(2017. augusztus 22-szeptember 4.)
A cél az volt, hogy aznap elérjünk Boquete-ig Tomi szülinapjára, de a stop itt is nagyon nehézkes volt, így az egyik stoppos rendőrünk felajánlotta, hogy aludjunk a családja területén. 8 kisgyerek, kókuszfa illetve valami ismeretlen, de annál ízletesebb gyümölcsfa várt minket. Együtt tűzrakás és főzés a kicsikkel és játék a sátorban. Reggel alig várták, hogy felébredjünk � Fanni ellógott és szerzett egy meglepi tortát a faluból, amit együtt ettünk meg a családdal. Képek hamarosan �Tradicionális ünneplés es éneklés után mindenkitől elbúcsúztunk, és átstoppoltunk Boquete-be, ahol a Topaz panzió kempingjében szálltunk meg. Las Lodrillas-nal másztunk, ami az út mellett található 2 lepésre, gyönyörű hexagonális bazaltóriásokon.... (San Gerardo de Dota után ez a második olyan hely, ahol nagyon szívesen élnénk) Hegyek es erdők kőzött, tiszta vizű folyó, valamint a híres nevezetes Baru vulkán, ami Panama legmagasabb pontja. Természetesen a reciklálásnak köszönhetően itt is barátságot kötöttünk a helyi termelőkkel, valamint egy amerikai hölggyel, aki ott élt már több éve (Kathy). 25-e éjjel feltúráztunk a Baru tetejére, ami kb. 6 órás túra volt. Hálózsákot és polifoamot vittünk a hidegre való tekintettel. A napfelkelte előtt értünk fel, épp egy vihar húzott el mellettünk, és a villámok fényénél láthattuk mindkét óceánt, illetve elláttunk Kolumbiáig.... Didergős hideg, de megérte. A napfelkeltéből egy órát élvezhettünk, majd jött a köd... Lefelé menet egy gyönyörű virágos fa alatt kolibrik társaságában megtörtént sikeresen a leánykérés, igy hullafáradtan de boldogan visszatértünk a faluba, ahol étteremben ünnepeltünk. Az utolsó nap Roni levitt minket David városába, és egy hihetetlen monológ után, megáldva minket, meghívott a buszjegyre Panama városig.
Panama város mindkét oldalát volt szerencsénk látni. Az első éjszakát a Gettóban töltöttük egy nagyon kedves baráti közösség társaságában. A fiuk aranymosással egészítették ki a keresetüket... Na ezt hosszú sztori lenne leírni, akit érdekel, annak leírjuk ill. elmeséljük �
A második éjszakát viszont az úri negyedben töltöttük, és innen mentünk be várost nézni, és a Panama-csatornát meglátogatni, ahol szerencsénk volt egy teherhajó dokkolását végignézni... Egyik nap feltúráztunk a Cerro Ancon tetejére, ahol belógtunk és felmásztunk egy rádióantenna toronyra. Innen beláttuk egész Panamavárost.... Nincsenek szavak...
A bejáratnál volt egy bennszülött bácsi, aki a Guna törzsből származott, és kézzel készített textilt vettünk tőle, amit a lánya varrt... Ezután áttúráztunk a Casco viejo-ba (óvaros), ahova egy rendőrbusszal jutottunk el, mondván veszélyes negyeden sétáltunk keresztül. A bürokráciának köszönhetően éjjel visszabuszoztunk San Jose-ba (Costa Rica) ami 12 óra volt, csupán mert onnan indult a gépünk, ami aztán leszállt Panamában, és onnan ment tovább Las Vegasba..... Itt egy nagyon kedves párnál szálltunk meg (Joel es Irene), akikkel együtt főztünk, és készítettek nekünk egy tradicionális ételt Yukkaból és valami piros gyümölcsből.... Sokat tanultunk tőlük a vegán életről.
Itt búcsúztunk el Közép-Amerikától és megérkeztünk az USA-ba!!!!
