Első poszt (2017. április 27.)

Megerkeztünk Guatemalába az Atitlán tóhoz, a Hostel del Lago-ba. Most itt leszünk egy darabig, elég jónak tűnik. Napi két hatalmas adag kaja és szállás plusz a tó a lábunknál és ingyenes jógaórák minden nap cserébe 5,5 óra munka a pultban:) eléggé megéri. Az arc, aki a határig vitt, a határtól buszozott Huehuetenangoba, így mi is vele tartottunk, majd megszálltunk ott, ahol ő. Másnap stoppoltunk tovább Quetzaltenangoba, de hogy! Egy rendőr megkérdezte, merre megyünk, és mondta, hogy akkor majd olyan kocsikat állít meg, ahova beférhetünk. És így is tett! Egy csávó nem arra ment, de pénzt akart adni buszra, érdekelne, mit mondott neki a rendőtr...:D és aztán egy buszt állított meg, aki ingyen elvitt minket. Mindenki más fizetett, csak mi nem! így jutottunk el a következő nagyvárosig, onnan egy kis furgon vett fel, négyen ültünk elöl, én Tomi ölében. 30fokból indultunk, 10 perc múlva 15 fok és olyan köd, hogy 2méterre jó ha elláttunk időnként. Alaszka annak a területnek a neve, nem véletlenül.:) aztán egy fiatal arc vett fel, tőle is kaptunk ajándékot, és egész a hostelig vitt, pedig nem is erre jött. Plusz az úton több volt a lyuk mint az aszfalt, úgyhogy az amúgy 15perces utat 1óra alatt tettük meg... Reméljük a kocsinak nem lyukadt ki az alja. 
Most pedig itt, a hostelben,előttünk a tó, körben vulkánok, megyünk majd feltúrázni rájuk. Van mit csinálni, unatkozni nem fogunk.:) puszi ès ölelés mindenkinek, képek még ma!:)❤️

Második poszt (2017.május 27.)

Sziasztok!!! :)

Fanni pont egy honapja irt, igy epp itt az ideje, hogy a kepek utan magyarazatot is adjunk mi tortent velunk :D (aki vegigolvassa vendegunk egy bambira) :)
Rovidre fogva a szot :) itt a bambusz alapokon nyugvo bar/hostelben heti 5 muszakot kell elvinnunk, amiert cserebe kapunk szallast (jelenleg egy kiszuperalt regi iskolabuszban alszunk osszkomforttal es egy ventillatornak nevezett propeller, ami inkabb vakumot general, minthogy fujna) 2 nap pihenot es napi 2 etelt, amihez hozzajonnek a sutikek es a temerdek tea, kakao kombo :) A bar oldalarol mi keszitjuk el a kv-italok-koktelokat, mi vesszuk fel a rendeleseket az etterem reszere, ahol a Maya szakacsnenik foznek,sutnek. Szuper kedvesek es van sajat helyi nyelvuk, igy tanuljuk mar azt is a spanyol mellett. A hostel resze: mi csinaljuk a check-in/check-out-kat es kezeljuk az utleveleket es az osszes penzt ami forog a bar/hostel korul... Jo tapasztalat de nem a mi vilagunk... Minden heten szervezunk esti programkat a vendegeknek pl.: karaokee, poker,dobkor tuz mellett (kedvenc), film est, koncertek, valamint Fanni bedobta a kozosbe, hogy lehetne Salsaestet is szervezni, igy (ahogy a kepeken is lathato) elkezdtunk tanulni, illetve tanitani. Az elmult hetekben -ha nem voltunk reggeli muszakban- kora reggelenkent jogaval kezdtunk, majd usztunk egyet a toban vegul a jol megerdemelt reggeli volt a program :P
A hely mellett van egy sziklaszirt a kis faluban, ahonnan ugraltunk es tudtunk kicsit maszni a viz folott :) A kovetkezo kis falu a hegyek kozott Tzununa, ahova sikerult atvergodnunk kocsival (iszonyat utak vannak, inkabb omlos szerpentinnek mondanam) es meglatogattunk egy permakulturat. Lehet visszamegyunk onkenteskedni egy kis kecskefejesre :D majd felturaztunk a folyot kovetve egy kb 20 meteres vizesesig az erdo kozepen. Gyonyoru volt, oriasi sziklatomb beszorulva egy repedesbe (kep feltoltve). Voltunk motorcsonakkal a to masik oldalan (Panahachel) ami egy zsibvasarhoz hasonlit, gyonyoru himzett ruhakkal es ekszerekkel... A mult heten elterveztuk, hogy felturazunk az Acatenango-ra hogy megkinozzuk egy kicsit a testunket/lelkunket. Hat sikerult... Ez a vulkan nem csak a magassaga miatt hires, azert is mert mellette van egy aktiv vulkan (Fuego, azaz tuz) amit -kis szerencsevel- lathatunk kitorni. Nyilvan tervezesunk fazisaban mindenki turistavezetot ajanlott, mondvan nagyon bonyolult felmenni es kellenek extra felszerelesek blablabla... Kis utanalvasas utan rengeteg infot talaltunk az utrol, hogy mennyire egyertelmu az utvonal, mi kell/nem kell es mivel mar volt tapasztalatunk ill. felszerelesunk (sator,halozsak,derekalj,gaz/fozo,melegruha,, 4 liter viz fejenkent,ennivalo+egy machete-t kaptunk az egyik vendegtol az esti tabortuzhoz, meg vedelem gyanant :D) ugy dontottunk turavezeto nelkul megyunk fel. Az indulasunk napjan valamit ehettun/ihattunk a hostelben, igy mire atstoppoltunk Antigua-ba mar ereztuk, hogy egy kicsit mintha faradekonyak lennenk es megy a hasunk rendesen... Ott talalkoztunk par ex-onkentes baratunkkal, akik szinten a vulkan meghoditasat tuztek ki, viszont ok fizettek a szervezesert nem kis osszeget. Este minimal varosnezes utan egyutt beultunk egy sorozobe megkostolni a fincsi guatemalai soroket, majd hamar agyba bujtunk. Masnap reggel Fanni reggel rosszul volt, de a reggeli forro tea es a yoghurtos mango helyrerakta es lattam a szemeben a tuzet, hogy akar a Csomolungmara is felmegy!!!! Kisebb kalandok aran de vegul del korul mar a start pontnal voltunk hatalmas kodben es esoben... Elindultunk majd 5 perc utan megvaltozott az idojaras es elobukkant a nap, igy levetkoztunk a hirtelen hoseg miatt. A felfele vezeto ut vegig kaptatos volt es az elejen a vulkanikus kavicsos talaj raadasul meg suppedos is. Szoval igy telt az elso 2 orank, oltozessel/vetkozessel. Miutan elhagytuk a kukorica/kv foldeket beertunk az elso szintet jelzo esoerdobe (lianokkal,bambuszokkal telitve), ahol a magassag ellenere nagyon magas volt a paratartalom. Itt volt 2-3 piheno resz kialakitva, itt vihar idejen lehetett satrazni. Az utolso ilyen piheno 3150m-en volt, ami mar az un. koderdo (cloud forest) volt teljesen mas vegetacioval, a nevebol fakadoan nem is sokat lattunk mert az a resz egy kisertet-erdohoz hasonlitott leginkabb. Itt mar ereztuk a magassagot es az erotlenseget. 5 percenkent megalltunk pihenni, mert a teljes felszereles miatt elegge nehezkesen kozlekedtunk. Ezutan jottek az erdei, majd torpe-fenyvesek ami azert is volt nagyon erdekes, mert hatalmas lyukak voltak a hegy oldalon, rengeteg fat lattunk ami beteg volt es szamos ki is volt szaradva/dolve. Az ok, par eve volt egy komoly erdotuz a vulkanon es az epen maradt erdo olyan ho-stresszt kapott, hogy teljesen legyengult igy nehezebben tudott/tud ellenallni a helyi specko fa-szunak... 
Utkozben az eso mellett a jegeso is elkapott, vegul viharban allitottuk fel a satrunkat kb. 3500m-en. Kicsit el/beazva de foztunk egy inyenceknek valo instant levest, valamint ettunk hozza sajtos/sonkas tonhalas kenyeret, desszertre aszott,nyomott banant :D 
Ejszaka fel orankent kimentunk hasmenni, hajnali 4-ig fejenkent ha 1 orat aludtunk akkor sokat mondok. fel5-kor osszeszedtuk a cuccainkat a satorbol es nekivagtunk az utolso 2 oras emelkedonek. Mi az elso kaldera alatt satraztunk az erdo szelen, mivel ott meg valamennyit vedtek a fak az esotol. Az elso kiscsucs eleresenel en retrograd uton kiuritettem magambol a vacsorat es a megmaradt vizet amit addig ittam osszesen, amitol Fanni iszonyat durvan erore kapott, en meg megkonyyebbulten haladtam utana...:) Vegul hajnali fel6-ra botorkaltunk fel a csucsra, ahol lattuk a napfelkeltet es egy kisebb hamus kitorest is... A csucs egy kalderat ovezett aminek a kozepen egy kis meteorologiai sator volt. A szomszedsagban levo Fuego sajnos nem volt tul aktiv, de ket kisebb kitorest lathattunk, amig halozsakjainkba bevackolva vartunk kb. 1-2 orat. A csucson talalkoztunk a kis baratainkkal is, akik mar fent voltak es nagyon atfagytak, igy 10 perc fotozkodas utan ok le is mentek. Elkepeszto szep volt belatni teljes K-Amerikat a felhok felett, valamint kis ido utan teljesen egyedul maradtunk es elvezhettuk az egyedulletet a vulkanok tarsasagaban. :) Utana visszamentunk a satorhoz, zombi uzemmodban osszepakltunk es kb. 3-4 ora alatt lebotorkaltunk teljesen kimerulve. Mire visszaertunk Antiguaba az esti varosnezes helyett mindketten aludtunk. Reggel Fanni annyira rosszul lett, hogy kihivtam a mentoket es bementunk a helyi surgossegire, ahol (CSAK) fel ora varakozas utan egy tomeg korterembe vittek a Fannit es kapott infuziot dehidratacio ellen, valamint ver es szekletvizsgalat utan antibiotikumot is, mindezt 4 ora lefolyasa alatt... A hatalmas dzsuva ellenere en el voltam ajulva milyen jol mukodik a rendszeruk, neha a magyar kozegeszsegugyre gondoltam osszehasonlitaskepp es elszomorodtam... Vegul konzultaltunk a dokival, elmagyarazta mi a teendo stb. Az ellatas es a tanacsadas ingyenes volt, amire megint csak nem szamitottunk... A gyogyszereket kivaltottuk (kb. 40 ezer ft) igy mindenrol keszitettem fotot es felhivtam a biztositot, hogy mi tortent, kerjuk egyenlitsek ki a szamlakat, amire eloszor azt mondtak, hogy rendben csak kuldjuk haza az eredeti doksikat postan... :D Fel ora telefonos ervelgetes majd 2 email valtas utan elertuk azt, hogy EMAILEN elkuldhessuk a recepteket... (Welcome 21. szazad) Fu kicsit sok a szo elnezest.... Aki eljutott idaig kerem irjon egy :) kommentkent :D
A tura ota egy het telt el, azota sebeinket nyalogatva de nagyjabol felepultunk, nekem a sajatmagam keszitett chilchauva tinktura segitett es most Fanni is ezt szedi, mert ma reggelre az antibiotikum es probiotikum kura utan kicsit visszaesett...
Par napja a ket kis falu kozott felfedeztunk egy sziklafalat (kb. 30 perc tura a hosteltol), ahol tudtunk maszni (ISMET VEGRE 2 HONAP UTAN!!!!) es tegnap kiraktunk egy flyert, ha valaki ki szeretne probalni a sziklamaszast velunk megteheti :) (mar 2 ember jelezte, hogy mikor, hol, mennyiert stb, szoval kis penzgyujtesnek jol is jon)
Vegul de nem utolsosorban, tegnap sikerult elmennunk a szomszedsagba ahol egy idos foszer (Keith) kakaot keszit, illetve kakao szertartasokat szervez es kaptunk egy ajanlast, hogy segiteni kene a nyers,folyekony kakaot kis zacskokba tolteni (454g-os tara merlegen). A helyszinen szo szerint be kellett mosakodni, kaptunk fejkendot, hogy semmilyen kosz ne keruljon a kakaoba. 8-an csinaltuk helyiekkel egyutt. Csomagolas utan sziklak ala tettuk a kakaot, hogy egyenletesen preselve szilarduljon meg. Cserebe a 2 oras munkaert, elmehetunk a kakako ceremoniara ingyen, amit nagyoon varunk mar. Keith meselte, hogy a kakao Guatemala csedes-oceani partjairol erkezik ide a tohoz, ahol csonakkal hozzak at a babzsakokat es tobb helyi Maya csalad segit neki a babokat meghamozni kezzel, majd megporkolik tuzon vegul orlik es igy kapjak a homogen teljesen tiszta kakao-masszat (nem egyenlo az otthon is hasznalatban levo kakaomasszaval). Nagyon varjuk a szertartast, teljesen be vagyunk zsongva :) Keith felesege irt, hogy a kovetkezo toltesre ha tudunk menjunk es kaphatunk kakaotombot/babot :)
A waldorfos sulis onkenteskes nem biztos hogy osszejon mert meg mindig nem szoltak vissza, hogy mehetunk/nem mehetunk.
Itt 10 napot maradunk meg, utana felmegyunk egy quetzales(nemzeti madaruk)-rezervatumba, majd fel eszakra megnezni az osi Mayak egyik fovarosat (Tikal). Ezutan meg szoban van egy onkenteskedos hely, ahol lehet tudunk segiteni egy vitorlashajo epiteseben, ha nem, irany El Salvador del fele...
Sokat gondolunk ratok, remelem par ember lesz aki a vegere er majd :)Ne haragudjatok de mindig elragad a szo es nehez roviden sok mindenrol irni...
PUSZI MINDENKINEK!!!! :)

Harmadik poszt (2017. július 14.)

Folytatva a májusi beszámolónkat (Atitlán-tó partja hostel/bár önkénteskedés) a hónap utolsó vasárnapján elmentünk Keith kakaóceremóniára. Az amerikai kakaósámán (Keith) kb. 65 éves lehet (úgy néz ki mint egy mágus, akinek földig ér a szakálla), polihisztor/koponya és emellett multimilliárdos (érthető, ha havi 5-6 tonna kakaót ad el), ennek ellenére egy icipici házikóba él a feleségével Barbarával, ahol volt a szertartás. Az elején megittuk a vízben felkevert nyers kakaómasszát, ami iszonyat keserű volt, majd elindult a 'brain storming' a világ nagy dolgairól: a klímaváltozástól egészen a gravitációs hullámok és a hipertér elméletig bezárólag... Ezután mindenkitől megkérdezte kinek milyen testi/lelki bántalma van, illetve volt és az egész 'ceremóniának' titulált spirituális szertartás átment pszichodrámával ötvözött lelkiterápiába... Voltak érdekes dolgok amik feljöttek az emberekből, én személy szerint a kakaótól teljesen meditatív állapotba kerültem, a kakaó segitett a fókuszálásban, amit nagyon élveztem. Fanni inkább bágyadtan konstatálta az eseményeket, láttam rajta, hogy kezd nagyon fárasztó lenni a dolog a 3. óra után. Nehéz szavakba önteni ezt a délutánt, de az tény, hogy mind a ketten kicsit más mire számítottunk, nem egy igazi szertartás volt... Következő héten folytattuk a sziklamászós kirándulás szervezését és szép számmal jöttek a vendégek, akikkel délelőttönként feltúráztunk a sziklákhoz egy nagyon meredek kukoricaföldön és délután 3-ig vissza is értünk a műszakunk kezdéséig. Egyik nap azonban, amikor felértünk a sziklákhoz, megjelent 3 férfiú macsétével és erős Maya dialektussal elkezdték magyarázni, hogy menjünk innen és ez volt az utolsó alkalom, hogy itt mászhattunk... Amikor odamentünk beszélni velük Fannival először teljesen meglepődtek, hogy tudunk beszélni spanyolul és 10 perc beszélgetés után már arról folyt a tárgyalás, hogy jöhetünk de mennyi pénzt kell fizetnünk ha legközelebb jövünk mászni, ugyanis ez a szikla az ő területükön van, ami PRIVÁT!!! Nyilván előadtuk a mi igazságunkat is, hogy mi aztán beszéltünk a szomszédos telek tulajával (az egyetlen ember akit ott találtunk), aki rábólintott, hogy mászhatunk és sehol sem láttunk táblát vagy bármi jelzést, hogy ez privát, szóval mea culpa. A beszélgetés végén megeggyeztünk, hogy 15 Quetzalest (kb 600ft-ot) fizetünk emberszámtól függetlenül óránként és azzal kezet fogva távoztunk. Másnap, amikor feltúráztunk már kint voltak a barátaink, dolgoztak a kukoricaföldön. Első dolgom az volt, hogy odaadjam a 75Q-t az 5 órára. Teljesen ledöbbentem, amikor José (az egyik tulaj) nem fogadta el a pénzt... Elmagyarázta, hogy amikor feltúrázunk, legyünk nagyon körültekintőek, mert a kis gödröket amiket ezerszámra kapálnak ki a meredek földből, abba ültetik a kukoricamagokat és ha lehet ne tapossunk bele, mert ha nincs kukorica nincs mit eladni... Megbeszéltünk egy útvonaltervet, ahol lehet közlekedni, de olyan volt a terep mint egy aknamező. Telis tele lyukakkal és rohadt meredek volt...
Ezután összedugtuk a fejünket Fannival és rájöttünk, hogy ezeknek az embereknek ez a föld az életük, amit termesztenek rajta az a megélhetésük, annyira nagy a szegénység ezen a részen (is) hogy nekünk nem ér annyit ez a plusz kereset, minthogy tönkretegyük a földjüket... Magyarul attól a naptól kezdve fájó szívvel de lemondtunk mindenkit. Lehet ez egy kicsit túl részletes lett, szorri...
Ami viszont vicces volt, hogy a szomszédos földen kapáló bácsika (Miguel) odajött a macsétéjével (gondoltuk ő is kiveri a balhét) és kérdezte, hogy akkor ez most komolyan mi is ez amit mi tevékenykedünk??? Két perc után már rá rajta is volt a beülő a ziazsákkal a derekán... Mászócipője a gumibakija volt és mint egy kis bonobó mászott fel a falon. (kb 6a nehézségű volt az út) egy helyen üllt bele pihenni de először teljesen frászban volt, hogy akkor most mit fogjon, vagy ne fogjon... Később felért a standig és hősként tekintett körbe, majd leszólt, hogy a kis telefonjával csináljunk már róla pár képet. Szerette a kamera, mert a kisöreg úgy pózolt mint egy filmsztár... :D Teltek múltak a napok, igazából két dolog van amit ide szeretnénk megosztani: Az egyik éjjel (a dobkör végén) beszélgettem a helyi öregekkel, akik több mint 18 éve laknak ott, hogy milyen természeti katasztrófák voltak a környéken és mondták, hogy rengeteg földcsuszamlás és pár hurrikán volt majd aznap éjszaka arra keltünk Fannival, hogy ide oda rángatózik a kisbusz és egyre jobban kileng oldalra.... Teljesen lemeredve és megbénulva átéltünk egy a Richter skála szerinti 6.9-es erősségű földrengést, ami kb. 10 másodpercig tartott de iszonyat durva erős volt... Kiderült, hogy tőlünk kb. 300km-re volt a Mexikói határnál az epicentrum és hatalmas szerencsénkre mélyen volt, ezért nem volt olyan pusztító... Bár páran meghaltak mert pl egy templom összedőlt de jelentős kár nem keletkezett... Nekünk ez volt az első ilyen intenzív élményünk földrengéssel kapcsolatban... A másik dolog, hogy a távozásunk előtt 5 nappal a főnök megkeresett minket, hogy tudnánk e még maradni két hetet, mivel egy gyerekkori barátja öngyilkos lett és szeretne elmenni a temetésre Amerikába, viszont szüksége lenne addig valakikre, akik megbízhatóak és tudnák vinni a bizniszt tovább. Egyből igent mondtunk mivel ez személyes dolog volt és tudtuk, hogy neki ez életbevágóan fontos dolog. Bryan felajánlotta, hogy kifizeti az útlevelünk meghosszabbítását ami kb. 40 ezer ft volt. (ez azért volt fontos nekünk, mert összesen 90 napot kaptunk Guatemala,El Salvador, Honduras és Nicaragua-ra, amiből már két hónap letelt) valamint valamennyi fizetést is ad menedzserkedés miatt. Így hát az utolsó két héten mi kezeltük az összes pénzt, a kaják/piák rendelését, az esti események lebonyolítását, a helyi alkalmazottak fizetését és a számlázásokat a hostel után. Az elején nagyon stresszes volt de hamar belerázódtunk és érdekes volt belelátni kicsit mélyebben, hogyan működnek a dolgok egy étterem/hostel körül. Persze voltak kisebb nagyobb gondok, de mindent megoldottunk és tök jó volt, hogy mindenre van megoldás, csak nyitottnak és határozottnak kell lenni. Igazi managerek voltunk :D Az utolsó napokban elmentünk egy kortárstánc workshopra ahol két órán keresztül pörögtünk, forogtunk, estünk és keltünk hányingerig és röhögtünk egymáson Fannival.. :)VÉgül sikerült összeraknunk egy befejezetlen koreográfiát, amit Fanni húgának (Lili) a szülinapjára fel is vettük és nagyoooon vicces lett :D ( a képeket és ezeket a videókat a következő napokban töltjük, csak nagyon nehéz beérni magunkat)
A konyhás Maya néniknek és Felippének készitettünk egy-egy álomcsapdát emlékként. Felipétől kaptunk egy nepáli dorombot így már kettő van de az teljesen más technikával játszható. Ide még annyi, hogy sikerült vennem egy Mexikóból származó kaktusz (MÁGÁN) didgeridoo-t (eredetileg Ausztráliából származó termesz rágta üreges eukaliptusz gyökér, amin az Aboriginálok zenélnek úgy, hogy a szájukkal belefújnak/trombitálnak...) amit zenélésre és pénzgyűjtésre (kalapozás) használunk. Vágtam hozzá egy PVC csövet védelem gyanánt, amit kibéleltem szivaccsal és Fanni varrt rá textilt (képen láthatjátok majd). Ide még ui.: Guatemalában huszonnégy hasonszőrű dialektusa van a Maya nyelvnek, amiből kettővel ismerkedtünk meg (pl.: Köszönöm=Gracias=Mántiosh/ Mátiosh stb) FÚÚÚ ennyi, bocsánat sok volt ide!!

Az első megállónk az Atitlán-tótól Lanquin és Semuc Champey voltak egy Guatemala városban töltött kényszer autós motel éjszakával beiktatva. A stopp jól működik itt is de néha buszozunk is, amikor csak egybe el akarjuk érni a célt és már elegünk van a tervezgetésből... Mondhatni zergebaszta ösvényeken vezetett az út mire elértük ezt a kis községet... Konkrétan az utolsó 1 órát az aszfalt utat elhagyva egy óriási völgybe ereszkedtünk le földúton, aminek az oldalán szakadék volt és mivel sok eső esett előtte, rengeteg szikla és fa volt ezen az 'ösvényen'. Kicsit bennünk volt az ütő, hogy itt tényleg bármikor leszakadhat ez a kis hegyi szerpentin... HÁLAÉGNEK NEM!!!! Lanquinban egy helyi Maya család kempingjében sátraztunk le, méghozzá szerencsénkre egy épülő nyitott bungalóba tehettük a sátrat, így volt nádfedő a fejünk fölött ami nagyon jól jött az esti esők idején... Lanquinban meglátogattunk egy óriási barlangot, ami több mint két km hosszú volt. Természetesen világítás nem volt benne, ezért elemlámpával és a telefon vakujának a fényével jártuk körbe. Rajtunk kívül senki sem volt így eleinte teljes csendben hallgattuk a cseppkövek növekedését és a denevérek visítozását, majd énekfürdőt ajándékoztunk a barlang szellemének. :D Na erről csak hanganyag van amit nem publikálunk :)Gyönyörű formák és irdatlan mélység...
Másnap Semuc Champey volt a cél, ahol egy kristálytiszta vizű vízlépcsőt csodáltunk meg. Itt volt egy kilátó pont is, ahonnan az egész völgyet beláttuk a zúgókkal együtt.. Volt seggen csúszás a sziklapadokról és sok sok fürdés. Hááát varázslatos volt, de majd a képek beszélnek önmagukért :P

Innen Flóres szigete volt a következő állomás, amit 10 óra alatt el is értünk annak ellenére, hogy csupán 300km-re volt Lanquintól... Fúfhhh volt egy folyó ahol 1 órát vártunk mire a lokál komp átvitt minket a túloldalra... Fél mondat a működési elvéről: A lebegő test acél és mindenfajta fémötvözet, ami csodával határos módon úszott a víz felszínén. Meghajtása két darab -a komphoz erősített- yamaha motor volt amik mint kis kabinok csatlakoztak és ezekben a nádtetejű 'bungalókban' egy-egy ember ült akik kormányoztak.... :D :D A rendszer tökéletesen működött. :P 
Megérkezve, Flóres 'fél'-szigetén találtunk egy hostelt aminek a tető részére tudtuk felállítani a sátrunkat megint csak potom összegért (1000ft/éjszakáért) igy ott alakítottuk ki a főhadiszállásunkat. Két napot a szigeten ill. a környékén voltunk, ahol kilátóztunk és csónakáztunk is. A harmadik napon felmentünk Tikalba, ami az ókori Mayák fővárosa volt........ A helyről annyit, hogy a dzsungel kellős közepén fekszik, 30km-es körzetben a mai napig nincs település (nem csodáljuk, hogy a hódító Cortezék nem találták meg anno...) és elképesztő növény/állatvilággal rendelkezik. A belépés után egy órán belül láttunk pl.: pókmajmokat, marát, tukánt és hallottunk bőgőmajmokat is... Ezek a romok voltak az eddigi legszebbek amiket eddig láttunk a környezete miatt főleg de a nagysága is egyedülálló volt. Egész napunkat ott töltöttük, volt egy templom (V.) aminek felmentünk a tetejére és az egész dzsungelt beláttuk, amiből kiálltak a többi templomok tornyai... Videó és kép innen is jön majd :D A hostelből összeismerkedett rendőrosztaggal is találkoztunk, akik állig felfegyverkezve töltötték a gyakorlat-vakációjukat. Mikor megláttuk őket, azonnal felismertek és készitettünk is egy közös fotót, ami eléggé viccesre sikerült :D :D :D
Estig bent maradtunk és tök érdekes volt látni, ahogy a naplemente közeledtével az állatok megjelentek a romok körül visszakövetelvén az ő territóriumukat. Egyre hangosabb üvöltések és bizarr hangok jöttek mindenfelől. Szerintünk ez volt a jel, hogy most már záróra van :) Este még kimentem kicsit kalapozni Flóresen egy kis utcába, amiből be is jött két fincsi empanáda ára, Fanni meg egy Argentin artizán sráctól ellesett pár technikát toll fülbevaló ill. nyaklánc készítésével kapcsolatban. Ajándékba kapott egy kvarcot (ametiszt), amit el is készített nyakláncnak mindössze fél óra alatt :) 
Másnap indultunk Rió Dulcéba (Édes folyó) ahol egy amerikai srácnak (Jack) segítettünk felújítani a vitorláshajóját. Jack 3 éve ebben a kikötőben van már és a célja, hogy felhajózzon Floridáig munkát keresni, mert nincs pénze és elege van a helyiekből... Kicsit zakkant,fóbiás srác de iszonyat jó fej és elképesztő humora volt... :) Egy katamaránon aludtunk, ahol egymást váltogatva egyikünk főzött, másikunk az ő hajóján segédkezett. Voltak festős, csiszolós projektek, fúrtunk fel pár hárdvert a fedélzetre kötélrögzítő gyanánt illetve tanultunk egy kis üvegszálazást is, mert volt egy kis vitorlás csónakja (boci) aminek a testét kellett megerősíteni... Voltunk kajakozni a szomszéd településnél, az egyik nap elmentünk vitorlázni egy pár órára, ami megint csak ÚRISTENDEJÓVOLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!! valamint megismerkedtünk egy helyi családdal, akikkel az egyik nap elmentünk egy turistamentes magánstrandra, ahol egy lélek sem volt rajtunk kívül, telis-tele kókuszpálmákkal és vízililiomokkal.... Visszafele kidobtak minket az öböl bejáratában található San Felipe de Lara nevezetű erődnél. Innen próbálták visszatartani és kilőni a Karib-tengerről érkező kalózokat több de inkább kevesebb sikerrel, ugyanis 3szor építették újra 150 év alatt... Ez a kis kastély börtönként is funkcionált. 8 nap után továbbstoppoltunk El Salvador irányába, amikor is megismerkedtünk utunk egyik legkedvesebb guatemaltékájával, aki Canadában sorozott katona és hazalátogatott. Meginvitált minket a házába, ahol a bátyjával, neki a másfél éves lányával és a 18 éves feleségével is megismerkedtünk. Gazdag csirkeleves ebédre, termálfürdőzés, majd vacsora és reggel együtt a helyi kisváros piacán reggelire is meghívtak. Végül átvittek a határon is az első el salvador-i faluig... Szavak nincsenek mennyire kedvesek voltak velünk és megosztották mindenünket.... Onnan stoppoltunk tovább és délután már el is értük az ország fővárosát San Salvadort.