesesig az erdo kozepen. Gyonyoru volt, oriasi sziklatomb beszorulva egy repedesbe (kep feltoltve). Voltunk motorcsonakkal a to masik oldalan (Panahachel) ami egy zsibvasarhoz hasonlit, gyonyoru himzett ruhakkal es ekszerekkel... A mult heten elterveztuk, hogy felturazunk az Acatenango-ra hogy megkinozzuk egy kicsit a testunket/lelkunket. Hat sikerult... Ez a vulkan nem csak a magassaga miatt hires, azert is mert mellette van egy aktiv vulkan (Fuego, azaz tuz) amit -kis szerencsevel- lathatunk kitorni. Nyilvan tervezesunk fazisaban mindenki turistavezetot ajanlott, mondvan nagyon bonyolult felmenni es kellenek extra felszerelesek blablabla... Kis utanalvasas utan rengeteg infot talaltunk az utrol, hogy mennyire egyertelmu az utvonal, mi kell/nem kell es mivel mar volt tapasztalatunk ill. felszerelesunk (sator,halozsak,derekalj,gaz/fozo,melegruha,, 4 liter viz fejenkent,ennivalo+egy machete-t kaptunk az egyik vendegtol az esti tabortuzhoz, meg vedelem gyanant :D) ugy dontottunk turavezeto nelkul megyunk fel. Az indulasunk napjan valamit ehettun/ihattunk a hostelben, igy mire atstoppoltunk Antigua-ba mar ereztuk, hogy egy kicsit mintha faradekonyak lennenk es megy a hasunk rendesen... Ott talalkoztunk par ex-onkentes baratunkkal, akik szinten a vulkan meghoditasat tuztek ki, viszont ok fizettek a szervezesert nem kis osszeget. Este minimal varosnezes utan egyutt beultunk egy sorozobe megkostolni a fincsi guatemalai soroket, majd hamar agyba bujtunk. Masnap reggel Fanni reggel rosszul volt, de a reggeli forro tea es a yoghurtos mango helyrerakta es lattam a szemeben a tuzet, hogy akar a Csomolungmara is felmegy!!!! Kisebb kalandok aran de vegul del korul mar a start pontnal voltunk hatalmas kodben es esoben... Elindultunk majd 5 perc utan megvaltozott az idojaras es elobukkant a nap, igy levetkoztunk a hirtelen hoseg miatt. A felfele vezeto ut vegig kaptatos volt es az elejen a vulkanikus kavicsos talaj raadasul meg suppedos is. Szoval igy telt az elso 2 orank, oltozessel/vetkozessel. Miutan elhagytuk a kukorica/kv foldeket beertunk az elso szintet jelzo esoerdobe (lianokkal,bambuszokkal telitve), ahol a magassag ellenere nagyon magas volt a paratartalom. Itt volt 2-3 piheno resz kialakitva, itt vihar idejen lehetett satrazni. Az utolso ilyen piheno 3150m-en volt, ami mar az un. koderdo (cloud forest) volt teljesen mas vegetacioval, a nevebol fakadoan nem is sokat lattunk mert az a resz egy kisertet-erdohoz hasonlitott leginkabb. Itt mar ereztuk a magassagot es az erotlenseget. 5 percenkent megalltunk pihenni, mert a teljes felszereles miatt elegge nehezkesen kozlekedtunk. Ezutan jottek az erdei, majd torpe-fenyvesek ami azert is volt nagyon erdekes, mert hatalmas lyukak voltak a hegy oldalon, rengeteg fat lattunk ami beteg volt es szamos ki is volt szaradva/dolve. Az ok, par eve volt egy komoly erdotuz a vulkanon es az epen maradt erdo olyan ho-stresszt kapott, hogy teljesen legyengult igy nehezebben tudott/tud ellenallni a helyi specko fa-szunak... 
Utkozben az eso mellett a jegeso is elkapott, vegul viharban allitottuk fel a satrunkat kb. 3500m-en. Kicsit el/beazva de foztunk egy inyenceknek valo instant levest, valamint ettunk hozza sajtos/sonkas tonhalas kenyeret, desszertre aszott,nyomott banant :D 
Ejszaka fel orankent kimentunk hasmenni, hajnali 4-ig fejenkent ha 1 orat aludtunk akkor sokat mondok. fel5-kor osszeszedtuk a cuccainkat a satorbol es nekivagtunk az utolso 2 oras emelkedonek. Mi az elso kaldera alatt satraztunk az erdo szelen, mivel ott meg valamennyit vedtek a fak az esotol. Az elso kiscsucs eleresenel en retrograd uton kiuritettem magambol a vacsorat es a megmaradt vizet amit addig ittam osszesen, amitol Fanni iszonyat durvan erore kapott, en meg megkonyyebbulten haladtam utana...:) Vegul hajnali fel6-ra botorkaltunk fel a csucsra, ahol lattuk a napfelkeltet es egy kisebb hamus kitorest is... A csucs egy kalderat ovezett aminek a kozepen egy kis meteorologiai sator volt. A szomszedsagban levo Fuego sajnos nem volt tul aktiv, de ket kisebb kitorest lathattunk, amig halozsakjainkba bevackolva vartunk kb. 1-2 orat. A csucson talalkoztunk a kis baratainkkal is, akik mar fent voltak es nagyon atfagytak, igy 10 perc fotozkodas utan ok le is mentek. Elkepeszto szep volt belatni teljes K-Amerikat a felhok felett, valamint kis ido utan teljesen egyedul maradtunk es elvezhettuk az egyedulletet a vulkanok tarsasagaban. :) Utana visszamentunk a satorhoz, zombi uzemmodban osszepakltunk es kb. 3-4 ora alatt lebotorkaltunk teljesen kimerulve. Mire visszaertunk Antiguaba az esti varosnezes helyett mindketten aludtunk. Reggel Fanni annyira rosszul lett, hogy kihivtam a mentoket es bementunk a helyi surgossegire, ahol (CSAK) fel ora varakozas utan egy tomeg korterembe vittek a Fannit es kapott infuziot dehidratacio ellen, valamint ver es szekletvizsgalat utan antibiotikumot is, mindezt 4 ora lefolyasa alatt... A hatalmas dzsuva ellenere en el voltam ajulva milyen jol mukodik a rendszeruk, neha a magyar kozegeszsegugyre gondoltam osszehasonlitaskepp es elszomorodtam... Vegul konzultaltunk a dokival, elmagyarazta mi a teendo stb. Az ellatas es a tanacsadas ingyenes volt, amire megint csak nem szamitottunk... A gyogyszereket kivaltottuk (kb. 40 ezer ft) igy mindenrol keszitettem fotot es felhivtam a biztositot, hogy mi tortent, kerjuk egyenlitsek ki a szamlakat, amire eloszor azt mondtak, hogy rendben csak kuldjuk haza az eredeti doksikat postan... :D Fel ora telefonos ervelgetes majd 2 email valtas utan elertuk azt, hogy EMAILEN elkuldhessuk a recepteket... (Welcome 21. szazad) Fu kicsit sok a szo elnezest.... Aki eljutott idaig kerem irjon egy :) kommentkent :D
A tura ota egy het telt el, azota sebeinket nyalogatva de nagyjabol felepultunk, nekem a sajatmagam keszitett chilchauva tinktura segitett es most Fanni is ezt szedi, mert ma reggelre az antibiotikum es probiotikum kura utan kicsit visszaesett...
Par napja a ket kis falu kozott felfedeztunk egy sziklafalat (kb. 30 perc tura a hosteltol), ahol tudtunk maszni (ISMET VEGRE 2 HONAP UTAN!!!!) es tegnap kiraktunk egy flyert, ha valaki ki szeretne probalni a sziklamaszast velunk megteheti :) (mar 2 ember jelezte, hogy mikor, hol, mennyiert stb, szoval kis penzgyujtesnek jol is jon)
Vegul de nem utolsosorban, tegnap sikerult elmennunk a szomszedsagba ahol egy idos foszer (Keith) kakaot keszit, illetve kakao szertartasokat szervez es kaptunk egy ajanlast, hogy segiteni kene a nyers,folyekony kakaot kis zacskokba tolteni (454g-os tara merlegen). A helyszinen szo szerint be kellett mosakodni, kaptunk fejkendot, hogy semmilyen kosz ne keruljon a kakaoba. 8-an csinaltuk helyiekkel egyutt. Csomagolas utan sziklak ala tettuk a kakaot, hogy egyenletesen preselve szilarduljon meg. Cserebe a 2 oras munkaert, elmehetunk a kakako ceremoniara ingyen, amit nagyoon varunk mar. Keith meselte, hogy a kakao Guatemala csedes-oceani partjairol erkezik ide a tohoz, ahol csonakkal hozzak at a babzsakokat es tobb helyi Maya csalad segit neki a babokat meghamozni kezzel, majd megporkolik tuzon vegul orlik es igy kapjak a homogen teljesen tiszta kakao-masszat (nem egyenlo az otthon is hasznalatban levo kakaomasszaval). Nagyon varjuk a szertartast, teljesen be vagyunk zsongva :) Keith felesege irt, hogy a kovetkezo toltesre ha tudunk menjunk es kaphatunk kakaotombot/babot :)
A waldorfos sulis onkenteskes nem biztos hogy osszejon mert meg mindig nem szoltak vissza, hogy mehetunk/nem mehetunk.
Itt 10 napot maradunk meg, utana felmegyunk egy quetzales(nemzeti madaruk)-rezervatumba, majd fel eszakra megnezni az osi Mayak egyik fovarosat (Tikal). Ezutan meg szoban van egy onkenteskedos hely, ahol lehet tudunk segiteni egy vitorlashajo epiteseben, ha nem, irany El Salvador del fele...
Sokat gondolunk ratok, remelem par ember lesz aki a vegere er majd :)Ne haragudjatok de mindig elragad a szo es nehez roviden sok mindenrol irni...
PUSZI MINDENKINEK!!!! :)

Harmadik poszt (2017. július 14.)

Folytatva a májusi beszámolónkat (Atitlán-tó partja hostel/bár önkénteskedés) a hónap utolsó vasárnapján elmentünk Keith kakaóceremóniára. Az amerikai kakaósámán (Keith) kb. 65 éves lehet (úgy néz ki mint egy mágus, akinek földig ér a szakálla), polihisztor/koponya és emellett multimilliárdos (érthető, ha havi 5-6 tonna kakaót ad el), ennek ellenére egy icipici házikóba él a feleségével Barbarával, ahol volt a szertartás. Az elején megittuk a vízben felkevert nyers kakaómasszát, ami iszonyat keserű volt, majd elindult a 'brain storming' a világ nagy dolgairól: a klímaváltozástól egészen a gravitációs hullámok és a hipertér elméletig bezárólag... Ezután mindenkitől megkérdezte kinek milyen testi/lelki bántalma van, illetve volt és az egész 'ceremóniának' titulált spirituális szertartás átment pszichodrámával ötvözött lelkiterápiába... Voltak érdekes dolgok amik feljöttek az emberekből, én személy szerint a kakaótól teljesen meditatív állapotba kerültem, a kakaó segitett a fókuszálásban, amit nagyon élveztem. Fanni inkább bágyadtan konstatálta az eseményeket, láttam rajta, hogy kezd nagyon fárasztó lenni a dolog a 3. óra után. Nehéz szavakba önteni ezt a délutánt, de az tény, hogy mind a ketten kicsit más mire számítottunk, nem egy igazi szertartás volt... Következő héten folytattuk a sziklamászós kirándulás szervezését és szép számmal jöttek a vendégek, akikkel délelőttönként feltúráztunk a sziklákhoz egy nagyon meredek kukoricaföldön és délután 3-ig vissza is értünk a műszakunk kezdéséig. Egyik nap azonban, amikor felértünk a sziklákhoz, megjelent 3 férfiú macsétével és erős Maya dialektussal elkezdték magyarázni, hogy menjünk innen és ez volt az utolsó alkalom, hogy itt mászhattunk... Amikor odamentünk beszélni velük Fannival először teljesen meglepődtek, hogy tudunk beszélni spanyolul és 10 perc beszélgetés után már arról folyt a tárgyalás, hogy jöhetünk de mennyi pénzt kell fizetnünk ha legközelebb jövünk mászni, ugyanis ez a szikla az ő területükön van, ami PRIVÁT!!! Nyilván előadtuk a mi igazságunkat is, hogy mi aztán beszéltünk a szomszédos telek tulajával (az egyetlen ember akit ott találtunk), aki rábólintott, hogy mászhatunk és sehol sem láttunk táblát vagy bármi jelzést, hogy ez privát, szóval mea culpa. A beszélgetés végén megeggyeztünk, hogy 15 Quetzalest (kb 600ft-ot) fizetünk emberszámtól függetlenül óránként és azzal kezet fogva távoztunk. Másnap, amikor feltúráztunk már kint voltak a barátaink, dolgoztak a kukoricaföldön. Első dolgom az volt, hogy odaadjam a 75Q-t az 5 órára. Teljesen ledöbbentem, amikor José (az egyik tulaj) nem fogadta el a pénzt... Elmagyarázta, hogy amikor feltúrázunk, legyünk nagyon körültekintőek, mert a kis gödröket amiket ezerszámra kapálnak ki a meredek földből, abba ültetik a kukoricamagokat és ha lehet ne tapossunk bele, mert ha nincs kukorica nincs mit eladni... Megbeszéltünk egy útvonaltervet, ahol lehet közlekedni, de olyan volt a terep mint egy aknamező. Telis tele lyukakkal és rohadt meredek volt...
Ezután összedugtuk a fejünket Fannival és rájöttünk, hogy ezeknek az embereknek ez a föld az életük, amit termesztenek rajta az a megélhetésük, annyira nagy a szegénység ezen a részen (is) hogy nekünk nem ér annyit ez a plusz kereset, minthogy tönkretegyük a földjüket... Magyarul attól a naptól kezdve fájó szívvel de lemondtunk mindenkit. Lehet ez egy kicsit túl részletes lett, szorri...
Ami viszont vicces volt, hogy a szomszédos földen kapáló bácsika (Miguel) odajött a macsétéjével (gondoltuk ő is kiveri a balhét) és kérdezte, hogy akkor ez most komolyan mi is ez amit mi tevékenykedünk??? Két perc után már rá rajta is volt a beülő a ziazsákkal a derekán... Mászócipője a gumibakija volt és mint egy kis bonobó mászott fel a falon. (kb 6a nehézségű volt az út) egy helyen üllt bele pihenni de először teljesen frászban volt, hogy akkor most mit fogjon, vagy ne fogjon... Később felért a standig és hősként tekintett körbe, majd leszólt, hogy a kis telefonjával csináljunk már róla pár képet. Szerette a kamera, mert a kisöreg úgy pózolt mint egy filmsztár... :D Teltek múltak a napok, igazából két dolog van amit ide szeretnénk megosztani: Az egyik éjjel (a dobkör végén) beszélgettem a helyi öregekkel, akik több mint 18 éve laknak ott, hogy milyen természeti katasztrófák voltak a környéken és mondták, hogy rengeteg földcsuszamlás és pár hurrikán volt majd aznap éjszaka arra keltünk Fannival, hogy ide oda rángatózik a kisbusz és egyre jobban kileng oldalra.... Teljesen lemeredve és megbénulva átéltünk egy a Richter skála szerinti 6.9-es erősségű földrengést, ami kb. 10 másodpercig tartott de iszonyat durva erős volt... Kiderült, hogy tőlünk kb. 300km-re volt a Mexikói határnál az epicentrum és hatalmas szerencsénkre mélyen volt, ezért nem volt olyan pusztító... Bár páran meghaltak mert pl egy templom összedőlt de jelentős kár nem keletkezett... Nekünk ez volt az első ilyen intenzív élményünk földrengéssel kapcsolatban... A másik dolog, hogy a távozásunk előtt 5 nappal a főnök megkeresett minket, hogy tudnánk e még maradni két hetet, mivel egy gyerekkori barátja öngyilkos lett és szeretne elmenni a temetésre Amerikába, viszont szüksége lenne addig valakikre, akik megbízhatóak és tudnák vinni a bizniszt tovább. Egyből igent mondtunk mivel ez személyes dolog volt és tudtuk, hogy neki ez életbevágóan fontos dolog. Bryan felajánlotta, hogy kifizeti az útlevelünk meghosszabbítását ami kb. 40 ezer ft volt. (ez azért volt fontos nekünk, mert összesen 90 napot kaptunk Guatemala,El Salvador, Honduras és Nicaragua-ra, amiből már két hónap letelt) valamint valamennyi fizetést is ad menedzserkedés miatt. Így hát az utolsó két héten mi kezeltük az összes pénzt, a kaják/piák rendelését, az esti események lebonyolítását, a helyi alkalmazottak fizetését és a számlázásokat a hostel után. Az elején nagyon stresszes volt de hamar belerázódtunk és érdekes volt belelátni kicsit mélyebben, hogyan működnek a dolgok egy étterem/hostel körül. Persze voltak kisebb nagyobb gondok, de mindent megoldottunk és tök jó volt, hogy mindenre van megoldás, csak nyitottnak és határozottnak kell lenni. Igazi managerek voltunk :D Az utolsó napokban elmentünk egy kortárstánc workshopra ahol két órán keresztül pörögtünk, forogtunk, estünk és keltünk hányingerig és röhögtünk egymáson Fannival.. :)VÉgül sikerült összeraknunk egy befejezetlen koreográfiát, amit Fanni húgának (Lili) a szülinapjára fel is vettük és nagyoooon vicces lett :D ( a képeket és ezeket a videókat a következő napokban töltjük, csak nagyon nehéz beérni magunkat)
A konyhás Maya néniknek és Felippének készitettünk egy-egy álomcsapdát emlékként. Felipétől kaptunk egy nepáli dorombot így már kettő van de az teljesen más technikával játszható. Ide még annyi, hogy sikerült vennem egy Mexikóból származó kaktusz (MÁGÁN) didgeridoo-t (eredetileg Ausztráliából származó termesz rágta üreges eukaliptusz gyökér, amin az Aboriginálok zenélnek úgy, hogy a szájukkal belefújnak/trombitálnak...) amit zenélésre és pénzgyűjtésre (kalapozás) használunk. Vágtam hozzá egy PVC csövet védelem gyanánt, amit kibéleltem szivaccsal és Fanni varrt rá textilt (képen láthatjátok majd). Ide még ui.: Guatemalában huszonnégy hasonszőrű dialektusa van a Maya nyelvnek, amiből kettővel ismerkedtünk meg (pl.: Köszönöm=Gracias=Mántiosh/ Mátiosh stb) FÚÚÚ ennyi, bocsánat sok volt ide!!

Az első megállónk az Atitlán-tótól Lanquin és Semuc Champey voltak egy Guatemala városban töltött kényszer autós motel éjszakával beiktatva. A stopp jól működik itt is de néha buszozunk is, amikor csak egybe el akarjuk érni a célt és már elegünk van a tervezgetésből... Mondhatni zergebaszta ösvényeken vezetett az út mire elértük ezt a kis községet... Konkrétan az utolsó 1 órát az aszfalt utat elhagyva egy óriási völgybe ereszkedtünk le földúton, aminek az oldalán szakadék volt és mivel sok eső esett előtte, rengeteg szikla és fa volt ezen az 'ösvényen'. Kicsit bennünk volt az ütő, hogy itt tényleg bármikor leszakadhat ez a kis hegyi szerpentin... HÁLAÉGNEK NEM!!!! Lanquinban egy helyi Maya család kempingjében sátraztunk le, méghozzá szerencsénkre egy épülő nyitott bungalóba tehettük a sátrat, így volt nádfedő a fejünk fölött ami nagyon jól jött az esti esők idején... Lanquinban meglátogattunk egy óriási barlangot, ami több mint két km hosszú volt. Természetesen világítás nem volt benne, ezért elemlámpával és a telefon vakujának a fényével jártuk körbe. Rajtunk kívül senki sem volt így eleinte teljes csendben hallgattuk a cseppkövek növekedését és a denevérek visítozását, majd énekfürdőt ajándékoztunk a barlang szellemének. :D Na erről csak hanganyag van amit nem publikálunk :)Gyönyörű formák és irdatlan mélység...
Másnap Semuc Champey volt a cél, ahol egy kristálytiszta vizű vízlépcsőt csodáltunk meg. Itt volt egy kilátó pont is, ahonnan az egész völgyet beláttuk a zúgókkal együtt.. Volt seggen csúszás a sziklapadokról és sok sok fürdés. Hááát varázslatos volt, de majd a képek beszélnek önmagukért :P

Innen Flóres szigete volt a következő állomás, amit 10 óra alatt el is értünk annak ellenére, hogy csupán 300km-re volt Lanquintól... Fúfhhh volt egy folyó ahol 1 órát vártunk mire a lokál komp átvitt minket a túloldalra... Fél mondat a működési elvéről: A lebegő test acél és mindenfajta fémötvözet, ami csodával határos módon úszott a víz felszínén. Meghajtása két darab -a komphoz erősített- yamaha motor volt amik mint kis kabinok csatlakoztak és ezekben a nádtetejű 'bungalókban' egy-egy ember ült akik kormányoztak.... :D :D A rendszer tökéletesen működött. :P 
Megérkezve, Flóres 'fél'-szigetén találtunk egy hostelt aminek a tető részére tudtuk felállítani a sátrunkat megint csak potom összegért (1000ft/éjszakáért) igy ott alakítottuk ki a főhadiszállásunkat. Két napot a szigeten ill. a környékén voltunk, ahol kilátóztunk és csónakáztunk is. A harmadik napon felmentünk Tikalba, ami az ókori Mayák fővárosa volt........ A helyről annyit, hogy a dzsungel kellős közepén fekszik, 30km-es körzetben a mai napig nincs település (nem csodáljuk, hogy a hódító Cortezék nem találták meg anno...) és elképesztő növény/állatvilággal rendelkezik. A belépés után egy órán belül láttunk pl.: pókmajmokat, marát, tukánt és hallottunk bőgőmajmokat is... Ezek a romok voltak az eddigi legszebbek amiket eddig láttunk a környezete miatt főleg de a nagysága is egyedülálló volt. Egész napunkat ott töltöttük, volt egy templom (V.) aminek felmentünk a tetejére és az egész dzsungelt beláttuk, amiből kiálltak a többi templomok tornyai... Videó és kép innen is jön majd :D A hostelből összeismerkedett rendőrosztaggal is találkoztunk, akik állig felfegyverkezve töltötték a gyakorlat-vakációjukat. Mikor megláttuk őket, azonnal felismertek és készitettünk is egy közös fotót, ami eléggé viccesre sikerült :D :D :D
Estig bent maradtunk és tök érdekes volt látni, ahogy a naplemente közeledtével az állatok megjelentek a romok körül visszakövetelvén az ő territóriumukat. Egyre hangosabb üvöltések és bizarr hangok jöttek mindenfelől. Szerintünk ez volt a jel, hogy most már záróra van :) Este még kimentem kicsit kalapozni Flóresen egy kis utcába, amiből be is jött két fincsi empanáda ára, Fanni meg egy Argentin artizán sráctól ellesett pár technikát toll fülbevaló ill. nyaklánc készítésével kapcsolatban. Ajándékba kapott egy kvarcot (ametiszt), amit el is készített nyakláncnak mindössze fél óra alatt :) 
Másnap indultunk Rió Dulcéba (Édes folyó) ahol egy amerikai srácnak (Jack) segítettünk felújítani a vitorláshajóját. Jack 3 éve ebben a kikötőben van már és a célja, hogy felhajózzon Floridáig munkát keresni, mert nincs pénze és elege van a helyiekből... Kicsit zakkant,fóbiás srác de iszonyat jó fej és elképesztő humora volt... :) Egy katamaránon aludtunk, ahol egymást váltogatva egyikünk főzött, másikunk az ő hajóján segédkezett. Voltak festős, csiszolós projektek, fúrtunk fel pár hárdvert a fedélzetre kötélrögzítő gyanánt illetve tanultunk egy kis üvegszálazást is, mert volt egy kis vitorlás csónakja (boci) aminek a testét kellett megerősíteni... Voltunk kajakozni a szomszéd településnél, az egyik nap elmentünk vitorlázni egy pár órára, ami megint csak ÚRISTENDEJÓVOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!! valamint megismerkedtünk egy helyi családdal, akikkel az egyik nap elmentünk egy turistamentes magánstrandra, ahol egy lélek sem volt rajtunk kívül, telis-tele kókuszpálmákkal és vízililiomokkal.... Visszafele kidobtak minket az öböl bejáratában található San Felipe de Lara nevezetű erődnél. Innen próbálták visszatartani és kilőni a Karib-tengerről érkező kalózokat több de inkább kevesebb sikerrel, ugyanis 3szor építették újra 150 év alatt... Ez a kis kastély börtönként is funkcionált. 8 nap után továbbstoppoltunk El Salvador irányába, amikor is megismerkedtünk utunk egyik legkedvesebb guatemaltékájával, aki Canadában sorozott katona és hazalátogatott. Meginvitált minket a házába, ahol a bátyjával, neki a másfél éves lányával és a 18 éves feleségével is megismerkedtünk. Gazdag csirkeleves ebédre, termálfürdőzés, majd vacsora és reggel együtt a helyi kisváros piacán reggelire is meghívtak. Végül átvittek a határon is az első el salvador-i faluig... Szavak nincsenek mennyire kedvesek voltak velünk és megosztották mindenünket.... Onnan stoppoltunk tovább és délután már el is értük az ország fővárosát San Salvadort.

(2017. augusztus 22-szeptember 4.)

A cél az volt, hogy aznap elérjünk Boquete-ig Tomi szülinapjára, de a stop itt is nagyon nehézkes volt, így az egyik stoppos rendőrünk felajánlotta, hogy aludjunk a családja területén. 8 kisgyerek, kókuszfa illetve valami ismeretlen, de annál ízletesebb gyümölcsfa várt minket. Együtt tűzrakás és főzés a kicsikkel és játék a sátorban. Reggel alig várták, hogy felébredjünk � Fanni ellógott és szerzett egy meglepi tortát a faluból, amit együtt ettünk meg a családdal. Képek hamarosan �Tradicionális ünneplés es éneklés után mindenkitől elbúcsúztunk, és átstoppoltunk Boquete-be, ahol a Topaz panzió kempingjében szálltunk meg. Las Lodrillas-nal másztunk, ami az út mellett található 2 lepésre, gyönyörű hexagonális bazaltóriásokon.... (San Gerardo de Dota után ez a második olyan hely, ahol nagyon szívesen élnénk) Hegyek es erdők kőzött, tiszta vizű folyó, valamint a híres nevezetes Baru vulkán, ami Panama legmagasabb pontja. Természetesen a reciklálásnak köszönhetően itt is barátságot kötöttünk a helyi termelőkkel, valamint egy amerikai hölggyel, aki ott élt már több éve (Kathy). 25-e éjjel feltúráztunk a Baru tetejére, ami kb. 6 órás túra volt. Hálózsákot és polifoamot vittünk a hidegre való tekintettel. A napfelkelte előtt értünk fel, épp egy vihar húzott el mellettünk, és a villámok fényénél láthattuk mindkét óceánt, illetve elláttunk Kolumbiáig.... Didergős hideg, de megérte. A napfelkeltéből egy órát élvezhettünk, majd jött a köd... Lefelé menet egy gyönyörű virágos fa alatt kolibrik társaságában megtörtént sikeresen a leánykérés, igy hullafáradtan de boldogan visszatértünk a faluba, ahol étteremben ünnepeltünk. Az utolsó nap Roni levitt minket David városába, és egy hihetetlen monológ után, megáldva minket, meghívott a buszjegyre Panama városig. 

(2017. szeptember 4- december 2.)

Las Vegasba landoltunk ejjel es a repteren aludtunk. Masnap reggel bementunk a belvarosba megnezni a "helyi nevezetessgeket"= ALLATKERT! Az Eiffel toronytol kezve, az egyiptomi piramisokon at (Luxor), Arthur kiraly varaig bezarolag minden megtalalhato. Plussz mindenhol Kaszino, viszont par km-rel arrebb a kulvarosban satas nyomortanyak es getto... Megtortent az elso sikertelen stoppolas a varos szelerol, aminek a vegen egy rendor adta meg a kegyelemdofest mondvan tilos Nevadaban stoppolni... Igy aznap vereseget szenvedve az ejjel ismet a repteren toltottuk, ahol mar kisebb magyarazkodassal de ott aludhadtunk. Masnap egy shuttle-lel (olcsobb volt mint a busz de igy is horrror aron) atutaztunk St.George-ba ahol egy ejszakat egy idos hazasparnal (Ruthie es Eddie ) toltottunk akik elmondasuk szerint egy szereny hajlekban laktak= nalunk rozsadombi palota kilatas a voroshomokkoves volgykatlanra...

A Sequoia fak nagyon specialisak, ugyanis a kergukben van egy olyan anyag ami horezisztense teszi a fakat es vastagabb is a kerge plussz az enhye csapadekos tel es forro szaraz nyar miatt 2x olyan gyorsan no a fa terfogata. Ehhez hozzatartozik az, hogy a magoknak fontos a ho, vagyis az erdotuz jelenlete. Egyreszt a tuz segiti a magok kinyilasat, masreszt elpusztitva a tobbi fenyot helyet csinal az ifjonc Sequoiaknak.

Canyonok utan visszatertunk Zackhez es masnap onnan stoppoltunk tovabb a Yosemite nemzeti parkba, ahol a kezdeti nehezsegek utan egy francia fiatal par vett fel akikkel egyutt kempingeztunk es turaztunk 4 napot. Miutan elmentek hajnali sorbaalassal bekoltoztunk a maszok altal jol ismert Camp4-ba, ami helyszineul szolgalt a sportmaszas szuletesenek a Hippi korszaktol kezdve. Itt megismerkedtunk egy alaszkai sraccal (Casey Niggemyer), aki kolcsonadta a tradicionalis maszashoz szukseges plussz felszereleseket, igy masnap a Half Dome-ot meg is masztuk sikeresen. A beszalloig egy jo 3 oras combosan kaptato (John Muir turautvonalon 2 vizesessel tarkitva) osveny vezetett.

Yosemitebol stoppoltunk Reno fele, amikoris az elso stoppunk utan bent hagytuk a kocsiban a Tomi kabatjat mindkettonk bankkartyajaval ami egy titokovben volt. A lenyeg a lenyeg, hogy a srac mielott nekunk irt volna fb-on, leadta a cuccot a texas-i rendorsegre, ahol a jelenlegi allas (18 hivas es uzenetek + magyar konzulatussal valo beszelgetes utan) szerint a kabatot "eladomanyoztak" de a rendor felajanlotta, hogy vesz egy ujat es elkuldi... Azota is kuldi....,magyarul lenyultak, titkos ov nem is volt es penz sem benne. Erdekes modon 4 kisosszegu tranzakcio volt a Tomi kartyajarol. Ennyit a rendorokrol.... A rosszban a jo, hogy ezutan egy holgy (Mindy) vett fel aki elvitt Fallen-be a nagyszuleihez es segitett mindenben. A nagyszulei hihetetlen formak, 3 aranybanyajuk volt es van egy sajat asvanycsiszolo muhelyuk is.... Vauu!!!
Masnap atjutottunk Reno-ba Conorhoz akit a couchsufingrol ismetunk meg. Egy hetet toltottunk vele, megismertuk az orult csaladjat es baratait, valalmint voltunk maszni (es a semmi kozepen talalkoztunk Jimmy Webbel aki egy 5a-s boulderen feszult) � , kirandulni, slack line-ozni, illetve talalkoztunk egy idos parral (Rozsi Erdelybol es Lajos aki egyutt rugta a bort Puskasekkal) Azota is hivogatjuk egymast..
Mivel nem volt kartyank elhataroztuk, hogy munka utan nezunk igy jutottunk el Hoopa-ba ahol az utcarol megismerkedtunk egy nagyon kedves csaladdal akiknek volt egy hatalmas szoleszete es naluk dolgoztunk ezidaig. Onnan Oregonba feljottunk mivel szerett batyamat Gerit epp erre fujta a szel.... Itt elmentunk egy termalfurdobe illetve voltunk az Emigrant tonal sziklat maszni. Csodaszep ez a hely!!! �
Elnezest a csapongasokert de lassan mar 6 oraja irjuk ezt a kis szosszenetet... � Turelmeteket koszonjuk gratulalunk annak aki a vegere ert es OLELUNK MINDENKIT!!!!!!! Kepek hamarosan :)

Első poszt (2017. július 14.)

Sziasztok FIÚK JÁNYOK!!!!! :)

Minden rendben, élünk és virulunk, immáron El Salvadorból jelentkezünk az Ördög kapujából (La puerta del Diablo) ahol most pár napig véééégre újra (Január, Mexikó óta) mászhatunk!!! :) Aki ezt a 'kis' leírást végigolvassa legalább 40 percet nyer az életéhez!!! :P

Kedves guatemalai stoppunktól elbúcsúzva busszal érkeztünk San Salvadorba, itt egy éjszakát egy 'olcsónak' titulált (10 amerikai dollár/éj) hátizsákos helyen töltöttünk, majd másnap városnézés után (ahol mi laktunk egy teljesen európai arculatú városrész telis-tele modern parkokkal és bevásárlóközpontokkal, viszont a centrumba érve az igazi K-Amerikai kép fogadott = mindenki az utcán árulja mindenét, iszonyat kosz és őrület...) életünk első couchsurfing-es (internetes oldal, ahol kontaktálni lehet és ha szimpatikus a profilod mehetsz az adott delikvenshez ingyen aludni) mentünk, méghozzá a befogadónk Julio volt, akinél 3 napot töltöttünk. :) Kipróbáltuk a helyiek tradicionális ételét El Salvadornak (pupusa) ami gyakorlatilag töltött tortilla-val egyezik meg. A töltelék a sajtos-babostól a húsos-rájás-kakaóig bezárólag mindenféle volt, illetve kipróbáltuk a helyi kukorica és rizs pudingjukat (atol) amihez fahéjat tesznek. MUY RIKÓ!!!!! :) Találkoztunk a barátnőjével is akivel 7 éve együtt vannak de nem aludhatnak együtt/költözhetnek össze mivel itt és teljes K-Amerikában az a szokás (hivatalosan) hogy csak akkor lehet sex és más, ha már házasságban állnak. Julio csak pár hete költözött külön lakásba így földön szörfingeztünk :D Egy két dologban persze azért segédkeztünk, amíg az egyetemen volt: lefolyók rácsozása a csótányok ellen, valamint egyik reggel ő keltett, hogy valami tuti van az álmennyezetén mert éjjel félálomban azt érezte, hogy valami 'pernye' hullt a fejére de csak reggelre realizálódott benne, hogy azok bizony kukacok voltak amik a hajába estek és valami megdöglött odafönt egy pár hete... Így reggel feltártuk a helyszínt és végül tényleg egy félig összeaszott macska vagy valami űrlénytetemet találtunk amit végül egy mácsétével elimináltunk.... Ekkora már olyan bűz volt, hogy aznap böjtöltünk inkább Fannival... :D Más topik: Kérdeztem Juliotól, hogy ilyen jól keres, hogy egy új mazda mx5-ös autója van? Mire ő mondta, hogy nem igazán itt arról van szó, hogy annyira veszélyes helyiként tömegközlekedni ill. utcára lépni a városokban/között (kirabolnak, lelőnek!!!) hogy arra sarkalja az embereket, hogy vegyenek autót, motort hitelre és törlesszék jó magas kamatokkal együtt... Mondta, hogy ő akkor határozott igy, amikor a bátya mellett a buszon lelőttek valakit egy telefon miatt de megnyugtatott minket, hogy a turistákkal nem csinálják ezt max. közvetve = kifigyelnek és ahol veszünk valamit, költünk valamire, oda mennek rabolni... Nyilván annyira azért nem volt megnyugtató, ezért is mondjuk, hogy a stoppolás egy iszonyat nagy bónusz... Nyilván ott is megvannak a szabályok és kevésbé tervezhető mint buszozásnál..
Egyébként van egy helyi ősi nyelvük (NÁÓWÁT) amit csak páran beszélnek az országban és ez a nyelv egy Maya-Azték nyelvkeveredéséből jött létre. Fizetőeszközük kezdetben kakaóbab, majd Colon (Kolombusz után kapta a nevét) végül amerikai dollár lett. Az egyik nap kiutaztunk a várostól 30 percre feltárt icipici ősi Maya-faluhoz (Joya de Cerén), amit (mint Pompei-nél) a kitört San Salvador vulkán hamuja temetett be. Itt a lakosoknak volt idejük elmenekülni de a látvány teljesen magával ragadó volt amit hátrahagytak és a betemetett hamu konzervált.. (képek hamarosan) 
Végül kijöttünk a városból az ördög kapujához mászni, ami egy varázslatos hely (képeken látszódik reméljük) konglomerátumos mészkővel tarkítva. A fokozatokról annyit mondanék, hogy a helyiek által kézzel rajzolt kalauzban feltüntetett utak nehézségei sehogy sem akarnak korrelálni azzal amit mi éreztünk Fannival amikor másztunk tegnap pár utat(persze értjük ám, hogy 5 hónapja nem másztunk rendesen) de itt valami nem kóser. :D A 'bemelgítő 6a-ban' nekem majdnem beletörött a bicskám, Fanni is megsínylette rendesen, majd jött a következő út 6b nehézséggel, amiben konkrétan egy órát ücsörögtem, mert nem találtam meg a fogásokat a lépésekkel :D Hab a tortán, hogy mivel esős évszak van ezért tiszta moha a szikla sok helyen igy megy a felfedezős mászás egy mászóiskolában... :D Arcnak pofon, izomnak láz de azért motiváltak vagyunk a holnapi napot nézve... :P :D :)
A szállásunkról csak annyit írnánk, hogy mikor felkerestük a városban a helyi mászócsaládot, egyből 6-an segítettek keresni kempinget aludni és végül egy mászós srácnál (Enrique) kaptunk menedéket erre a 4 napra, aki az apukájával (Enrique- újságíró) és az öccsével (Carlos-táplálkozási tanácsadóként tanul) lakik 5 km-re a paradicsomtól. Mondanunk sem kell a vendégszeretetükről... Most harcoltuk ki, hogy holnap had főzzünk a mi kontónkra!
Itt még pár nap, majd Julioékkal feltúrázunk vasárnap a Santa Ana nevű vulkánra, utána irány Nicaragua, ahol lehet lesz önkénteskedés de szeptemberig le kell jutnunk Panamáig, MERT sikerült találnunk egy nagyon olcsó repülőjegyet Californiába (Köszönjük Tominak a sokkk segítséget!!! :), ahol terveink szerint szeretnénk körbenézni (Grand Canon,Sequoia nemzeti park látogatás valamint YOSEMITE PARKBAN MÁSZNI VALAMI ÜBERKEMÉNYET!!!!) és önkénteskedni... BUmmm pörögnek az események... :) Utána, hogy mi merre hány méter, az még alakul de vannak projektek és lehet újra az ELTE színeiben tündökölhetünk Fannival egy kutatás keretein belül (ha összejön a chilei projekt) de erről csak akkor ha komolyra fordul a szó :)
KÖSZÖNJÜK HOGY KIBÍRTÁTOK, PUSZI ÉS ÖLELÉS MINDENKIBE!!!!!:)

Második poszt (2017. november 26.)

HAHOOOOOOOOOOO!!!!!!!!!!
Mar jo reg nem jelentkeztetek (julius 14.....) � Sok mindent be kell hozni, mert le vagyunk maradva rendesen, a kepeket augusztus 8-ig toltottuk fel (Ometepe szigeteig Nicaraguaban) igy ertelmet nyernek a kepek is...
Velunk minden rendben epp az USA-ban vagyunk jelenleg Oregon allamban es holnap indulunk Ashlandbol tovabb San Francisco-ba kicsit korbenezni es pihenni. Az utolso bejegyzest El Salvadornal fejeztuk be a La Puerta de Diablo maszohely es varazslatos embererinek a bemutatasaval. Probalunk minden orszagrol kulon bekezdeseket irni, igy az elso fejezet El Salvador befejezese:

Szombat delutan sikerult megszervezni, hogy Julioek, Kathiek csaladja es Enrique-jek is kijojjenek maszni, igy bucsuzasunk elott meg megmaszattuk oket is es egyutt ebedeltunk a leszakado esoben. Masnap hajnalban felturaztunk a Santa Ana vulkanra ami elkepesztoen csodalatos volt. A vulkan kalderajaban kekes-sarga bugyogo kenes leves volt rengeteg fumarolaval a kaldera oldalan es annak ellenere, hogy magasan voltunk nagyon kellemes ido volt a kevesbe embebarat goztengert leszamitva. A turat csak ugy tudtuk teljesiteni, hogy egy allig felvegyerkezett katonat felbereltunk, aki elottunk komandozott, hogy nehogy valaki kiraboljon minket.... (kis exta kereset a hulye turistaktol) Szivtuk is a fogunkat, hogy siman ezt a turat is magunknak kellett volna szervezni. Masnap atsoppoltunk Kaliforniaig (pici falu D-El Salvadorban), Julio nagypapajanak a farmjara ahol megneztuk az Alegria nevu tavat latogattuk meg ami szinten egy kaldera volt. A farmrol annyit, hogy egy edenkert volt telis tele Mango,banan, guajaba es kokuszfaval. Itt Fanni megdontotte a mango eves rekordjat (7db) ami kb. masfel kiloa rugott.... � A helyi turak mellett itt is stoppal kozlekedtunk es kaptunk is rendor stoppot akik szalutaltak az utunk vegen �
Onnan irany Honduras ahol elkovettuk azt a hibat, hogy busszal mentunk at Nicaraguba. Eloszor is a busz nem ment el Nicaraguaig, at kellett szallni es a masodik busz SEM vitt el a hatarig. 2 ora helyett 5 orat vergodtunk (lassu, meleg, az utak borzasztoak a zene kritikan aluli es a hozza tartozo klippekrol nem is beszelve) de tuleltuk!!!!! Sotetedeskor alltunk szalltunk le a masodik buszrol ahol a buszusok megsajnaltak minket es kifizettek a hatarig az utunkat ami egy tuk-tuk volt. 
A hataron sikerult lestoppolni azt az egyetlen kocsit ami elhaladt egy ora alatt es epp Leonba tartott amere mi is szerettunk volna menni. Egy oriasi pick up hatuljan utaztunk vegig, kemlelve a csillagokat es a nyugatra torekvo viharbol arado fenyjatekokat. Magunkat az ejjeli huvos levego ellen bepolyaltuk halozsakokkal, így érkeztünk meg Leonba.:)

Leonban elore leszerveztunk egy couchsurfinget (Kelvin), akinel tudtunk par napot lenni. (Sajnos nem volt egy jo host, nagyon ellentetesen viselkedett velunk szemben, mintha akarna de nem is akarna segiteni) Leon varosa nem volt annyia kulonleges (kolonizalt arculatu) bar rengeteg szines templomja (tobb mint 20) van osszesegeben egy kedves kis szines varos. Kelvinnel elmentunk egyik nap a Csendes-ocean partjara (Las penitas) ahol furodtunk is, bar inkabb csak hanykolodasnak mondanank, mivel hatalmas hullamok voltak. Voltunk egy 2 napos vulkanturan sajat szevezesben, mert a fizetos turak nagyon dragak voltak. Rengeteg idot toltottunk a tervezessel es terkepeszkedessel de total megerte, ugyanis eletunk egyik legszebb elmenye volt. Hajnalban egy helyi busszal kozelitettuk meg az elso meghoditando vulkant a Cerro Negro-t (Fekette domb).

Arrol kapta a nevet, hogy ez egy igen "fiatal" vulkan, ami igen aktivnak mondhato, ezert a felszine teljesen csupasz fekete bazalt tufakkal volt tele. 2 oras meneteles utan a vulkan labanal bereltunk 2 specialis csuszasra alkalmas femalju fadeszkat (lealkudva egy araert :)) amit a hatunkon cipeltunk fel a tetejere. A tetejen volt egy oriasi krater, gyonyoru latvannyal telis tele fumarolaval. Innen a deszkakon ulve oruuult tempoban lecsusztunk a vulkani hamun sok kis beoltozott "pingvin" tarsasagaban. Ezutan a Las Pilason keresztul feltuaztunk az Hoyo vulkanra kb. 4-5 ora alatt. Ez a hely valalmi elkepeszto gyonyou volt. A csucs alatt vertuk fel a satrat majd felturaztunk az Hoyo tetejere ahonnan latni lehetett a szemkozti Momotombo aktiv vulkant, az Asosoco krater tavat, Keletre a Csendes Oceant es eszakra HOndurast es El Salvadort. Alattunk egy oriasi krater tatongott az vulkan oldalalban, ami ugy nezett ki mint a Star Wars-bol a halalcsillag brutal mely volt. Hab a tortan egy masik kisebb szakadas a vulkan oldalan ahonnan kenes goz aradt ki. Vegigneztunk egy egy csodalatos naplementet es napfelkeltet majd masnap atturaztunk az Asosoco-toig amiben nagyon jol esett megfurdeni a hosszu dzsungelezes utan. A totol meg egy jo 2 oras szenvedes volt a hosegben mire kiertunk a foutra onnan stoppal es busszal erkeztunk vissza Leonig. Fanni sajnos megfazott es a tura utan belazasodott ezert kenyszerpiheno gyanant atkoltoztunk Kelvintol a Blue Hat Hostelbe, ahol 3 ejszakat toltottunk. A tulaj egy nagyon kedves el salvadori csalad volt akik megtanitottak minket a pupusa keszitesenek a titkaira. (tervunk van otthon pupuseriat nyitni ha egyszer hazafuj a szel de ez meg csak tervezes...) Innen atstoppoltunk Matagalpaba mert a Nicaaguai maszocsaladtol kaptunk tippet maszasra. A hegyi falu labaig vittek el, ahol csatornazas urugyen fel volt turva a foldes ut, ezert onnan kb. 1 oras tura volt egy kis szerpentinen teljes menetfelszerelessel... A tudonket kikoptuk 3szor mire megekeztunk a fal ala, ahol egy kis helyi csalad lakott. Teljes szegenysegben eltek, csupan par mango fajuk es egy kis teruleten babot termesztettek, valamint ivovizet hetente ketszer kaptak, amit be kellett osztaniuk a fozeshez, mosashoz, allatok itatasahoz stb. A hazuk folott volt a sziklafal amit egy apro tundeosvenyen keresztul lehetett megkozeliteni, a falak jo minosegu bazalt volt. Egyutt elni ezekkel az emberrekel maga volt a teljes atszellemules. A mindennapi dolgok amik szamunka evidensek es egyszeruen automatizaltak, nekik komoly kihivast jelent. Faval tuzeltek egy sarbol tapasztott tuzhelyen aminek nem volt kemenye igy minden fozes vegen fulladoztunk a fusttol. Hihetetlen elmeny volt veluk lenni, mindenuket megosztottak annak ellenere, hogy kb. semmilyuk sem volt... Megbeszeltuk, hogy fizetunk valamennyit hogy kempingezhessunk naluk illetve mi is vasaroltunk alapanyagokat a fozeshez, valamint tavozasunkkor otthagytunk ruhakat es Tomi fejlampajat, mert sosem lattak meg ilyet es nagyon tetszett az apanak (Don Alejandro) Egyik nap a gyerekeivel egyutt eljottek velunk maszni es annak ellenere, hogy a vihar elkapott minket a maszas vegen, szuper volt megmaszatni oket es latni az arcukon a boldogsagot. Egy masik nap felturaztunk ket idos keramikus holgyhoz (92 es 82 eves) akik abbol eltek a multban, hogy keramiaedenyeket es cserepeket keszitettek es expotaltak Europaba is. A hazuk egy 100 eves sarbol tapasztott haz volt amibol random helyeken sziklatombok alltak ki. Egy hihetetlen het utan tovabballtunk es lestoppoltunk Granadaba, ahol vasaroltunk a helyi piacon, ellatogattunk az Ometepe tohoz, valamint helyi templomok tetejerol gyonyokodtunk a varosban. Egyik nap ejjelen szervezetten felmentunk a Masaya vulkanhoz, ahol lattunk bugyogo lavatavat (tuti hogy GOllam ebbe esett bele...) Kocsival vittek fel, mert elmondasuk szerint a vulkan aktivitasa magas ezert ha kell azonnal es gyorsan evakualni kell.

Masnap atkompoztunk Ometepe szigetere, ahol az elso ejszakat egy helyi bacsi kertjeben toltottuk potom penzert, majd 2 ejszakat Aida-nal akit Couchsufingen ismertunk meg. Az elso ejjel elmentunk megnezni a helyi bikarodeot, hullottak a fogak es tortek a csontok de vegul mindenki eletben maradt. A stadion (raklapokbol osszetakolt eroditmeny) oldalaban kulon trombitasok akik a kurok kezdetet harsogtak es a hangulatot fokoztak. Itt volt az elso hely, ahol elkezdtunk reciklalni etelt (bementunk peksegekbe, zoldsegesekhez stb. es bemutatkozva elmeseltuk, hogy hatizsakos csoro utazok vagyunk es ha van barmi alapanyag amit nem tudnak eladni mert kicsit nyomott, nem friss stb. azt mi szivesen ujra hasznalnank (recikla). K-Amerikaban Nicaragua az egyik legszegenyebb orszag ennek ellenere rengeteg elelmiszert pazarolnak. Nagyon boldogok voltunk, hogy megertettek a celunkat es szivesen adtak a lejat, nem tul friss alapanyagokat. Masnap elhataroztuk, hogy korbe motorozzuk a szigetet igy elmentunk a Oyo de Agua nevu termeszetes vizu forashoz furdeni, majom hintazni es slack line-ozni a viz folott. Majd korbesetaltunk a hozza tartozo papaya es banan ultetvenyben (ingyen kaja, reciklalas a foldrol)
Innen masnap atstoppoltunk Costa Rica-ba, amitol elozetesen rettegtunk, hogy milyen draga lesz...

Első poszt (2017. január 23.)

Mexikó várostól kb. 1 óra ÉK-re látogattuk meg ezt az Azték várost, ami eredetileg több mint 25 négyzetkilóméteren terült el. Az Azték mitológiában az olvasható, hogy addig kell keresniük a helyet a letelepedéshez, amíg nem látnak egy sast ami egy kaktuszon állva egy kígyót tart a csőrében. A történet szerint ezen a helyen látták meg és így megalapították az első városukat.

Második poszt (2017. január 25.)

Sziasztok! :)

Ahogy az ùjabb kèpeken làthattàtok, szombaton gy XVI. szazadi apatsagot latogattunk meg a varostol eszakra. Csodálatos termeszetben, tiszta levegon. Vasarnap pedig egy hatalmas Aztek varost csodalhattunk meg ,(Teotihuacan) kepeken remeljuk latszik valamennyire. :) Olyan volt a helyszinen mintha az idoben visszaugrottunk volna a hoditok elotti idoszakra, es az ido megallt volna. Mint egy alom... Rengeteg ember, de a hely kulonlegessege megvolt igy is, egyszeruen varazslatos volt!!! :) Tegnap elokeszültünk a holnapi utazasunkra, es vettunk nehany felszerest, ami itt nagyon egszeruen es olcson hozzaferheto. Ma meglatogattuk Diego es Frida Kahlo kozos otthonat, ami ket kulonallo epulet egy kis hiddal osszekotve, itt eltek "egyutt" miutan visszatertek az allamokbol. (casa de azultol 20 percre) Kepeket toltunk rola a mexiko mappaba :) Holnap indulunk del fele Oaxacaba ahova remenyeink szerint estere megerkezunk es ott fogunk onkenteskedni egy farmon illetve egy maszoteremben. :) A tulajjal nem reg beszeltem es mondta, hogy var minket. Nem tudjuk, lesz- e net ott a hegyek kozott, de irunk mihelyst tudunk:)
Remeljuk otthon mindenki jol van! :)
Puszi ès ölelès!!!

 Harmadik poszt (2017.március 21.)

Sziasztok!

Elnezest, hogy 5 hetig nem jelentkeztunk. Most a nem maszo baratok kedveert azzal kene kezdenem, hogyan jutottunk at Mexiko varosbol Oaxacaba, folytatva a kronologiat, ahol egy maszoteremben onkenteskedtunk DE inkabb arrol szoljon a poszt eleje, hogy !!! Asbóth Fanni !!! marcius 15-en MEGMASZTA ELETE EDDIGI LEGNEHEZEBB UTJAT a CHIMERA-t, ami 7a+/b. YIHHAAAAAAAA!!! :) Az utrol roviden annyit, hogy kb. 22 meter enyhen athajlo 2-3 ujjas lyukakkal agyontuzdelt kis szemet ut, aminek 2 kunsztja van: Az elso a 4. es az 5. koztes kozott utana durrantos 10 meter majd az utolso akasztas utan egy 5 mozdulatos rejbis,kis-peremes kunszt vegul egy koordinacios dinamikus mozdulat egy ujjrepedesbe (nindzsa sztajl) :) Fanni 4 hetig projektelte es egy elkepeszto testi/lelki harc vegen vegul sikerult megmasznia, ami egy hihetetlen teljesitmeny szerintem!!! :)

Elso fejezet

Mexiko varosbol kb. 6 ora alatt ertunk le Oaxaca allam fovarosaba, Oaxacaba. A kiegett buszokat leszamitva az autopalya szelen gyonyoru uton vezetett utunk es vegul estere leertunk San Sebastian Tutle-ba. A hely egy csaladi haz, aminek az aljaba egy oriasi boulder terem es kisebb koteles resz epult. Mi a boulder terem folott/mellett aludtunk egy legterben. Iszonyat kedves csaladhoz kerultunk, annyira osszebaratkoztunk a hetek folyaman, hogy mindenfele csaladi programban is reszt vehettunk. Kepeket toltunk kesobb. A hetkoznapokon kellett segitenunk fokent a gyerekedzes es az utana koveto felnottek oktatasaban. Gondolhatjatok, hogyan probaltuk elmagyarazni spanyolul pl azt, hogy - tedd fel a labad balra... Az ido mulasaval egyre jobban belejottunk es rengeteg baratra tettunk szert.

A terem a varos szelen van es tole kb. 30 percre ket sziklamaszo hely is volt, ahova heti 2-3x ki is mentunk delelottonkent es az edzesekre visszaertunk. Volt periodus, hogy fogasokat mostunk es tettunk vissya, bouldereket illetve koteles utakat epitettunk, sot mielott eljottunk a varosi versenyre is epitettunk utakat kicsiknek es nagyoknak is :) Volt egy farmjuk is, ahova hetvegenkent mentunk ki segiteni, hogy az allatokat megetessuk, ill. elkeszitsuk a kovetkezo hetre a kajajukat, valamint kozosen befejeztuk az istallo tetejet. Voltunk a belvarosban is ami meseszep volt szivarvany szinu hazakkal tarkitva. Voltunk meg a szomszedos kis varosba (Tule) ahol megcsodalhattunk egy tobb mint ketezer eves ciprus fat. Egy helyi kislany vezetesevel megtekinthettuk az orias-fa torzsenek formait egy tukor segitsegevel, amibol kiderult, hogy rengeteg allat forma rajzolodik ki es megmutatta Jennifer Lopez feneket is... :D A csaladdal voltunk egyik hetvegen Piedra de Agua helyen, ami egy hegyi patak forrasahoz volt kozel, ahol egy ejszakat satraztunk. Kepeken lathatjatok majd milyen gyonyoru hely.

Masodik fejezet

Carlos szulei (Carlos es Pati) a Csendes-ocean melletti kis varosba Huatulcoba koltoztek, amiben mi is tudtunk segiteni igy egy hetre lementunk veluk. Az ut 6 ora volt amibol 3 ora iszonyat durva szerpeninten, viszont annal szebb videken. 3 napot segitettunk lent majd utana atstoppoltunk Mazunte-ba vegul Puerto Escondidoba, ahol az ocean partjan tudtunk bivakolni kb. 5 meterre a viztol. Ez a hely a vilagon az egyik leghiresebb szorfos helye. Amikor megerkeztunk lattuk is miert: 5-6 meteres hullamok, homokos parttal amig a szem ellat. 
Most ennyi mert lejar a netkavezo idonk, legkozelebb San Cristobal-i stoppos elmenyeinkrol irunk!

PUSZI MINDENKINEK NAGYON HIANYOZTOK!!!!

Fanni es Tomi

Negyedik poszt (2017. március 28.)

Sziasztok!

Gyors bejelentkezes a farmrol. Minden okes velunk, Oaxaca utan 2 nap alatt lestoppoltunk San Cristobal de Las Casas-ba, a kis hegyi varoskaba (2100m) amit mindenki ajanlott az elmult 4 honapban. Rengeteg hippi, artizan akik nyaklancot, karkotot, ruhakat es minden mast keszitenek kezzel amit potom osszegert eladnak.

A varos nagyon szines, hihetetlen szep hegyi kornyezetben. Az utcak nagyon szukek es minden masodik sarkon egy kis templom all. Mi egy erdoben satraztunk 5 napig, ami mellett talaltunk nem messze egy karsztos nyitott barlangot (a kepeken lathattatok) ahol tudtunk maszni hatlamas cseppkoveken... Sajnos a kepek nem adjak vissza de voltak a plafonon ill. athajlason 5-10 meteresek is. Mindezt egy kis patak szeli kette...

San Cristobalban voltunk a textilmuzeumban is, ahol a maya "textilipar" evoluciojat lathattuk. Rengeteg motivumrol a magyar textil-kultura jutott eszunkbe (a himzett rozsak, madarak). San Cristobalban talalkoztunk anyum volt egyetemi tarsaval (Judit) es ferjevel (Attila) akik szinten korbejartak Mexikot es egyik este beultunk a Revolution nevu Zapatista-torzshelyre. Kaptunk toluk Sport szeletet, aminek nagyon orultunk. :)Vacsora utan elvaltak utjaink, ok Guatemala fele vettek az iranyt, mi pedig San Cristobaltol egy orara fekvo kis faluba jottunk at, ahol egy lofarmon onkenteskedunk. Ha valakit erdekel, hol is van pontosan, hogy nez ki: El Rancho Evergreen a hely neve. A tulaj egy 60-as amerikai pasi (Sam), aki 2 lanyaval (Zoe es Shaen) es francia felesegevel (Stephanie) el itt mar tobb mint 14 eve. A farmon 12 lo, 5 tehen, 3 barany, rengeteg kakas,tyuk es pulyka. Van 2 uveghazuk, ami tomve van paradicsomokkal, van szeder bokor, citrom es AVOKADO fajuk is, igy tonna szamra tudunk enni :) Mi egy kis pajtaban/ faviskoban alszunk, van sajat kis konyhank es alapanyagokat biztositanak, igy minden nap fozunk magunknak. :) Napi rutinunk: a reggeli istallo es terulet takaritasan kivul, a lokerites javitasa, a lovak etetese es tisztitasa, valamint a telek masik vegeben egy viz-gat epitese, mert a terulet elegge arid es a viz elegge limitalo tenyezo... Van egy szaraz-WC projekt is, majd meglatjuk, hogyan alakul a gat projekt. A terulet nagysaga kb. 14-16 hektar egy kis patakkal es rengeteg fakkal tarkitva. (sajnos kepet nem tudunk tolteni mert nincs net csak a csaladi fahazban, ahol hetente 1-2x van jel, de majd toltunk ha lesz valahol wifink). Ugy tartjak fenn magukat, hogy lovaglast ajanlanak illetve van meg 2 fahazuk ahol a vendegek tudnak aludni. Tegnapelott sikerult lovagolnunk nekunk is, Fanni verprofi, nekem meg szoknom kell (14 eve lovagoltam utoljara) de a vegere mar ment az ugetes is :) Sam nagyon sokat tanit minket a lovakkal kapcsolatban de nap mint nap tanulunk valami ujat a farm-gazdalkodasrol (pl.: a lotragyat nem csak tragyazasra hanem vizmelegitesre is hasznaljak stb.) Nagyon jo fejek, epp most keszulunk kozosen kenyeret sutni.
Ezutan meg kerdeses, hogy mar atmegyunk Guatemalaba, vagy meg egy helyet meglatogatunk, de itt leszunk par hetig az tuti :)

Fannival PUSZILUNK MINDENKIT!!!!! :)

Ötödik poszt (2017. április 27.)

Tegnap előtt érkeztünk Guatemalába a farmról, ahol végül 5hetet voltunk. Még többet lovagoltunk, vágtáztunk is őrült tempóban picike ösvényeken kint az erdőben, hegyekben, van is egy jó sztorink ezzel: se Tomi se én nem voltunk egy nagy vágtamesterek, úgyhogy az icipici ösvényeken rohanva jobbra-balra dőlve az igazat megvallva egy kicsit izgultunk. De egészen addig nem volt semmi gond, amíg Tomi lova Augusta meg nem akarta előzni a sort és nem választott egy alternatív útvonalat, amivel annyi probléma volt csak, hogy egy faág benyúlt fölé. A ló még csak csak átbújt alatta, de Tomi sajnos már nem tudta ugyan ezt megtenni. Így mint maci a fán két kézzel kapaszkodott, két lába a levegőben, a lovacska meg vígan vágtatott tovább:D de semmi baja nem lett. Ezt kövtően 5perc múlva az én drága Fellan nevű paripám kiugrott jobbra követve Tomit majd befékezett, úgyhogy én bal oldalt landoltam a sárban egy elegáns bukfenccel. De semmi se történt, csak könnyesre nevettük magunkat.:) Ami még a családot illeti, hihetetlen kedvesek voltak, a két lány Chey és Zoë édespofák, rengeteget kártyáztunk, főztünk vagy valamit játszottunk együtt. Sam ott szeretett volna tartani minket, már elképzelte, hogy együtt neveljük a gyerekeinket, együtt élünk stb., szóval várnak vissza.:) ráadásul találtunk egy hatalmas karsztos lyukat, ahova le lehetett ereszkedni, így egy alkalommal pénzt is kerestünk, mert egy család aki megszállt a farmon érdeklődött a dolog iránt. 
Az állatokról: ahogy azt már Tomi írta rengeteget voltunk a lovakkal, nagyon megszoktuk és megszerettük őket, hihetetlen intelligensek. Volt két kiscsikó, akik közül a végén már mindkettőt meg tudtuk érinteni, de az idősebb az ölembe feküdt, át tudtam karolni meg puszilgatni... Gondolhatjátok.❤️persze láttunk durva harcot is, két csődör között. Szanaszét harapdálták és rúgták egymást, de szerencsére nem törött el semmijük... Vannak teheneik is, sajnos a második héten 2tehén elpusztult a magzatokkal együtt. Az egyik túl nagy volt, nem tudott kijönni, a másik anyuka beleesett az árokba és megüthette a picit, így mindketten elpusztultak. 10perc múlva az egész falu megjelent, és feldarabolták a teheneket. Aznap mindenki húst evett vacsorára.:/ de később szerencsésen megszült a harmadik tehén, és a kis Bambi is egészséges volt.
Ami még az állatokat illeti, születtek németjuhász kölykök, iszonyat cukik, plusz amikor odaértünk volt 9 2hetes németjuhász és 4db 2hetes Chivava kölyök. Őrület, hogy milyen édesek! 
A lovak pucolásán kívül még gátakat kellett építenünk, mert nincs víz a faluban, mi is örültünk ha heti kétszer fürödhettünk, és tavakat kellett kialakítnunk gátakkal, hogy megmaradjon a víz, ès egész évben lehessen használni. Paradicsomot palántáztunk, kerítèst, melegházat javítottunk, cölöpöket vertünk le, szóval volt mindenféle munka. A többi önkéntes is nagyon kedves volt, Emilienek még szülinapi bulit is rendeztünk, teljesen meg volt hatódva.:) rengetek élményt és tapasztalatot szereztünk, és olyan sok kedvességet kaptunk, hogy el sem hiszem, de végül muszáj volt menni. Utolsó állomásként Mexikóban még betettük a Chiflon vízesést, 5vízesésből áll, a legnagyobb kb 120 méter. Ott sátoroztunk a folyó mellett, majd tovább stoppoltunk a határig La Mesillához. Útközben kedvességből kaptunk 3 tamalest, nagyon fincsi volt, 3kiló mangót és jéghideg vizet. Az emberek elképesztő kedvesek!

Első poszt (2016.december 5.)

Sziasztok! :) Roviden, szuret utan 2 hetet voltunk otthon amikor is osszeszerveztunk sok mindent az uttal kapcsban, es talalkoztunk sok baratunkkal, ami nagyon jo volt. :) Kulon koszonet Barninak, aki osszeollozott egy 34-oldalas "jo tudni" infokat k-d-amerikarol es V. Tominak, aki kivitt minket a repterre ezzel bealdozva az  edzeset:). A gep Madridban landolt ahol 3 ejszakat toltottunk Hector (szureten ismerkedtunk meg, aki cirkuszban melozik jelenleg Braziliaban) baratunknal, es szakado esoben varost neztunk motivaltan. :) 27-en indultunk tovabb Cancunba, ami sok izgalmat tartogatott: eloszor nem engedtek becsekkolni, mert nem volt kifele szolo jegyunk (mivel Guatemala fele mennenk), igy a repteren gyorsan elofoglaltunk egy repjegyet Madridba, ami vegul nem sikerult, mert kifagyott a rendszer, igy egy laza print screen-nel tovabbengedtek a csekk-in kapunal... Cancunba megerkezve nem kerdeztek az orok semmit. Itt 6 oraval kevesebb van mint otthon, viszont 30fokkal tobb es tel. :D Cancunban voltunk 2 napot egy hangulatos kis hostelben ahol A-z-ig mindenfele emberrel osszefujt a szel, voltunk a Karib-tengerben furdeni, varosnezes a helyiek megismeresevel be is fejezodott (turista varos), es meg volt az elso stoppolasunk is ami azota 2-re dagadt. :) Utazas egyebkent helyi buszokkal (dragabb) es az un. collectivokkal lehetseges potom osszegekert( persze mihelyst latjak rajtad, hogy europai vagy maris 15 pesoval dragabb az ut, de igy is nagyoon olcso). A gyumi/zoldseg nagyon olcso a pekarukkal egyetemben viszont a tesztak/foznivalok nagyon dragak... Az emberek szuper kedvesek es segitokeszek csak minden a feje tetejen van s minden uj!!! :) Ugye azt emlitettuk, hogy ugy leteznenk itt, hogy onkenteskednenk adott orszagokban (wwoof,workaway stb.) Igy irtunk is 20 helyre hosteltol kezdve farmig bezarolag, ahonnan csak 2-3 hely valaszolt, viszont Fanni talalt egy campinget Tulum mellett ami a dzsungel kozepen van, igy atutaztunk az orultek varosabol a nyugis termeszetbe, ahol talalkoztunk a camping vezetojevel, Renzoval, es masnap mar onkenteskedtunk is a kis dzsungeleben (festes,pakolas, stb).

Ezert kapunk ingyen szallast es napi 1 etkezest amit egy francia mestersef keszit el nekunk, aki szinten velunk onkenteskedik. :) A helyrol annyit, hogy olyan flora es fauna van, amit eletemben nem lattam, mindenhol palamafak eheto/ihato kokusszal, az allatokrol annyit, hogy 5m-kent egy iguanaba botlunk, de van sok gekko es skorpio is. Ja es minden nap egyutt zuhanyzunk egy tarantullaval amit lathattok Fanni kepei kozott :D Kigyot is lattunk rengeteg orias pillangoval es ollos hangyaval egyetemben... Csodalatos a diverzitas!!!! 2-3 senote is van a reszunkon (kis karsztos barlangok cseppkovekkel es edesvizzel) ami varazslatos kozelseget enged a termeszethez...... Skacok nagyon durva es izomvájbrésön van level 1000!!! :) Tegnap lestoppoltunk Tulumba a Maya-romokat megnezni, ami egy kis sziklafalu a tengerparton iszonyat gyonyoru helyen megint csak!!:) Egyenlore ennyi, meg kb 10 napot itt, utana tovabbmegyunk egy szigetre(Conzumel) onkenteskedni, mert talaltunk egy buvarkozpontot ahova kell segitseg. :) 
Majd irunk meg remeljuk ertheto lett a nagy rohanas miatt...

Harmadik poszt (2017. január 13.)

Sziasztok:) Minden oks Cozumelrol elobb Chicen Itza-ba majd lestoppoltunk Bacalarba egy dzsungelbe ahonnan 2 het utan felstoppoltunk Mexiko varosba es tegnap ejjel erkeztunk:) Bovebben hamarosan Fannitol 

Negyedik poszt (2017.január 20.)

Első felvonás:
Mexikóvárosból jelentkezünk, már egy hete itt lakunk bent a belvárosban egy apartmanban, amit José barátunk foglalt nekünk. De mielőtt belekezdenék abba, hogy itt Mexikóvárosban mi minden történt velünk, visszaugranék Chemuyil-ra, vagyis oda, ahol legutóbb befejeztük a beszámolónkat. 
A dzsungel közepén lévő kempingben végül két hetet töltöttünk, ez alatt a két hét alatt ellátogattunk Cobàba, ahol szintén egy maya rom található, csak sokkal nagyobb és sokkal jobb állapotban van mint amit Tulumban láttunk. Itt rengeteget kellett sétálni egyik romtól a másikig, de nagyon megérte. Fölmehettünk az egyik piramisnak a tetejére, a képek között vissza lehet keresni. Körbe lehetett látni a dzsungelt és a többi romnak a tetejét, kicsit beleélhettük magunkat milyen lehetett abban az időben ilyen helyen élni. Természetesen ide is stoppal jutottunk el és egy nagyon furcsa törtènet kapcsolódik ide: aznap későn érkeztünk haza, de szerencsére a két francia fiú vacsorával várt otthon. Megérkezett időközben Renzo is, így együtt ettünk öten, de mindenki nagyon fáradt volt, úgyhogy elmentünk korán aludni. Majd egy másfél óra múlva Renzo megjelent a motorján, hogy hol vagyunk, mert nagyon aggódott értünk. Ugyanis az történt, hogy egész este várt ránk, mert aggódott a stopp miatt, aztán kiment a barátjával a kocsmába a kis faluba és nagyon- nagyon sokat ivott, így nem emlékezett arra, hogy együtt vacsoráztunk meg. Sőt, a francia fiúknak a szemére vetette, hogy őt miért nem hívták meg a vacsorára... Gondolhatjátok mennyire rosszul érezte magát, amikor a fiúk megmondták neki, hogy az hagyján, hogy találkozott velünk, de még együtt is ettünk. Ezen kívül Renzo unokaöccsével elmentünk Akumalba búvárkodni, ahol reményeink szerint teknősökkel úszhattunk volna együtt, de természetesen egyetlen egyet se láttunk. Pedig mindenki más, aki volt ezen a strandon látott legalább egy teknőst, de inkább többet.� De a korallok és a halak csodálatosak voltak!!Plusz voltunk még bodysurf-özni a francia fiúkkal, ami Tominak annyira bejött, hogy ha 1 órát nem volt a vízben akkor egy percet sem. Három- négy méteres hullámok voltak, szörfdeszka nuku, úgyhogy a testünket kellett használni. A technika az ugyanaz, mintha deszkával szörföznénk, csak így az egyik kezedet kell előre nyújtani Superman pózban és megpróbálni a hullám tetejére kerülni a megfelelő pillanatban. Én nem vagyok egy nagy mester de azért néha sikerült.

Második felvonás: 
December 12-én elhagytuk a dzsungelt és Playa del Carmenbe stoppoltunk, mert onnan indult a kompunk Cozumel szigetére, ahol már előre lebeszéltük, hogy önkénteskedni fogunk egy búvárhostelben. A szállás mellett a munkáért cserébe búvárkodást ígértek. A hostel a főtér mellett van, konkrétan egy percre tőle. Tényleg bent voltunk a belvárosban, ami esetünkben annyira nem volt jó, mert tele volt turistával és nagyon furcsa volt a dzsungelt elhagyva ez a nagy különbség a két hely között. A munka eleinte nem volt túl érdekes. Ki kellet reggelente takarítani a konyhát, a hűtőből kiszedni az otthagyott dolgokat, lehúzni a koszos lepedőket, kimosni, kiteregetni, leszedni, hajtogatni stb. stb., aztán szerencsére Tomival kaptunk egy másik projektet, még pedig ágyakat kellett építenünk, emeleteságyakat, aminek az alsó fele két személyes volt. Ezenkívül volt szerencsénk ágyi poloskát is írtani, ami rendkívül gusztustalan, nem tudom, hogy csináltatok- e már, de nem egy élmény. Persze hamar kiderült, hogy a búvárkodásért fizetni kell, nem is keveset, úgyhogy az egy hónapból végül két hét lett. Megvártuk még a karácsonyt és aztán hagytuk ott a szigetet. Azért nem unatkoztunk: megpróbáltunk minél többször elmenni pipás búvárkodásra, mert szerencsére azt ingyen kölcsönözhettünk a hosteltől. A társaság nagyon jó volt, egy igen nemzetközi aranyos, kedves kis csapat jött össze, úgyhogy velük is jól szórakoztunk, ugyanakkor életemben először motoroztam. Azt láthattátok a videón meg a képeken. Körbemotoroztuk Tomival a szigetet, ami nagyon jó döntés volt, mert a sziget másik fele elképesztően gyönyörű, csodálatos, alig találkoztunk valakivel. Egyik oldalon a dzsungel a másik oldalon hatalmas hullámok. Felmásztunk a legmagasabb pontra, 14 m, kicsit vicces volt, hogy külön jelölik a térképen. Persze mivel a legmagasabb pont a szigeten érthető, hogy ebből is megpróbálnak látványosságot csinálni. Majd teljesen véletlenül részt vettünk egy versenyen ami iskolás gyerekek között zajlott. Meghallgattuk ugyan azt a dalt kb. tizenkétszer mindenféle korosztályban, de nagyon érdekes volt, mert a gyerekek tradicionális mexikói ruhákban voltak és a díszletek is az ottani szokásnak megfelelően voltak elkészítve. Részt vettünk egy koncerten is karácsony előtt, ahol a klasszikus zenék mellett mindenféle mai slágereket is játszottak a gyerekek, tudniillik ez a zenekar egy kizárólag gyerekekbőlálló fúvos zenekar volt. Tomi tölt is fel majd a videót róla. Karácsony este készítettünk közösen vacsorát a többi önkéntessel, nagyon jól sikerült és aztán a francia- olasz párossal őrültködtünk a városban. különböző hangszereket vettünk magunkhoz, láthatjátok is a kis videók között az eredményt.� Ami még említésre méltó, hogy Tomival megpróbáltunk spórolni, így a vendégek által otthagyott ételeket, italokat dolgoztuk föl. Így megesett, hogy négy napon keresztül palacsintán éltünk. Karácsony másnapján pedig meghívtak minket egy mexikói vacsorára, ahol helyi ételeket ettünk a családdal, nagyon kedvesek voltak. Ami még eszembe jutott és nagyon vicces volt, hogy Tomival megnéztük a Star Warsnak az új részét moziban. De a mexikói mozi egészen más mint otthon. Itt az emberek hatalmas tálcákon visznek be mindenféle kaját magukkal, de tényleg mindenfélét: pizzát, hamburgert, hotdogot. A kukorica az semmi, az a minimum! Mindenre tesznek hagymát, paradicsomot, sajtszószt, a ketchup, majonéz és a mustár mellett ezek is alapvető hozzátartozói a mozis kajának.

Harmadik felvonás:
Cozumel után Chicén Itzába mentünk megnézni egyet a világ hét új csodájából. Egy kempingben laktunk egy közeli kis faluban ahol két helyi segített minket a faluban tájékozódni: Artúr és Rozi. Egyikük sem beszélt angolul csak spanyolul és mayául, sőt Artúrról megtudtuk, hogy az édesapja kizárólag mayául tudott beszélni és nem értett semmit sem spanyolul. Így aztán kénytelenek voltunk spanyolul beszélni velük ami ennyi idő után egész jól ment pl. Rozi elmesélte spanyolul a híres kutya, Hatchi történetét majd együtt meg is néztük és sírtunk rajta. Mindenkinek ajánlom aki eddig még nem látta, mert nagyon kedves történet. Artúrról pedig megtudtuk, hogy torreádor volt fiatalon, de egy bika a combjánál felöklelte, láttuk a nyomait, és e miatt abba kellett hagynia.
A romváros fantasztikus volt, erre vártunk egész végig. Itt játszódott az Apocalypto. Emlékeztek arra a jelenetre, amikor feláldozzák az istenek a foglyulejtett embereket és legurítják a fejüket a piramis tetejéről ? Na ez volt az a helyszín! A képek között azt is megnézhetitek.

Negyedik felvonás:
Végül nem Merida felé indultunk tovább, hanem Bacalarba stoppoltunk le. Három stoppal le is jutottunk a lagunához. A tervünk az volt, hogy bent a városban találunk valami hostelt és egy, maximum két éjszakát eltöltünk ott. Az utolsó stoppunk egészenBacalárig vitt, de kb. 1 km-re a várostól lekanyarodott az útról és megkérdezte, hogy vele akarunk-e menni a dzsungelbe egy barátját fölvenni egy közeli helyen vagy pedig inkább folytatjuk a szoppolást. Mi természetesen azt mondtuk, hogy bemegyünk vele, mert aztán utána úgyis a barátjával be akartak menni a városba. Így jutottunk el arra a helyre, ahol aztán a további két hetet töltöttük. Itt találkoztunk egy svájci és egy mexikói párral, akik most építik ki a saját kis helyüket bungalókkalvalókkal. Mindez a dzsungel közepén, közvetlenül a tó mellett van, egy vitorláshajóval és kajakokkal a vízen, amiket használhattunk. Amikor megérkeztünk úgy kezeltek minket, mint az első fizetős vendégeket de hamar rádöbbentünk, hogy ez a hely nekünk túl drága. Így aztán elkeztünk beszélgetni, és amikor kiderült, hogy önkéntesek vagyunk, akkor felajánlották, hogy maradjunk náluk, bár nincs egyelőre túl sok dolog amit tenni lehet, de azért majd találunk valamit. Ehhez képest kifestettük a konyhát, egy egész bungalót, a fürdőszobát kívülről, polcokat építettünk, asztalt, álomcsapdákat készítettünk és lámpát is indából. A legnehezebb munka az volt, amikor Tominak a víz alatt kellett egy betonnal kiöntött kereket egyik helyről a másik helyre elgurítania. Ezt három napon keresztül csinálták, 5 m mélyre le kellett bukni majd pár centit gurítani az iszapos aljzaton majd újra fel, levegőt venni és ezt így folytatták órák hosszat. Erre azért volt szükség, hogy a hajót ki lehessen kötni bójához és ne a mólónál álljon. Az veszélyes nagy hullámzás esetén. A képeken a bóján kívül ezeket mind megcsodálhatjatok!:) ja és Tomi még hajót is mosott, én pedig modellt álltam Tamina bodypainting művéhez. 
Közösen vitorláztunk, Tomi először, úgyhogy neki még nagyobb élmény volt, de nekem is fantasztikus volt a naplementében és a napfelkeltében hajózni. Egyik nap átkajakoztunk a túloldalra ahol mocsár van és állítólag krokodilok is, de egyel se találkoztunk, viszont rengeteg üres csigaházat találtunk amiket utána felhasználtunk az álomcsapdainkhoz. Megcsodáltuk a laguna híres hét gyönyörű színét, találtunk elhagyatott területet ahol narancsfára leltünk és elképesztően furcsa alakú fára, ami a víz fölé nőtt. Ezeket ismind megtaláljátok a képeink között. Minden nap eldöntöttük, hogy majd holnap indulunk tovább, majd holnap indulunk tovább, mindig volt valami indok, ami miatt maradtunk ( és nem a nap háromszori étkezés a segítségünkért cserébe), hanem igazából azért, mert nagyon jól éreztük magunkat Taminával és Joséval illetve egy darabig még ott volt José anyukája is, Maru és Katja, Tamina barátnője. Egyszerűen megszerettük őket, barátok lettünk. 
Jut eszembe történt egy nagyon vicces találkozás az egyik este, amikor Tamina elvitt magával minket egy eseményre. Meghívták vendégségbe egy helyre, ahol Terezának hívták a tulajt. Ez a Tereza mint kiderült ugyan az a Tereza volt, akit még Renzo ajánlott nekünk, amikor Bacalárról neszélgettünk. De amikor felhívtuk olyan árat mondott, amit nem engedhetünk meg magunknak, így végül nem hozzá mentünk lakni, hanem hosteleket kerestünk. És milyen érdekes, hogy végül ugyan kerülőúton, de eljutotzunk hozzájuk!:) Az ő kertjükben ünnepeltük meg a Tomi által leírt nap királya ünnepet (vízkereszt) ahol a piñatát életünkben először szétvertük. Nagyon vicces érzés volt, és nagyon jó volt látni, hogy a felnőtt emberek milyen élvezettel verik szét azt a szerencsétlen papímassé csillagot. A süteményből végül kétszer vettünk és a második körben Tomi részében volt egy kis Jézus végre!!! Nagyon vágytam egyre, úgyhogy most már ilyenünk is van. � Ami még szerves része volt ennek a gyönyörű varázslatos helynek az egy papagáj, amit José mentett meg. Le volt vágva a szárnya, úgy találták, illetve egy idő után egy kakas, akit szintén úgy hozott el borzasztó helyről, de elég sok problémánk akadt vele, mert pl. egyik éjszaka megtámadta a tükörképét és az előtte egyenként felragasztott csigaházakat a tükörkeretről mind lekaparta és egy hatalmasat kakilt a kézmosóba....
A hely természetéből adódóan tele volt madarakkal, láttunk tukánt, kolibrit és rengeteg más madarat, amiket nem tudtunk beazonosítani. Illetve a helyhez tartozott még egy maya fiú is Pata, aki a kertet tartotta rendben meg mindenféle javításokat végzett, ha szükség volt rá. Nagyon kedves volt, elmentünk vele liántvágni a dzsungelbe, folyton hozott kókuszdiót, Tomi nagyon összebarátkozott vele.
Mivel José gyűjtötte a különlegesen hatalmas kidőlt fákat azért, hogy díszítse a helyet,Tomival a vízben átcipeltünk 500métert egy valóban nagy darabot ami úgy nézett ki mint egy horgony. Kb. másfél órát vittük úszva-kúszva-mászva mire eljutottunk vele a mi területünkig. De odáig voltak érte!:)
Az utolsó nap este nem a sátrunkban aludtunk, hanem egy cabanjában, ami a legszebb helyen volt a területen, magasra volt építve és körben látni lehetett belőle a lagunát. Csak sajnos nem volt jól szigetelve a szúnyogok ellen, így reggelre több ezer csípésük lett és nem sokat aludtunk. De reggel kárpótolva lettünk mert napfelkeltekor beugrottunk a vízbe hogy kicsit felfrissüljünk, és eleredt az eső, így a kettő együtt egy dupla szivárványt eredményezett. Hihetetlen volt napfelkeltés szivárványt bámulni a vízből!

Ötödik felvonás:
Végül eldöntöttük hogy január 11-én továbbmegyünk. Kb. egy óra várakozás után felvettek minket Bacalarnál és hamar kiderült, hogy egészen Mexikóvárosig tud vinni minket a sofőr. Ez azt jelentette, hogy Villahermosáig jutottunk el aznap este és másnap onnan indultunk tovább Mexikóvárosba. Ez összesen kb. 1300 km stoppot jelentett, az eddigi közös leghosszabb stoppunk. Ő sem beszélt angolul, szóval spanyolul beszéltünk vele, vagyis inkább Tomi. Hihetetlen, hogy milyen érzéke van a nyelvekhez! Nem hinnétek el, hogy milyen folyékonyan beszél már és mindent megért! Én hátul csak pislogtam, hogy honnan tudja ezt a szót meg azt a szót, folyamatosan kérdeztem, meg olyan információkat tudott meg, hogy csak ámultam és bámultam. Persze sokat tanulunk közösen spanyolul, de olyan, mintha éjszakánként direkt még hozzátanulna titokban szavakat.... Kis eminens. 
Hamar kiderült, hogy a legjobb emberrel fújt minket össze a szél. Meghívott minket ebédre, vacsorára majd egy hotelszobára, ahol Mexikóban először melegvízben zuhanyozhatunk. Mit ne mondjak, én reggel is és este is zuhanyoztam.� Majd másnap folytatódott ez a fantasztikus utazás, és szépen lassan a Yucatán- félsziget lapos területeit elhagytuk és beautóztunk Mexikó hegyei közé. Azt mondta a vezető, hogy akkor érkezünk meg igazán Mexikóba, amikor a hegyek közé érünk. Valahogy mi is így éreztük magunkat. Mexikóváros közelében kiderült, hogy valami probléma van a fékünkkel így egyre lassabban haladtunk majd végleg megálltunk. E miatt Josénak oda kellett jönnie autóval, amit igazából nem is bánt, leginkább csak féltett minket, hiszen sötét este volt már és a sok hülye film miatt aggódott, hogy esetleg elrabolnak minket vagy valami bajunk lesz. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt.
Körbevitt minket este még a városban kocsival, majd megérkeztünk az apartmanba, és azóta hétköznaponként Tomival járjuk a várost, este ha tudunk találkozunk Joséval, de sajnos rengeteget dolgozik minden nap késő estig, így nem mindig van már ereje meg ideje velünk találkozni. Ha tud, jön és együtt csinálunk valamit. Voltunk már náluk vacsizni, megismerkedtünk az anyukájával és a két testvérével, nagyon nagyon kedvesek voltak és degeszre ettük magunkat mindenféle mexikói ételekkel, pl: tamalessel és enchiladával. Tomival voltunk az antropológiai múzeumban ahol 6 órát töltöttünk!!!! voltunk kétszer mászni, mert bent a városban van egy negyed, ahol csak egyetem van és közvetlenül az egyetem mellett van egy fal, ahol kb 6 m-es falak vannak. Végre három hónap után használni tudtuk az eddig magunkkal hurcolt eszközöket... Nagyon szuper volt, persze jól elfáradtunk mert olyan gyengék vagyunk mint a harmat. Úgy érzem, mintha most keztem volna el a mászást, borzasztó érzés. Voltunk a downtown-ban is, ami olyan, amilyennek az ember Mexikóvárost elképzeli. Ez tetszett a legjobban nekünk az eddig látott városrészek közül, mert nem csúnya ahol mi vagyunk az sem, de ez inkábba modern rész, tele felhőkarcolókkal és parkokkal, viszont a down town az a színes, tele helyiekkel, mindenhol zsibvásár, kevés turista. És ma végre voltunk a Casa de Azulban, vagyis a Frida Kahlo házban. Jaj, nagyon nagyon jó volt!!! Hihetetlen egy nő volt. 
Holnap reményeink szerint felmegyünk még a várba, a Vár körül már körbesétáltunk és a hétvégén ha minden igaz megnézzük a helyi romokat ami ötször akkora mint Chichén Itza és ez nem maya rom hanem azték. Vasárnap meg túrázunk valami gyönyörű helyen.
Tomival a tervünk az, hogy hétfőn tovább indulunk Oaxaca felé. Itt is le van beszélve már egy helyen az önkénteskedés,egy farmon fogunk lakni és a tulajnak a mászótermében kell oktatnunk illetve utakat építeni, fogásokat tisztítani, falat festeni és a többi. 
Ez a jelenlegi állás, gratulálok azoknak, akik eddig végigolvasták, tábvez módra csekkolhatnám, hogy ki jutott el eddig, de nem teszem. Remélem otthon mindenki jól van,amikor tudunk megint jelentkezünk, addig is puszi és ölelés mindenkinek!!!<3 

Első poszt (2016.augusztus 13.)

Sziasztok! :)

Nos, folytatva utazásunk beszámolóját röviden :D Trebinje-ből a reggeli búcsú és búcsúajándék után (kaptunk 10 ml levendula illóolajat - amit kb. 8 kg szárított levendulából nyertek ki desztillálás során... - és szappant az útra) elindultunk Montenegró irányába Fannival. Az előző intenzív napok utazása után feltöltődve, kipihenten vártuk a következő ismeretlen kalandokat :D A szokásos 25-30 perces várakozást követően egy "sárga angyal" autómentő vett fel, aki a kevés angoljával elmagyarázva és a mi kevés, frissen felszedett boszniai nyelvtudásunkkal megértve rájöttünk, hogy épp egy lerobbant X5-ös BMV-t fog elvontatni, így csak a határig tud elvinni. Kicsit tartottunk attól, hogy vajon gyalog átkelhetünk-e vagy sem, de végül a hosszú kocsisor mellett elsétálva kis mosollyal simán átengedtek kezünkben a személyinkkel. :) Ezután kaptunk egy stoppot Herceg Noviba, ahol még melegebb volt mint Boszniában, így egyből a strandra mentünk a hátizsákokkal, ahol két merülés között felfedeztünk pár sziklatömböt a vízben, így sikerült ismét egy kicsit másznunk, de fizikai állapotunkat tekintve teljesen rottyon voltunk. A parton megismerkedtünk egy magyar fiatal párral, akik szintén hátizsákoztak a balkánon és ők ajánlottak egy hangulatos kis kempinget Zelenikában. (Mint kiderült, a szőke rasztahajú lány, akinek nem emlékszünk a nevére Balatonalmádiból jött és egy kedves barátunk, Barni általános  iskolás osztálytársa volt.:)) Este ott vertük fel a sátrat és kiderült az is, hogy a kemping tulaja egy magyar férfi (kb. 65 éves), aki a bemutatkozás után egyből a nyelvújítás jelenségét nehezményezte a magyar nyelvben ("-mi az, hogy suli, meg kaja? hát nem tudnak a mai magyar fiatalok beszélni?" :D) Bevallom őszintén, kétszer átgondoltam mit mondok előtte... A kemping egy varázslatos környezetben volt, tele szúnyogokkal és hatalmas fákkal. A birtok 120 éve magyar kézben van és a kemping kb. 20 éve nyitotta meg kapuit. (aki arra jár, ne hagyja ki: Zelenika autocamping) Itt volt az alaptábor és innen stoppoltunk másnap tovább Kotorba, ami Montenegro egyik legöregebb óvárosával rendelkezik. Az óváros egy sziklás domboldalba épült, ami körbe van véve helyenként lerombolt várfallal és mellette húzódik egy kis patak. Varázslatos volt, kicsit túúúl sok turistával... Pár szó itt is a stoppról: egy öreg Fiat lakóautót vezető francia srác vett fel minket, aki két másik, egy ausztrál és egy német stoppost vitt magával. Mint utólag kiderült a két srác már 2-3 napja vele utazott Montenegróban. Összeverődve, sok sztorival és rengeteg nevetéssel bejártuk Kotor zegzugait :) Mint kiderült a francia srác egyedül akart lenni és beutazni Európát, de a 4 hetes addigi utazása során csupán egy hetet volt magányos, mert a maradék három hét alatt több mint 30 stoppost vitt el... :) Kicsit túl aprólékos a memoár, szóval a lényeg, hogy összesen 3 napot voltunk Montenegróban, de muszáj visszamenni, mert rengeteg szép helyen nem voltunk és ott is festői a táj, hihetetlen emberekkel és hihetetlen történetekkel. :) Másnap reggel elindultunk Szlovénia fele stoppal, ami egy elképesztően lassú menetelésben kezdődött ( 4 óra alatt tettünk meg 50 km-t főutakon, mivel nem volt ott sem autópálya a hegyek között), majd amikor már tényleg majdnem kidőltünk a forróságtól, egy szuperkedves belga és francia kortárs táncos páros (Zoé és Jeffrey) felvett minket és egészen Split-ig repített. Közben kiderült, hogy Ljubljanában laknak és erősen invitáltak minket, ha még ott leszünk amikor visszaérnek az utazásukból, akkor töltsünk náluk egy éjszakát. Kicsit komolytalanul, de mondtuk, hogy lehet, ha még ott leszünk a környéken. A benzinkút melletti padon romantikus hidegtál (boszniai kecskesajt, 3 hetes bírt pick szalámi maradványai édasanyámtól, rozskenyér, vöröshagyma, paprika és hvar-i olívaolaj együttes varázsa) vacsira, majd az első autós (idős szlovén házaspár, akikkel megint csak kézzel-lábbal és németül beszélgettünk) elvitt egészen Celjéig. Hajnali kettőkor kitettek a város parkjában és 10 perc túrázás után a parkból feltúráztunk a közeli hegy lábához bivakolni. Sátorállítás elmaradt, derékalj és hálózsák ki, majd alvás. Mivel figyelmeztettek, hogy Celje közelében egész sok medve él, ezért eltúráztam még egy 10 percet az összes kajánkkal és felakasztottam egy fára biztos ami biztos alapon... Hála mindennek, senki és semmi nem zavart minket, így a reggeli napkeltével felkeltem, Fanni még vackolt, így visszakaparintottam a kajás csomagot és döbbenten konstatáltam, hogy mennyi szemét van ezen a részén az erdőnek. Az éjjeli minimál alvás meg a környezettudatos oldalam egyből cselekvésre ösztönzött és fél óra alatt összeszedtem 35l-es szemeteszsáknyi alu sörösdobozt, ill. számos dobozt, ami rá volt húzva az erdei fenyők tetejére, ezzel gátolva a növekedésüket... Közben elropogtattam pár velős kedvességet a helyiek tiszteletére, de ahogy tisztult a miliő, egyre nyugodtabb lettem :) Visszamentem a táborunkba, de Fanni még mindig aludt, ezért gyors tea főzés, majd zabot vízzel, rá alma+fahéj! Na ekkor már ébredezés volt, és univerzum-písz közepette elterveztük a napunkat. Gyors összepakolás, majd a város szélét megközelítve gyalog besétáltunk az óvárosba, ahol a helyi piacon reggeli desszertjeként megettünk egy másfél kilós dinnyét és pár szem sárgabarackot! :) A város gyönyörű kis ékszerdoboz, de lassan már hozzászoktunk ezekhez a látványosságokhoz. Persze nem voltak olyan kis szűk utcák terméskővel kirakva mint az előző országokban, de itt is adtak a szépségnek. Kazettás boltívek, gyönyörű kovácsoltvas-ajtók stb. Délután 3-ra értünk be Ljubljanába, ahol info pont után beszereztük a város térképeit, majd csomagmegőrzőben leraktuk súlyos terheinket... Sétáló utcák fel s alá, majd feltúráztunk a ljubljanai várba, ahol számos kiállítást is megcsodáltunk (méh kiállítás, kazamaták, lőpor tároló, m75-ös osztrák-magyar tábori ágyu, stb.) valamint a kilátóból az egész várost megcsodáltuk naplemente környékén. Este beültünk egy pizzériába, ahol a pizza jobb volt mint Olaszországban!!! Vacsi után hívtak a Jeffrey-ék, hogy mi a szitu, megyünk e hozzájuk? Úton feléjük egy afrikai djembe-s (dob) srácba botlottunk, aki kalapozott és annyira lebilincselő volt a játéka, hogy fél órát hallgattuk, azután megengedte, hogy én is játsszak egy kicsit a főtéren. (tökéletes akusztika, teljes hidegrázás...). A lakás ahol aludtunk, akár álmaink lakása is lehetne, egy nagy apartman, nagy terekkel és ablakokkal, abszolút modern de otthonos és változatos berendezéssel. Miénk lett a nappali és hajnali 1-ig beszélgettünk, majd megterveztük a következő napot: a cél eljutni Giessenbe a keresztanyumékhoz, Tünidékhez. Másnap reggel arra keltünk, hogy dörög az ég, mintha dézsából öntenék az esőt, így egy kicsit későn indultunk el. A stoppolás lassan de beindult és a nap végére (hajnali 2-re) Karlsruhe-ig jutottunk, ahol a benzinkút mögött találtunk egy szép legelőt, az ottani almafa alatt vertük fel a sátrat. Másnap délután 3-ra értünk Tündiékhez, akik már ebéddel és sok szeretettel vártak minket. Másnap elmentünk Marborg-ba megnézni Kai (Tündi német férje) munkahelyét, majd bementünk várost nézni. Varázslatos hely, gyönyörű öreg fagerendás házak, mesefigurák mindenhol, egy egyetemmé avanzsált várral a város tetején és egy kappan hangú kakas, ami óránként összecsapja a szárnyait :D. Nemcsak az ellátás és a kényelem, hanem a lányuk (Laura) jelenléte is feldobja a hangulatot :) (trambulin, barbie-k, rózsaszín habfürdőzés, tánc = minden, amit egy 7 éves kislány szeret). Gyakorlatilag az első 5 perc után Fannival egy külön kis felhőben vannak, állandóan Fanni nyomában jár, ölelgeti, puszilgatja és lesi minden szavát :). Ma meglátogattuk Kai szüleit, ugyanis az édesanyjának (Eva) ma van az 58. születésnapja. Szuperkedves család, személy szerint én pont 13 éve voltam náluk, amikor az esküvőjük volt (pont életéveim fele). Rengeteget ettünk, bőség tál a javából. Érdekesség, hogy megérkezésünket követően, kávé és sütidömping várt, majd 3 óra múlva jött a vacsi, addig megnéztük Alfréd (Kai apu) fegyverarzenálját, illetve Eva patchwork-ös remekműveit. Ámuldoztunk... Vacsi után egy dorombos, táncos koreográfiával megköszönve a vendéglátást elautóztunk :)
A közeli terveink (amik nem 100%-sak) felstoppolni Dániába pár napra, majd repülővel vissza és utána Frankenjurába mászni Rambiékhoz :)Persze függ a repjegy áraktól is...
Ha picit hosszú lett, hát két süti mellett ajánlott olvasni! :)
písz :)

Második poszt (2016.augusztus 22.)

Guten abend! :)

Gyors helyzetjelentés: Tündiéktől, végül nem stoppoltunk fel Dániába, mert kevés időt tudtunk volna eltölteni ott, és bizonytalan lett volna a visszajövetel időpontja. Tündiékkel másnap elmentünk várost nézni Wetzler és Limburg-ba, amik meseszép és idős háborús történeteiről híres városok (képek hamarosan). - Megnéztük a Giessen melletti migráns sátor-tábort, ahol anno 35 ezer migráns volt elszállásolva, mára már a feszültség és az "erő" bontása érdekében, több kisebb táborba költöztették őket más-más falukba, így csak 3-4 ezer fő tartózkodott ott. A túlságosan felfújt hírekkel ellentétben semmi probléma nem volt a környező helyeken (Tündiék mesélték), mindenütt ott vannak de próbálkoznak alkalmazkodni és tényleg értékelik a "befogadást". Full integrációs program és egyéb nyelvtanulási lehetőségek, viszont nagy visszhangot kelt az adózók pénzéből szervezett táborok és egyéb szolgáltatások fenntartása. Limburg után érzékeny búcsúval de továbbstoppoltunk Andor barátomékhoz, aki feleségével (Petra) már nagyon vártak minket! :) Náluk töltöttünk két csodálatos napot, így volt idő Koblenz belvárosát megnézni, amit ketté szeli a Rajna folyó. Gyönyörű ékszerdoboz a javából! A városi erődbe is fel'lanofkáztunk' ahol az egész várost beláttuk és rengeteg kiállítást csodálhattunk meg, (dohány,fotókészítés evolúció, népi viselet, kőzetek stb.), valamint a város történelmi hátterét ismerhettük meg az erőd legmélyebb pontjában (bomba biztos katakombákban) szervezett rajzolt képes és hangeffektes illusztrálással. Este elmentünk egy boulder teremben Andorral és kb 1 órát tudtunk mászni, ha mászásnak lehetett nevezni az 5 hetes pihenő után :) Utána vissza és a női vízilabda negyeddöntőt néztünk online stream-en 10x10cm-en! :) Következő nap délelőtt a stoppos hely kiválasztása közben hatalmas szeder-bokorba botlottunk, ami a vitaminraktárak visszapótlását eredményezte, majd egy kedves német nő (aki akart adni 10 eurót miután kirakott minket a benzinkútnál-nyilván ölelést fogadtunk csak el), majd egy magyar anyuka-lánya vitt el Nürnberg keleti felére, akik amúgy Budaörsig vittek volna kb. 1200 km-t... Ekkor felerősödött bennünk a honvágy, de 300 km után nagy mosollyal az arcunkon váltunk el tőlük és délután 6-ra már Bayreuth-ban voltunk, hogy meglátogassuk Robi és Gabi barátainkat.:) Robi Phd-s melója után elkerekezett értünk (addig kártya bajnokság volt Fannival az út szélén), útközben Robi a város történelmi hátterét, kiemelkedő alakjait, valamint a geológiáját ecsetelte, amiért nagyon hálásak és boldogak voltunk/vagyunk. Este már az egyetem melletti koliban töltöttük az estét, ami alapból 2 személynek is szűkös, de 4-en is szépen összekuckóztunk :) Másnap kistoppoltunk Frankenjurába sziklát mászni, ami egy mészköves-karsztos terület, több kis folyó-völgyben valamint meseszép vidéki környezetben helyezkednek el sűrűn szétszórva a sziklák... A sziklamászás közben a csendet számos kakas kánonba szóló kukorékolása, a tehenek vokálos felbőgése, valamint a helyi idős nénik csirkéik hosszú bottal való kergetése és üvöltözése törte csak meg... :D A helyi illatokat szerintem nem kell mesélni állattenyésztés esetén :) Igazi vidéki hangulat!!! :) A mászásról annyit, hogy visszanőtt teljesen az ujjlenyomatunk a sok kihagyás miatt, de nagyon boldogok voltunk, hogy újra sziklát mászhatunk. :) Persze el vagyunk punnyadva, de ez a hely maga a varázslat!!! Este tábori főzőcske, nosztalgiás beszélgetés, majd sátrazás. Másnap délután kis mászás még, majd este napnyugta után stoppal visszaérkeztünk a bayreuth-i egyetem kolijába és másnap egy hatalmas városnézést csaptunk, pl.: megtekintettük a helyi állatkertet, ami teljesen ingyen látogatható és össze volt építve egy patakos parkkal, így egy óriási zöldövezetet képezve az egész város arculatát szó szerint természetesre formálta. Megnéztük Wagner lakhelyét (Haus Wahnfried), ami egy óriási, homokkőből újraépített (bombázás után) klasszicista ház volt gyönyörű virágos kerttel, ahol a feleségével együtt vannak eltemetve. Szemben Liszt Ferenc házát (ott halt meg) és mellszobrát csodáltuk meg. Tovább sétáltunk a belvárosi operaház felé, közben gyakorlatilag minden sarkon és bolt szélén ott "komponált" Wagner kicsinyített (kb. 1 méter magas) szobra különböző színekben pompázva. A napvégén feltúráztunk a Hügel-dombra a Festspielhaus-hoz, ami a bayreuth-i ünnepi játékoknak (operazenei fesztivál) ad otthont minden nyáron Wagner indíttatásából. A domb tetején egy hatalmas réten még kis esernyős baseball meccset lejátszottunk, majd vissza a koliba. :) Holnap Fannival visszastoppolunk Frankenjurába pár napra sátrazni, remélhetőleg megússzuk az esőt! :)
Mindenkit ölelünk és puszilunk!!!
písz :)

Harmadik poszt  (2016.szeptember 18.)

Sziasztok:)

Gyors helyzetjelentés a mobilról: (ékezetmentesség kontra gyorsaság)
Bayreuth után hazastoppoltunk pár napra, egyrészt Andi&Barni esküvője, másrészt Fanni apukájának (Ákos) a meglepi szülinapja miatt, ráadásként otthoni tetőjavítást is sikerült megcsinálni a zuhé előtt. Szerintünk jól sült el és szuper volt az esküvő is. Otthon elintéztük az oltásokat D-Amerika miatt (köszi Kriszti), így utána Dánia felé vettük az irányt, hogy Nikosz barátunkat meglátogassuk Koppenhágában. Pár ismertető a helyről: Biciklisek mindenek felett (meg a gyalogosok is elsőbbséget adnak), Európa egyik legdrágább városa (4 nap alatt majdnem annyit költöttünk, mint előtte 4 hét alatt a Balkán túránkon), iszonyat rendezett és nyitott/befogadó társadalom (kormány támogatja a külföldiek felsőoktatását ingyen, + anyagi támogatás munkavállalás esetén), és az összetartás izomból látszódik (lásd II. vgh. összhang) mai napig...Christiania (külön város Koppenhágán belul) igazi kuriozum volt a sok hippi es az iszonyat kreativ arculatu hazaknak koszonhetoen, sok fiatal,kozepkoru jar ki oda szivni es lazulni, ugyanis ott legalis a marihuana hasznalata. Nem kis kontraszt a fovaros kepehez kepest ;) Egy napra atugrottunk Svedorszagba is, Malmöbe, ami csodalatos volt hatalmas terekkel es diverz epitesu hazakkal karoltve. Csodas naplemente a parton, majd masnap lestoppoltunk nemetekhez Gottingenbe (vad kemping), onnan Frankenjuraba maszni 2 napot, ill. Robit meglatogattuk ismet egy estere, majd atstoppoltunk Giessenbe Tündiéket meglepni :). Holnap indulunk stoppal tovabb Bordeaux iranyaba, ugyanis jovo heten kezdodik a szuret, igy idoben el kell indulnunk a kezdesre... Koszonjuk Nikosz, Robi, Laura-Tündi-Kai a sok segitseget es tamogatast! :) A szuretrol annyit, hogy a Rayne Vigneau Chateau-nal leszunk, ahol 5 eve szedtem a szolot (kb. 74 hektarnyi nagysagu teruleten egy oriasi kastellyal a kozepen) szoval 2-3-4 het tuti szoloszedes lesz :) Telefonon megbeszeltuk a reszleteket a kastely fonokevel, es mondta no problem, csak 19-en meg egyeztetunk vele a pontos kezdesrol. Motivaltsag es monotonitas tures betarazva meg blala!!! :)
Cuppantas és písz mindenkibe ;)

Negyedik poszt (2016.szeptember 28.)

Bonjour :)

Folytatva utazasunkat, masnap Bayreuthbol elindultunk Franciaorszagba a szuretre Bordeaux fele. Elso nap Mulhousig jutottunk, ahol vendegul latott minket egy kedves idosebb francia par vacsira es ejszakara mondvan nehogy mar az esoben bivakoljunk sotetedeskor... Nagyon kedvesek voltak, a vacsi fenomenalis volt (helyi specialitasukat keszitettek: felul nyitott fadobozban kemeny brie jellegu sajt kozepet kikanalaztak, helyere bort ontottek majd sutoben puhara sutve fott krumplihoz talaltak szoszkent). Szinte meg most is a szankban van az ize. :) A nyugdijas uriember (Jean-Michel) tricikliket fejleszt serult embereknek, mellette tajlovagol kis csapataval, a holgy (Mimi) a Mulhousi szegeny embereknek probal szallast es munkat talalni, szoval mindket ember egy igazi csoda!!! :) Masnap kora reggel stoppos utunk egyik legjobb autojaban (Porsche) robogtunk Bordeaux iranyaba, ahol kaptuk a telefonos hirt, hogy a szuret egy hetet csuszik, mivel tul meleg van, ezert Toulouseba tarto stoppunkkal megbeszeltuk, hogy lemegyunk veluk, es este mar a varos szelen levo Le rupe nevu kempingben aludtunk. Itt osszesen 4 napot toltottunk es bejartuk a varost oda-vissza. Vettunk egy pass kartyat, ami feljogositott minket arra, hogy az osszes muzeumba bemehessunk + hasznalhassuk a tomegkozlekedest szabadon. Toulouse-t egyebkent rozsaszin varosnak is emlegetik, mivel a varos 90%-a voros teglabol epult vakolat hasznalata nelkul... Gyonyoru varos, amit ketteszel a Garrone folyo, ami egeszen az Atlanti-oceanig folyik. Europa egyik legnagyobb katedralisaba is sikerult bepillantast nyerni (St. Etienne) ami egy kisebb kastely nagysagaval egyezett meg, monumentalis belmagassagarol nem is beszelve... Termeszettudomanyi muzeumban is voltunk, amit szinten ajanlunk mindenkinek, mert nagyon sokszinu es hatalmas a kiallitas!! Mas kerdes, hogy a legtobb helyen a francia mellett semmilyen mas nyelven nem mutatjak be az adott latvanyossagot (nacionalistak, nem kicsit)... A kemping szep, rendezett volt, kulon kis fuves sziget a satras utazoknak, amugy ilyen amerikai mintara epult fahazakbol allo komplexum, aminek a kozepen egy oktaeder formaju szaniter volt telis tele viragokkal, novenyekkel.. Toulouse utan elhataroztuk, hogy megprobalunk valami kisebb varost keresni , ahol lehet is sziklat maszni. Igy kerultunk Saint Antonin Noble Val nevu kb. 1600 fős XII-XIII sz-i ekszerdobozba, amit mindket oldalrol 30-150m magas sziklaszirtek oveztek. Erdekesseg, hogy a keleti falak hofeher zuzmos meszko, mig a nyugati falak voroses meszkovek voltak, igy minden napszakban lehet maszni 4b-9a-ig ;) A szallasunk egy raftingos helyen volt a L'aveyron folyo partjanal, ami a falutol kb. 2 km-re volt. A varosrol a kepek bovebb infot nyujtanak, egyik kedvenc helyunk lett az tuti!!! :)!Erdekesseg, hogy rengeteg holland, angol nemzetisegu csalad el itt, a varos helyi lakosai lassacskan kioregednek teljesen... Egyebkent mindenki iszonyat kedves es nyitott, kevesen beszelnek angolul, igy ra vagyunk kenyszeritve a francia nyelv eksajatitasara :) 3 nap varazslat volt varosnezessel es maszassal egybekotve, rengeteg helyi arccal ismerkedtunk meg. Onnan Bordeaux fele vettuk az iranyt, ahol Tina (Fanni baratnoje) baratja Kévin el es segitett, hogy nala aludhassunk par napot. ( Koszi megegyszer:)) Kévin nagyon kedves es jo fej, ő egyebkent a Madagaszkar melletti szigetrol (Réunion) szarmazik, ahol 20 evet elt es 5 eve koltozott Bordeaux-ba. A varos szep, tobb diadalívet es az óvarosi reszt is bejartuk, ahol a Garrone folyik. Tegnap kistoppoltunk az Atlanti-óceánhoz megnezni a Dune du Pilat-ot, ami Európa legnagyobb sivataga. Az ocean parton talalhato "homokbucka" tobb mint 100 meter magas a tengerszinthez kepest es 2,7 km hosszu kepzodmeny. Az ocean szallitja a homok reszecskeket es a szel tornyozza fel, ami folyamatos mozgasban van, igy a mogotte levo tulevelu erdot folyton szoritja hatrebb a szarazfoldon. A kepek itt is magukert beszelnek :) Meg egy gondolat: kifele stoppolasnal idos neni (Celin) vett fel es kis raketa kocsijaval korbevitt minket a kornyezo halasz es cserepkeszito falvakba, kozben franciaul es a mi fordito programunk segitsegevel tudtunk beszelgetni/activity partizni :D Befele stopposunk egy elefantcsontparti 25 eves srac volt, aki elmeselte, hogy jott at Erópába, es mivel ő fekete, ezert allandoan dolgoztatja a fonoke, kozben meg ugy beszel vele mint egy kutyaval.... Elgondolkodtato volt ez is.. Muszaj veget vetni a mai beszamolonak, mert nem nagyon van net.... Holnap indul a szuret, igy nemsokara indulunk Bommes-be a kastelyhoz, ahol nem biztos, hogy lesz net... Oleles mindenkinek!!! :)

Ötödik poszt (2016.október 10.)

Haliho :)

Epp egy supermarketben vagyunk vasarlas utan Langonban. A szuret elkezdodott, napi 7 ora szedes es 1,5 ora ebedszunettel. Az ebedet es a szallast ingyen kapjuk a kastelytol, a vacsiert 50 eurocentet kell fizetni, de csak akkor kapunk ellatast, ha van szuret. Eddig 10 napbol 5-ot meloztunk, ugyanis Sauterni szolot szedunk (kepet toltok rola), ami nagyon specko aszus szolo, es csak az optimalis idoben es megfelelo mertekben gombas szoloket szedjuk, ami kb. 40%. (Hely specialitasa: A Garrone es egy kisebb folyo talalkozasanal minden reggel köd kepzodik, ami tele van gombasporakkal. A szolofoldekre erve a gomba ratelepszik a szolore, es kiszivja a benne levo vizet, viszont a cukor a szemekben koncentralodik, igy kis mazsolak lesznek a szoloszemekbol. Ez a purii nevre hallgat franciaul. Figyelni kell arra is, hogy ne legyen rohadt a szolo, ezert gyakran ellenoriznek bennunket. Csak a legjobb minosegu szoloket szedjuk le.) A hely, ahol lakunk egy munkasszallo a kastely mellett, kulon szobank van Fannival, illetve van meleg viz es konyha is amit hasznalhatunk. :) A szuretelok tobbsege spanyol es portugal, de jottek Madagaszkarrol es Skociabol is paran. ;) Sokat tanulunk spanyolul, kicsit franciaul, a csapat nagyon jo. Szabadnapokon olvasunk sokat, zsonglorkodni tanulunk es egyutt zenelunk a spanyolokkal, akik tenyleg olyanok mint a bugocsiga: egesz nap porognek es mindig van valami programjuk (furodtunk a 6 fokos kisfolyoba, voltunk Targonban akusztikus zenei fesztivalon orult arcokkal, foci Sauternesben stb.). Fannival 2 naponta testnevelest is csinalunk hogy ne hagyjuk el a testyunket a maszas hianya miatt, szoval motivaltak es nyitottak vagyunk. :) Szerdatol lesz ismet szuret, de mar nezegetunk kiwi szuretre is helyeket hatha beakad valami. Egyik sracnak (Hektor) van kontaktja, majd meglessuk, hatha osszejon valami. Ma este krumplistesztat vagy tocsnit keszitunk mindenkinek. :) 
Oleles mindenkinek

Hatodik poszt (2016. november 6.)

Sziasztok!!! :)

Majd egy hónapja nem jelentkeztünk, így egy "szokásos" villámjelentést tennénk... :) Nos, a szüret menete hasonló volt mint az előző leírásban: két nap munka után 3-4 nap leállás, mivel meg kellett várnunk, hogy a szőlő bemazsolásodjon és ne maradjon túl lédús, mert annak alacsonyabb a cukorfoka és az rontja a bor minőségét... A szünnapokon sokat tanultunk spanyolul, kicsit franciául, zsonglőrködtünk labdákkal, olvasó esteket tartottunk egymásnak Fannival, sütöttünk, főztünk valamint sakkoztunk is párszor! :) A sok leállás miatt ment a pénz, ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk más kastélyokat is arra az esetre, ha megint lennének szünnapok. Nos az első 3-4 napban legalább 10 kastélynál próbálkoztunk a Rayne Vigneau környékén telefonon, de mindegyik elutasító volt, mondván tele van a csapat és nem kell több ember... Egyik reggel elhatároztuk, hogy biciklivel élőben is körbejárjuk a kastélyokat, hátha úgy több esélyünk lesz. Így is volt, már az első két helyen kaptunk telefonszámokat, hogyha kell több ember "mi" leszünk az elsők... Majd a harmadik kastélynál (Ch. de Rabaud Promis) egy iszonyat nagy szerencsének köszönhetően találtunk munkát!!! :) (A kastélyhoz érve láttunk egy magyar-rendszámú autót, majd a főnök előbb el akart küldeni, hogy tele van a csapatuk, majd miután kiderült, hogy magyarok vagyunk és kijött a "mentőangyalunk" (Laci), azon nyomban fordult a kocka és egyből felajánlották a munkát köszönhetően Laci ottani munkásságának. Gyakorlatilag a szemükben ő képviseli Magyarországot, és mivel a birtok egyik nélkülözhetetlen tagja és ezermestere, ezért úgy tekintettek ránk is mint rá...) Rajtunk kívül még 9 embert sikerült beszervezni a mi eredeti csapatunkból, így aztán az elkövetkező két hétben összesen 5 napot tudtunk dolgozni, amikor leállás volt a Rayne Vigneau-nál, így, igaz hulla fáradtan, de majdnem mindennap tudtunk dolgozni a vasárnapokat leszámítva. Sőt, az utolsó pár napban napi 8 órát melóztunk + szombaton is. Eléggé felpörögtek az események, nap-nap után reggel korán kelés, majd reggeli után rohantunk szőlőszedésre. Az utolsó másfél héten már majdnem mindent leszedtünk, mivel hasznosították azokat a szőlőket is, igaz gyengébb minőségű borokat készítenek belőle. Erről jut eszembe, hogy letöltöttünk egy 'km' számláló alkalmazást ami követte merre járunk, és napi átlagban 7-8 km-t gyalogoltunk. Egy sorban kb. 100 tőke volt, amit minimum 10 perc, maximum 90 perc (!!!) alatt teljesítettünk a szőlők mennyiségétől és minőségétől függően... A szőlőföldeket 2-3-szor bejártuk, mire végeztünk mindennel. Az óraátállítás miatt az utolsó napokban fél6-kor, mire végeztünk a napi munkával, egyben a naplementét is megnézhettük, amik csodaszépek voltak... (Életérzés: Október 24-én életünk első naplementéjével egybekötött szivárvány "fogyatkozását" is láttunk Fannival, mivel ÉK-en eső volt, és ahogy ment le a nap úgy tűnt el a szivárvány a földtől kezdődve, a végén már csak az égbolt tetején látszódott kis csíkban, ami lélegzetelállító volt.....)
Az eredeti helyen hamarabb vége lett a szüretnek, így rendeztek nekünk egy borkóstolóval egybekötött ünneplést, ahol volt 4 fogásos vacsi, rengeteg finom sauterni bor és dínom-dánom! :) Másnap ki kellett költöznünk és a másik hely szőlőföldjére telepedtünk át a kis csapatunkkal sátrakkal (mivel ott nem kaptunk szállást és kaját sem), ahol esténként egy nagy tűzrakás körül főztünk a parázson/ban és ott melegedtünk, amíg ki nem ütött teljesen a fáradtság. Az éjszakák viszont kicseszett hidegek voltak (3-4 fok max.) és full ködös volt éjszaka ,ezért minden csupa víz lett... A levegőben lógott, hogy munka után továbbmegyünk kivi szüretre , de mivel nem találtunk üres helyeket, illetve kicsit elfáradtunk az egy hónapos munkától, úgy döntöttünk, hogy a szüret vége után elindulunk visszafele, hogy felkészüljünk Közép/Dél-Amerikára. Indulásunk előtti estén a tűz körül egyesével mindenkitől elbúcsúztunk (+ Laci hozott egy üveg pálinkát amit be is nyaltunk röpke 1 óra alatt), ami iszonyat megható volt és vagy 2 óráig tartott, mert mindenki visszahívott még 1-1 ölelésre... Másnap reggel 6-kor keltünk és Laci felajánlotta, hogy kivisz minket Langonba az autópálya előtti fizetős kapukhoz. Amikor 5 éve voltam itt, Bordeaux felé stoppoltam és onnan ÉK-felé Freiburg, majd végig Németországon és Ausztrián át stoppoltam, viszont mivel egy hónappal később végeztünk, így jóval hidegebb volt, ezért úgy döntöttünk, hogy Olaszország felé stoppolunk, mivel délebre van és bíztunk abban, hogy arra melegebb lesz. :) Az első nap estéig Nice-ig (Nizza) jutottunk, iszonyat jó kaland keretén belül: Egy idős francia hölgy, aki felvett minket Montpellier magasságánál, egészen Nice határáig vitt, ahol már esteledett és bejött velünk a benzinkútra, ahol próbáltuk megkérdezni, hogy a következő benzinkút nagyobb/kisebb, ill. több autó áll-e meg ott, mert ahol voltunk ott kb. csak pár autó volt a parkolóban... 2 perccel később 3 fiatal férfi lépett oda és közülük az egyik srác felajánlotta, hogy ne sátorban aludjunk a hidegben, hanem az ő lakásában Nice belvárosában... Gondolhatjátok... Hátraléptünk kettőt a meglepődöttségtől, kb. egy szót sem váltottunk és erre felajánlotta... Először nagyon kétkedőek voltunk, de mivel a srác nagyon szimpatikusnak tűnt ezért aznap este ott aludtunk nála. Annyit kell tudni róla, hogy egy bűvész és mellette hegedűkészítő mester. A lakásában (ami egy igazi kis legénylakás), volt egy hófehér galamb, aranyhal és egy kis kék hullámos papagáj (Gusztáv), akiket előszeretettel tüntetett el fellépésein). Kaptunk is ízelítőt a varázslásból és mondhatjuk vérprofi a srác, csak ámultunk és bámultunk, ahogy az 50 eurós bankóból 500 eurót varázsolt... Kapott is több országba már meghívást fellépésre. Mesélte, hogy egy átlagos hegedűt kb. 300 óra alatt farag és rak össze, amiért átlagban 6000 eurót kér... Átjött a barátnője és egy - kapott - üveg sauterni bor és Thai vacsora mellett beszélgettünk és zenéltünk hajnalig. (2 doromb és egy porszívócsövet használtunk didgeridoo-ként, ami tökéletesen rezgett a fújástól) :D Majd odaadták a lakáskulcsot és elmentek a másik lakásba!! (hihetetlen micsoda emberek és kedvesség az egész utazásunk alatt) Gusztáv fiúbarát, ellenben a lányokkal távolságtartó volt, így amikor reggel felkeltünk korán, két mozdulat után már a vállamon volt és még zuhanyozás közben is ott volt a kabin tetején.. :D Gondolhatjátok, kis kivi kínálgatás után még az ujjamra is rászállt szó nélkül... :D :D :P Bezzeg, amikor mosogattam a szivaccsal, teljesen begőzölt, hogy hogy merészelem elvenni az ő tűpárnáját és addig ordibált/visított, hogy inkább hagytam az egészet és visszaadtam a "főnöknek" :D Bratyóm (Geri) bandukolásai közül az amazonasi utazása jutott eszembe, ahol annyira jóba lett egy a dzsungelben élő kis papagájjal, hogy a madár mindenhová követte, vele aludt és kelt és amikor visszajött Európába, úgy kellett visszavinni 2-3-szor az esőerdőbe, mert mindig visszaszállt rá... Reggeli után és indulás előtt gyorsan leszaladtunk az óvárosba körbenézni, valamint megnéztünk 1-2 templomot és a Földközi-tengert, ami 20 fokos volt és az emberek fürdőruhákban napoztak a partján... Gondolhatjátok, milyen érzés volt ott lenni a 20-22 fokban :D A város képe egyébként nagyon hasonló Monaco-hoz ami 30 km-re van keletre Nice-től. Északon az Alpok, délen a tenger fogja közre, ezért egy speciális mikroklíma alakult ki, ami miatt melegebb volt a környező helyekhez képest, és így a flóra is teljesen egyedülálló volt. Tele pálmafákkal és citrusokkal, teljesen eltolódva a növények virágzásai periódusi stb. A város északi része teljesen zöld volt és ott annyi mászószektor található, mint idehaza összesen!!! Ide is vissza kell jönni!!! :) Kb. dél körül indultunk tovább stoppal, kicsit szomorúak voltunk otthagyni ezt a " varázslatos meleg paradicsomot" és az első stoppunk után kb 200 km-rel ÉK-re már csak 10 fok volt, majd mire elértünk Brescia-ig már csak 5-6 fok volt... Ott vagy 2 órát kellett várnunk, mert egy állat berohant az autópályára és balesetet okozott, ezért teljesen lezárták a Velence irányába a forgalmat és senki sem tudott továbbmenni... Viszont a várakozás közben megkérdeztük azt a pár kocsist, akik még bent voltak a parkolóban és két kérdezés között leszólított minket 3 erdélyi úriember (hivatásos kamionosok voltak egy autóval), akik közül egy tudott kicsit magyarul (4 évig dolgozott egy virágüzletben a Balatonon). Két perc beszélgetés után kiderült, hogy ők is Budapest felé tartanak, ahonnan Nagyváradra mennek hazáig, viszont mondták, hogy kettő ember sajnos nem fér be az autóba, mivel 3-an voltak nálunk, meg volt még 2 nagy hátizsák, egy sátor és egy kishátizsák a kajáknak... Mondták, hogy megvárják a másik autós barátjukat, akik a dugóban ragadtak. Lényeg a lényeg, hogy 2 óra után mire megjött a másik autós kollégájuk, láttuk, hogy duruzsolnak pár percet, majd intettek, hogy mehetünk velük és tudnak helyet szorítani!!!!!!!!! :D :D
Fannival majd kiugrottunk a bőrünkből és rohantunk oda a cuccainkkal, hogy hazáig repítsenek!!! Így is volt, mindenkit letoltunk a belsősávból, nagyon agresszívan (villogva, indexelve) de jól vezettek és éjjel 4-re haza is értünk az M0-hoz ahová Ákos kijött értünk autóval!!! :) :) Egyik leghosszabb stoppunk volt (890 km)!!! Most épp aludtunk és megpróbáljuk kiheverni az elmúlt 3 és fél hónap történéseit!!! 99,99%-ban POZITÍV és HIHETETLEN kalandokban lehettünk részese, amit soha nem felejtünk el!!! :) Köszönjük azoknak az embereknek a sok segítséget, akik felvettek, útbaigazítottak, szállást vagy épp "csak" egy csokit adtak utunk során!!!!!!!!!!! ÖRÖK EMLÉK LESZ AZ TUTI!!! :) Több mint 11380 km-t utaztunk ez idő alatt és 10 országot sikerült meglátogatnunk!!!! Most kis szusszanás és november 24-én indulunk tovább Madridba, majd 27-én utazunk Cancunba, ahonnan terveink szerint Közép, majd Dél-Amerikát szeretnénk végigjárni wwoof-os keretek között!!!!!!!!!!!!!!! :)
Képeket még töltünk, illetve az előzőekhez írunk helyszínt, hogy hol készültek! :)
PUSSZANTÁS!!!!!!! :)