Avagy az élet iskolája

Hátizsákos bandukolás

Hátizsákos bandukolás

Az ufók hazájában - Argentína

2018. július 31. - hátizsákosbandukolás

e261d864-4358-416e-afc9-f338e73cabbc.jpeg
Malargüe-ből másnap stoppoltunk tovább, a hóesés elállt, gyönyörű napsütésben sétáltunk ki a jeges utcákon a főútra és gyönyörködtünk  a 10cm-es hóban.

b0988c54-46f5-4958-a0ba-e39dd8e0a894.jpeg

Egy gyors stoppal eljutottunk a következő faluig, és jó pár érdekességről hallhattunk útközben. Például a repülőgép szerencsétlenségről, ami ott történt a Cordillerákban, és film is készült róla. Az uruguay-i focicsapatot szállító gép lezuhant, és a túlélőknek a saját csapattársaik holttestét kellett megenniük, hogy éhen ne halljanak. Ráadásul Chile irányába kezdtek el sétálni, amikor az Argentín oldalon az út bőven 100km-en belül volt. Illetve egy asztrofizikai kutató állomást is megmutatott(Auger Pierre Obszervatórium), ahol az űrből beérkező nagyenergiájú kozmikus sugárzást tudják detektálni és vizsgálni a részecskeesőt. Azt is elmondta, hogy Dél-Amerika leghosszabb megszilárdult lávatakarója is itt található több mint 180km kiterjedésben. Ezután egy szőlész-borász-pilóta vett fel, Aldo, aki San Rafaelig vitt (Mendoza régió, ami arról híres, hogy itt termelik a legfinomabb bort Argentínában, de az egész világon minőségnek számít amit itt készítenek), elszállásolt és megvendégelt minket a szőlészetében található mellékházban.

8f7a2aa2-f267-4d1c-91d1-0380388ae7fd.jpeg

Ők laktak a főépületben a családjával mi pedig egy különálló épületben. Miután lepakoltunk gyorsan felfedeztük a területet, gyűjtöttünk gránátalmát, diót, és rengeteg birsalmát amiből lekvárt főztünk.

244aa677-13c4-4dbc-840a-5c4d443ea4d5.jpeg

Avagy membrillot, ahogy Argentínában mondják. Etettük a cicákat, a nagyon félénk kutyákat, és élveztük, hogy elmenekültünk a télből és újra süt a nap. A fák zöldek voltak, némelyik virágzott is, meleg volt, úgyhogy elhatároztuk, hogy közösen elmegyünk a Valle Grandéba sziklát mászni.

724e7c7f-a0a4-40d2-9d04-a4fd98063efa.jpeg

Egy óra alatt összeszedtünk minden információt egy helyi mászótól így màsnap egy kézzel rajzolt térképpel indultunk útnak. A Valle Grande már önmagában is nagy túrista látványosság a hatalmas gátjával és a felduzzasztott tavával, de mászóknak még ennél is több. Nègy szekció is ki van építve sportmászásra, mi abban a szektorban voltunk, ami a kanyonban található, így kivételesen nem fölfelé gyalogoltunk hogy megközelítsük a helyet, hanem ereszkedtünk egy néhol igencsak érdekes viaferrátán. Az út nehézsége miatt csak Patrícia az anyuka jött le velünk, a lánya Mika és Aldo nem tudtak lemàszni. Ezért sajnos csak Tomi és Patrícia másztak aznap, de legalább meg tudtuk mutatni nekik mire használjuk a táskánkon látható rengeteg felszerelést.

643238c4-8a5c-495a-8245-dea499105f88.jpeg

312096d6-b530-4477-bc95-c1f6659caaf3.jpeg

277717f0-9bf2-4306-83d7-38ede17ab672.jpeg

A három napban amit velük töltöttünk minden nap asadot ( tűzön sült hús) ettünk különböző köretekkel, és egyik este locro-t készítettek, ami egy zöldséges-húsos nagyon sűrű leves, Argentín specialitás, és persze mindehhez Aldo saját borát ittuk.

7c4b892c-5a9a-4e3c-a603-77e311667775.jpeg

824f59d2-37c2-4b4a-854a-1ff311ce301b.jpeg

Egyik nap Aldo felvetette, hogyha van kedvünk megszervezne nekünk egy sétarepülést, mi persze alig hittük el, hogy ez lehetséges, de sajnos ez nem jött össze, mert a pilóta külföldön volt, neki pedig fel kellet újítania a jogsiját mert egy éve nem vezetett repcsit. De megígérte, hogy bármikor visszamegyünk el lesz intézve a repülés. Maga San Rafael nem különösebben szép, de mi azért lelkesen végignéztünk minden nevezetésséget, és egy óráig kerestük a 0km-t, mert úgy emlegették mintha Argentína közepe lenne. De kiderült, miután megtaláltuk és reklamáltunk,hogy miért nincs emlékmű vagy szobor, hogy ez csak a város közepe, nem Argentínáé... mindenesetre mi vagy háromszor átmentünk a kereszteződésen mire rájöttünk, hogy az a 0km.

08947d1a-8ee4-474f-9c5e-78ea99207d71.jpeg

a7b2c556-13bf-4a2e-8932-588f391b34cc.jpeg

befd9534-8579-4bc7-bf7d-d888217806c2.jpeg

Innen kistoppolni egy rémálom volt, a busz, amivel a városon kívülre akartuk kijutni sem ott állt meg ahol a többi buszsofőr és az emberek mondták, de végül egy jó 4-5óra elteltével kint voltunk a dzsumbujból.

8df23c1c-547e-4d0b-bc27-9f08391bb5d6.jpeg

Cordobáigba stopp gyorsan és könnyen ment, és szerencsénkre még Piedra Parada-nál megismert AnaLaura tesója révén szállásunk is volt. Francisco konkrétan odaadta az apartmanház kulcsát és átköltözött a barátnőjével azokra a napokra, amíg ottmaradtunk. Cordobát is bebarangoltuk, elmentünk mászni egy boulder terembe, 

8496d604-897c-4f11-a4cc-61047a81fc9e.jpeg

megcsinálta tyúk a kilyukadt mászócipőket és Tomi kilyukadt bakancsát is, és egyik nap elmentünk Franciscoékkal és barátaikkal a Nemzeti Parkba ahol megnéztük a kondoriskolát.

f6ac4d20-e268-4c2f-a17e-b5e155aeaddc.jpeg

e5a6b9b4-e307-4fee-adc3-1d118598b74e.jpeg

22b2baed-fdfc-4b0d-88b2-6ea2c03e4fee.jpeg

45cc70e3-3e09-4504-b9e5-258047c454b4.jpeg

fd61e6c7-1725-487b-ac12-41d51d02fac3.jpeg
 

b46daded-0017-4d8c-9c29-dcdad17eb83f.jpeg

Ez egy nagy kanyon folyóval és vízesésekkel ahol a keselyűk megtanítják repülni a csöpségeket.

22a4bffc-551b-4c39-ad95-4ce20e4ba416.jpeg

7444519a-fa35-4060-a4c5-06047db2e035.jpeg

Majd a városból vonattal döcögtünk ki Capilla del Monte-ba, 5pesoért 50km... ez annyi mint 50ft!!! A vonat a nyomornegyeden keresztül hagyta egy Cordobát. Itt megint csak félelmetes volt látni, hogy mekkora különbség van két szomszédos utca között. A gazdagokat a szegényektől csak egy utca választja el, alig pár méter, de szemétkupacok vannak hirtelen mindenhol, bódék, műanyag fólia falak stb. Nagyon szomorú látvány volt. De az út további része gyönyörű helyeken vitt, erdő, kanyon és tó mellett, hogy végül megérkezzünk újra a természetbe.

Még Josè-tól kaptunk egy fülest, ha megyünk Cordoba-ba ki ne hagyjuk a Capilla del Monte nevű ékszerdobozt :)

be36a8ef-987d-45d3-bd75-e40489918731.jpeg

 7476c3c4-ea21-44fd-8106-5f34b770506b.jpeg

A falu ami az ufókról híres (többen is láttak repülő csészealjakat illetve lidércfénynek álcázott világító tehénürüléket, ami mágnesként hat a turistákra) a Sierra chico szívében fekszik az Uritorco csúccsal szemben. A név hegyi kápolnát jelent, mert a városka körül 15-20 méteres sziklatömbök vannak. Cordobából félig stoppal félig egy kis hegyi vonattal (első vonat D-Amerikában) érkeztünk meg, ahonnan 3 km-re egy kis földút visz ki a Mogotes nevű gránitkanyonba. Amikor megérkeztünk (Gracias Marco) a bejáratához, a lélegzetünk is elállt a látványtól.

2807db9c-c6b0-40b8-8bfb-73e0cfbcb9cd.jpeg 

Mintha egy mesevilágba csöppentünk volna, nevezhetnénk Völgyzugolynak is, a kis folyó és szurdokok netovábbja. Varázslatos volt...

7cd08f84-f504-4347-b972-8bdfdfe7bbfe.jpeg

 b1899727-704a-43d9-a7c4-6fbbdc8b805f.jpeg

7e956fec-fc75-4ec3-84e6-4876097c2bf7.jpeg

ccee9805-f44f-4c8b-a988-82636c50a241.jpeg

A kanyon bejáratánál egy idős hölgy (Eszter) él, akinek a 70hektáros földjén akad egy- két sátorhelynek való, így sikerült lebeszélni, hogy 3-4 napig kempeljünk ingyen. 

91fbce61-85c6-420e-802c-b3c9d3a54902.jpeg

Kutyájával él (Karbon) negyven éve az offgrid kis házàban, csupán egy kis szélturbinája van, ami termeli aksikba az energiát. A ház tőszomszédságában két óriási narancsfa áll, ami roggyanásig volt narikkal..

d79e932c-a78f-43b4-934c-88afa38dc68a.jpeg

Cserébe, hogy ott lehettünk, szemetet szedtünk, vettünk neki pár alapanyagot főzéshez ill. fát hordtunk. :) Mi kaptunk tőle narancsokat és házikenyeret. Minden nap reggel és este is dumcsiztunk pár percet amiből megtudtuk, hogy egy lánya van Cordoba-ban, egyedül él mert a férje meghalt illetve az Argentin politikai “rendszer-ről” is szó esett. Itt nem gyújthattunk tüzet mert minden nagyon száraz volt ( nyáron hull a csapadék amikor dögmeleg van, a tél száraz) ezért a rég nem használt kempinggázunkon főzőcskéztünk.

24219f15-f35c-4a39-9248-4d224a9bc988.jpeg

Napközben eltúráztunk a gránitszurdok végéig, ahol helyenként csúszni-mászni kellett, illetve volt egy keskeny sziklafolyosó, ahol behúzott hassal tudtuk csak átpaszírozni magunkat. Agiliti pálya! Útközben gyűjtöttünk a zöld szín különböző árnyalatában papagájtollakat amiket álomcsapdák díszítésére használunk. 

a9df0ff3-667d-4ac8-a4e0-2e2e7685ee5d.jpeg

A mászás részéről annyit, hogy a függőleges, helyenként egy-két fokot befelé dőlő kompakt gránitfalakon másztunk, ami hihetetlen koordinációs, egyensúlyozós mozdulatokat igényelt, gyakorlatilag apró kristályokat léptünk, nem volt konkrét lépés, valamint a fogások inkább oldalra tartó élek és pár kristály volt, peremek sehol. 

b933da29-9693-4700-a1a3-8a09a2d390d8.jpeg

Szöges ellentéte volt ez a Piedra Parada lyukacsos/táblás falaihoz képest. Erre rájött az újonnan talpalt cipőink, amit Cordobaban sikerült leszerveznünk egy helyi mászóscsajnak köszönhetően. Az új gumik olyan kemények voltak mint a réztál, emiatt nem éreztük a cipőink hegyét, ami kulcsfontosságú a lépéseknél... Plussz Fanni cipőjét rosszul talpalták, mivel fél számmal nagyobb lett. Gondolhatjátok, hogy ment. :D Tojásokon lépkedtünk, teli volt a gatya mintha akkor kezdtük volna a mászást...

a08ef1ce-fc47-45cf-8730-801801a0bff2.jpeg

A 7B-s utak valóságos gigaprojektnek tetszett ezeken a falakon, Fanni pszichéje is kicsit megtorpant de nagyon keményen mászott. Nagyon sokat tanultunk ezalatt a pár nap alatt, teljesen új volt ez a stílus, egyensúlyozós gyakorlatilag lábbal mászás. 

0ae99790-3e80-4ccb-86f3-1c82419b470a.jpeg

Legtöbbször a kezeinket oldalsó középtartásban tartottuk nyitott tényérrel, vagy a mini nem létező fogásokat csíptük össze hüvelyk és mutatóujjal, a csípőnket meg teljesen nekitámasztva a sziklának próbáltunk bent maradni a falban.:) Király volt mindenesetre. :)

05e2f0a5-b59a-4bab-97a3-ffb58d77d350.jpeg 

Innen visszastoppoltunk  Cordobába, ahol még egy éjszakát töltöttünk és másnap átstoppoltunk Buenos Airesbe. Marco a Couchsurfing nagykövet, akivel stoppolás alatt ismerkedtünk meg, felajánlotta, hogy az óriás város szélére kidob kocsival, ahol már könnyebb lesz a stopp. Olyannyira, hogy két stoppal 700km-t megtéve még aznap megérkeztünk célunkhoz! Ott már várt ránk Nico barátunk akit Californiából ismertünk és megérkezésünk után hajnalig beszélgettünk vele. 

854911a7-8b40-402d-8cc5-294c0a7f1445.jpegBuenos Aires: másfélszer annyi ember mint teljes országunk népessége, összezsúfolva Budapest területére... Iszonyat sokkkkkk ember és ricsaj!!! Ami tetszett benne, hogy rengeteg tágas park és füvészkert volt, építményeit tekintve nagyrészt koloniális ( nyilván kínai negyed plussz ortodox orosz templommal fűszerezve), európai mintára épültek,

560a1b31-0ff5-431a-9d01-ca9ac6f73617.jpeg

1c180774-b9aa-4049-b3bd-3d0534458f98.jpeg

0a5c72a9-c506-40da-962d-7e9be31109bc.jpeg

afe7f916-a329-4546-a4f6-cea0ddfd0cab.jpeg

751eeb42-c383-47a2-a968-eb4dba310444.jpeg

5ae1b119-846f-4cd2-b81b-448d100d3f39.jpeg

egy-két impozáns remekművel kiegészítve pl.: óriási mechanikus fémvirág, ami a napfelkeltével együtt kibontja a szirmait és folyamatosan változtatja a helyzetét amíg a nap le nem megy.

ca170d6a-828b-42f4-99d7-222a6feaae44.jpeg

Egyik nap ellátogattunk a La Boca óváros részbe, ami a Rio de Plata öbölbe épült kis ékszerdoboz. :) A faházak a szivárvány színeiben pompáztak telis-tele régi kultúrális (pl.:tangózó párok faragványai, argentin családok festményei, artezán sátrak végtelen sora) és kevésbé kulturális (Boca Juniors focicsapat emblémái) értékek.

82161e67-e9dc-4583-aab6-463debf9d51a.jpeg

37c505b6-7e2b-47c9-9d2d-61288d0203d8.jpeg

8a80cf8c-2fb2-4992-8fce-924c46bff009.jpeg

5a42e0f9-5c48-45de-8e3b-da55bf084b8b.jpeg

Az oroszországi VB utolért minket és mivel mindketten szeretjük a mágus Lionel Messi játékát, ezért megnéztük az argentínok egyik csoportmérkőzését,ahol a horvátok ellen csúfos vereséget (3:0) szenvedtek... A meccs utáni napokban több helyi is kérdezte, hogy horvátok vagyunk? :D Oké köszi.Az argentin Tangó sem maradhatott ki a sorból.

414f3308-2741-45f0-bd11-8b04dfbdf487.jpeg

Többszöri sikertelen próba után sikerült egy iskolában szervezett ingyenes táncesten elsajátítani az alapokat.:) Hihetetlen volt látni, ahogy az idősebbek teljes eleganciában, kecsesen lejtették. Nagyon örültünk, hogy tudtunk egy kicsit táncolni és Fanni meg is jegyezte, hogy Tangózni száz éves korunkban is lehet. :)

f73f27b1-da3c-486d-8d28-2aec9c714414.jpeg c0eda1d6-e0f4-498e-84bb-3fc1c9f43f61.jpeg

Aznap este sikerült eljutni egy falmászó terembe is, ami egy lakóépület tetején volt kialakítva.

 0718522b-999c-4ff2-b7e4-f47b7a55a582.jpeg 

A köteles része nagyon vicces volt, az utak kétharmadáig fél méteres közönként volt akasztási pont, végül az utolsó pár méterrre semmi sem maradt csak a végén a stand. Ehhez hozzájött az aknakereső elven működő mozgó fogások, aminek köszönhetően pszichés edzés is volt a javából. :D A boulderes része nagyon király volt, nagyon élveztük az elemeket.

1b8866e0-6e94-4b1c-85fa-92dc421a8890.jpeg

Innen Uruguay volt a cél, először stoppal terveztük elhagyni a várost, a külső kerületekig busszal/vonattal akartunk utazni, de miután szembesültünk azzal, hogy 6 óra kell hozzá, lemondtunk róla és átkompoztunk Urugayba. Folytatás hamarosan, köszi, hogy végigolvastad :)

0dbd0ff9-7c5c-411c-9067-12942247b48f.jpeg

Vissza a civilizációba

img_3844.JPG

Miután sikerült megmászni a projektjeinket Piedra Parada-nál, elszántuk magunkat az indulásra. Legnagyobb szerencsénkre Raul, a parkőr minden nap visszatért Gualjaineba, így egy gyors mászás után összakapkodtuk a cuccainkat, és bepréselődtünk a kocsiba(négyen két helyre). Miután kitett a falu végén, épp már elkezdtük felverni a sátrat mikor visszajött értünk, és meginvitált a házába. A kertben feldobtuk a sátrat aztán egy igen sikeres reciklálás után forró zuhany alá álltunk 3 hét után. Este pedig együtt vacsoràztunk, készítettek milanesat, ami argentin sepecialitás. Panírozott marhahús vékony szeletekre vàgva sütőben kisütve kenyérrel és salátával tálalva.:) Este megajándékoztak minket egy teljes felszereléssel matéiváshoz (bögrécske és szívópipaszálszerüség), úgyhogy már mi is igazi argentín módra utazhatunk fel s alá a világban.

img_3700.jpg

Másnap pikkpakk eljutottunk Barilochébe, nem is hittük el, hogy ilyen gyorsan felvettek. Az út egy részét egy pickup hátulján töltöttük, még a sátrat is magunkra húztuk, de melegünk így sem volt....

img_3761.jpg

Barilochéban nem volt ismerősünk, és couchsurfön sem válaszolt senki, úgyhogy 2éjszakát hosteleztünk egyedül, mert ilyenkor túrista egy szál sincs. Elmentünk túrázni a közeli Nahuel Huapi Nemzeti Parkba, megmásztuk a Cerro Llao Llao-t,

megnéztük a Lago Escondido-t,


és bekéredzkedtünk egy magánkertbe, ahol szobákat lehet bérelni és esküvőt tartani. Hát, ez sem volt csúnya...
img_3946.JPG
Az időjárás itt is ellentmondott a vártnak, sütött a nap, nem kellett teljes téli felszerelésben sétálgatni.
Majd miután egy argentin barátunkon keresztül szereztünk szállást, átköltöztünk vendéglátóinkhoz, Silviához és két gyerekéhez, Lara 6, Manuel 3éves, és itt meghallgattuk az év stoppos sztoriját. Ugyanis Silvia a kicsikkel Ushuaia-ból egészen Jujuy-ig felstoppolt, ami Argentína legdélibb pontjától a legészakibb pontot jelenti. Egyik alkalommal egy házaspár készített róluk egy képet, amiről ők nem tudtak, és feltette fb-ra, azzal a szöveggel, hogy ha valaki látja őket segítsen nekik egy fuvarral vagy étellel-itallal. 3nap múlva 5000megosztása volt, több 100üzenetet kapott a lány, hogy hol van, jól van-e, a gyerekek jól vannak-e, mindenki megállt az úton hogy húst, csokit, kenyeret adjon, cukorkát, gyümölcsöt vegyen nekik, felismerték őket a facebookról, repjegyet, buszjegyet akartak nekik venni, szelfit készíteni velük, pénzt küldeni a bankszámlájukra stb. stb. Egyszóval celebek lettek. Persze kaptak hideget, meleget, de egyértelmű, hogy a gyerekeknek hatalmas élmény volt. És mindenki láthatja, hogy stoppolni nem hogy egy szál nőként, hanem gyerekekkel is lehetséges! Két éjszakát az ő kis házukban töltöttünk, ahonnan könnyen eljutottunk mászni az egyik szektorba a sok közül, a La Ventanaba.

Mivel az idő nagyon jó volt, rajtunk kívül még sokan élvezték az egyik utolsó napot a közelgő tél előtt. A kilátás tényleg mint egy ablakból, olyan volt, mert az erdőben egy kis tisztás alakult ki a szikla miatt, úgyhogy semmi se zavarta meg a táj bámulását. KIsit várost is néztünk, de maga Bariloche nem volt különlegesen szép.

Másnap átstoppoltunk San Martin de Los Andesbe (másodszorra), és hatalmas szerencsénkre egy kedves pár fogadott minket a házukban a város központjában.

Saját szobánk volt, esténként bort ittunk, felváltva főztük az argentín és magyar specialitásokat, és rengeteget beszélgettünk. Összesen kettejüknek 12gyereke van, Angel építőmérnök, jelenleg egy speciális összecsukható széket tervez, saját maga varrja Singer varrógépén a gyönyörű bőrcsizmákat. Az én nadrágomat is megvarrta.:)

Egyik este Patriciával tangóztak a nappalijukban egy jól sikerült kandallóban való sütögetés után. Cserébe a kedvességükért és mivel Tomi rákérdezett, hogy látták-e, hogy ázik a kémény mellett a fal, lesöpörtük a ház tetejéről és az ereszcsatornából a leveleket meg a földet, mert már egy egész szép termőtalaj kezdett kialakulni rajta. Majd miután nagy nehezen rászántuk magunkat a távozásra, elindultunk végre északnak Mendoza felé. Egészen könnyen ment Choc Malalig, ahol a Camping Municipalban kisírtunk egy ingyen éjszakát, majd onnan egy kedves pár a lakókocsijával elvitt a Neuqen-Mendoza provinciák határáig, ahol kb. 2 óra alatt haladt el egy autó.

img_3782.JPG

img_3781.JPG

Ez a pár is fiatalkorukban hátizsákozott, majd 5 gyerek felnevelése után vettek egy kempert és most fél évet minden évben utaznak. Jó érzés volt, hogy egész mély témákat érinthettünk úgy, hogy értettük őket, és hozzá is tudtunk szólni. Nagyon jó gondolataik voltak az életről, az utazásról, sok mindenben egyetértettünk, és kicsit meg is nyugodtunk, hogy ők, annyi tapasztalattal a hátuk mögött is bíztattak minket és csak helyeselték azt, amit csinálunk. Jó ezt hallani néha, kell a megerősítás amikor ránk tör a honvágy meg kétségeink támadnak. Főleg nekem.(Fanni).:) Az ellenőrzésnél kiszálltunk, majd a határőr elmesélte megnyugtatásképpen, hogy eddig 4,5nap volt a maximum amit hátizsákos ezen a határon töltött.

img_3779.JPG

Na, gondoltuk, ez akkor érdekesebb lesz, mint hittük.... Az is lett. 4óra várakozás után mivel lement a nap az éjszakát a rendőrörs egyik kiszuperált cellájában töltöttük.:D

img_3787_1.JPG

Másnap reggelizés közben hallottuk, hogy valaki halkan beszól a rendőrörsre, de gondoltuk, majd a rendőrök válaszoltak. Aztán egyszer csak bejött, és mondta nekünk, hogy kamionsofőr és viszi át Mendozából az árut, és hol vannak a vizsgálók? Mondtuk, hogy az előbb még itt voltak, nem tudjuk hova tűntek. Kicsit furán nézett ránk, nem értette kik vagyunk és mit kereseünk egyedül a rendőrségen. :D Pár perc múlva megjöttek a fiúk és minden gond megoldódott, mi meg szépen befejeztük a zabolást. Később az úton álldogáltunk a rendőrökkel várva valakit, aki végre arra jár, amikor érdeklődtek, hogy aludtunk. Mondtuk jól, minden rendben volt. Azért kérdezték, mert abba a szobába régebben az úton balesetben elhunyt embereket tették, amíg onnan tovább nem szállították őket a vizsgálat után, és ők nem tudtak ott aludni, mert mindig érezték, hogy valaki ott áll, lépked mellettük, vagy csak hogy valaki más is jelen van rajtuk kívül. Mi nem félünk a szellemektől, de azért örültünk, hogy csak utána mondták el a sztorit....:D Aznap reggel elkezdett esni a hó, és amikor kb. két óra múlva valaki felvett arrébb már egy teljesen fehér táj fogadott.

Kamionok akadtak el, hóláncot kellett használniuk és csak a 4x4es kocsik mentek el. Építettünk egy hóembert is egy kis kanyon fölötti hídra, úgyhogy elmondjhatjuk, hogy igazándiból megjött a tél Argentínába. Ezután elvetettük azt az ötletet, hogy sátrazzunk, úgyhogy megszálltunk egy hostelben Malargüe-ben, és inkább kandalló mellől bámultuk a hóesést és hogy hogyan épül a hóember a ház előtt.:)img_3792.JPG

süti beállítások módosítása