Sziasztok!!!:)
Elnézéseteket kérjük az újbóli eltűnésünkért, de az utóbbi hónapokat jel nélkül, a természetben töltöttük.
Az első részben folytatjuk bandukolásunkat Punta Arenastól egészen a chileiek híres-nevezetes (föld) autópályájukig , a Carretera Australig.:
Miután visszatértünk a négy napos 64km-es csúszós-mászós, folyón átkelős világvége túránkról, úgy éreztük magunkat mint a partra vetett hal... Hihetetlen élményeket szereztünk egy mesebeli, embermentes tájon. No infrastruktúra, no civilizáció, no para. ;) Már a túra előtt elkezdtünk munkát keresni a Puerto Natales várostól nem messze fekvő Torres del Paine Nemzeti Park-ba, ami közkedvelt túrázók és mászók körében is: 4-6napos túrák, (W ès az O betűhöz hasonló trekkek) gleccserek ès óriási gránitfalak... Ez kell nekünk!, gondoltuk. Mivel ilyen népszerű a hely a belépő mellett minden egyes kempinghely fizetős, ami érthető, de az áruk nagysága már kevésbé... Fannival elszörnyedtünk, amikor megláttuk,hogy csak a parkbelépő cirka 15ezer ft... A kempinghelyeken előre (2-3 hónappal) kell foglalni, ha nem csak egy napos kiruccanást akar az ember. Abszolút nem hátizsákosoknak kitalált rendszer...( rengeteg pènz+napra pontosan kitalálni, hogy mikor hol leszünk előre nézve 2-3 hónappal= esélytelen)
Ebből kifolyólag hetekkel azelőtt utánajártunk munkaügyi vízum lehetőségeknek, hogy majd így megvalósítjuk ezt az álmunkat, kezdve a working holiday vizánál (ami azért lett offos mert fizikailag nem tartózkodunk Magyarországon. No komment...) és végül a 20. körünket is lefutva,otthoni, sőt a kinti konzult is felkeresve megtaláltuk a módját ami 6 hónapra biztosít munkalehetőséget, persze pénz fejèben. Megírtuk spanyolul/angolul az önéletrajzunkat/motivációs levelet, kihegyezve a nemzeti park igényeire, majd 4-5 különböző cégnek elküldtük, de mindhiába. Azt sem mondták fapapucs... Furcsállottuk, hogy napi szinten olvasni lehetett az 'Új' állás lehetőségeket de senki sem mozdítja a füle botját sem... Elszántságunkban mèg èlőben is vittünk önéletrajzokat és reménykedtünk, hogy lesz valami foganatja. Megkaptuk: Si,Si mañana vamos a revisarte..."(Igen,igen holnap èrtesítjük) Azóta is èrtesítenek... Na de valami más,vidámabb téma: Punta Arenasban lehet kapni egy helyi kaját amit Choripan-nak (Chori=kolbász, pan=kenyér) hívnak. Gyakorlatilag a kis házilag sütött zsömikbe valamilyen úton-módon a kolbászt kenhető formába egyengetik bele, ès banánturmix kíséretében tálalják, extra százasèrt sajtban úszik:)
Fannival akárhányszor a városban rohangáltunk a munka miatt furcsa módon mindig ott kötöttünk ki... Gaston családjánál majdnem minden nap főztünk valami magyarosat (Szilvás gombóc,krumplistészta stb)
, amit két pofára ettek és egyik nap a leszüretelt ribizliből lekvárt főztünk Laurával(nagyi). 
Voltunk Amaranta általános iskolai évnyitóján,ahol minden gyerek uniformot hordott akár a mi gyermekkorunkban. Utolsó vacsira Daniela (Gaszton felesége) készített nekünk házi csoripant amit kipukkadásig ettünk...
Másnap hajnalban Gastonnal elrobogtunk Puerto Natales fele, neki meló, nekünk a parki munka és a mászás, valamint èszaknak vezetett az utunk.
A város egy nagyobb kikötőfalunak mondható egy fjorddal határolva, háttérben a Paine csúcsai. Besegítettünk a vízminták vételezésében majd körbejártuk kicsit a várost és mászótermeket. Sikerült szereznünk topot (mászókalauz ami a helyi függőleges útakról ad információt a nehézségétől a megtalálásáig) ès mèg aznap délután kimentünk a helyszínre felverni sátrunkat: Lago Sophia. Gyönyörű tó, háttérben havas csúcsokkal
A partján pedig a sziklafal, ahol másztunk: Kb. 200 m magas 3-4 km hosszú "habarcsos" sóderkavics fal, ami úgy hullott,mint augusztusban a csillagok. Fanni azt mondta, ez egy kavicsos tengerpart csak függőleges kiterjedèsben.. Bár Ushuaia után azt hittük nincs lejjebb kőzet stabilitást illetőleg, csúnyán tèvedtünk :D Ennek ellenére nagyon örültünk, hogy újra mászhatunk kicsit egy hónap után.
Esténként tűzön főztünk és a patak vizéből ittunk (családnak:először szuper amerikai sawyer szűrőnkön megszűrtük, majd fertőtlenítettük is) de később itt is rájöttünk, hogy tiszta a víz mert nincs előttünk falu ès a termèszetes szűrő kiválóan működik.
Ide kaja topik: sokan kérdezték, hogy mit eszünk: Nos reggelire általában forralt zabkását/újonnan polentával keverve, amibe valamilyen gyümit, fahèjat ès mèzet vagy lekvárt teszünk, illetve ha olcsón tudunk szerezni, magvakat is. Ritkábban hagymás rántottát vagy ha van kenyerünk: sózott, zöldfűszeres olívaolajba tunkolva paradicsommal ès fokhagymával=íz orgazmus :) . Hozzá tea ès bumm teljes a menü :)
Napközben zöldség/gyümölcs dömping attól függően mit tudunk reciklálni a boltokban ill. mászásnál valami galletas(keksz). Végül vacsira néha hagyma levest előètelnek ( rendes leves tésztából) majd főételnek rizs/tèszta/lencse/bab alapanyagokból hozzá zöldsègek, kiemelve a fokhagyma, paradicsomszósz,olivabogyó, tonhal néha sajttal ès virslivel karöltve. Lisztből (főleg tűzön) Csapatit(só,liszt,víz szárazon kisütve) szoktunk mèg sütni ès azt lekvárral/Dulce de leche/Manjarral(tej karamella itt Argentínában/Chilèben) esszük desszertnek :) Ehhez hozzájön még nèha Fanni kedvence a CHIPS ès PEPAS(birsalmalekváros omlós nagyon finom keksz) ès kedvencem a CSOKI :) Ezek az alapanyagok általában olcsóbbak mint más bár hazai viszonylatban nèzve drágábbak. Ami jó hír, hogy északnak haladva minden kezd olcsóbb lenni vègre ès nagyon sok helyen reciklálva hozzájuthatunk ingyen. A teával kapcsolatban Argentínában, Chilében & Uruguayban is kulturális szokás a MATÉZÁS, ami gyakorlatilag egy fèm szűrős szívószál, hozzátartozó fa/fém bögre, termosz a meleg víznek és zöldtea keverékből áll, amit kilós kiszerelésben árulnak ès mindenki mindenhol folyton szürcsöli.
A legtöbb stoppunk közben állandó feladatkörünk a maté elkészítése ès fogyasztása :) Odáig fajult a dolog, hogy a termosz kivételével teljes a szettünk és hódolunk az elèlvezetnek ;) No de visszatérve az eredeti mederbe a tónál 5-6 napot maradtunk ès sportmásztunk
illetve egy többkötélhosszas (220m) útba is belemerèszkedtünk aminek a kulcshossza után (6C+) úgy döntöttünk leereszkedünk, ugyanis minden fogás és lépés törött, mozgott, pergett mint a vakolat. Kilátás ezres,élmény zéró.
Itt egy helyre még sikerült eljutnunk: Mylodon barlang ahol számos, ma már kihalt faj élt (kardfogú tigris, milodon, ősló stb) valamint több ezer éves ősember leleteket találtak.
Maga a barlang gleccser és szél vájta ki kb.15 ezer évvel ezelőtt és majd egy km hosszú és 300 m széles "lyukacskáról" van szó, ami a chileiek szerint D-Amerika legnagyobb kiterjedésű teknője :)
Innen stoppoltunk tovább következő állomásunk fele, Carretera Austral, amihez ismét Argentínába vezetett az utunk ,mivel a chilei oldalról körülményes lett volna a számos szabdalt part és a tavak miatt eljutni. 2 nap alatt a Ruta40 úton eljutottunk a Perito Morino nevezetű falucskáig, ahonnan visszatértünk Chilébe Chile Chico faluba ami körül telis- tele volt hegyekkel és mesebeli tavakkal. A stoppunknál összeismerkedtünk egy helyi mászós arccal, Andrés-szal, aki az úton haladva szemben levő csipkés hegyről mesélt, hogy még a publikum előtt nincs megnyitva és ingyen feltúrázhatunk és mászhatunk a falakon, valamint vannak barlangok, ahol ő maga is talált obszidián nyílvessző- hegyeket és barlangfestményeket.
Fannival -ahogy mesélte- tíz percen belül félredobtuk az ötletet, hogy továbbmeneteljünk ès úgy döntöttünk, felmegyünk!!! Nagyon kedves volt, mert bevásárlás után eldobott minket autóval a bekötő földúton (8km) egészen egy magánterületig, ahol megnyugtatott minket, hogy ismeri a tulajt és nyugodtan átkelhetünk, mivel húsz éve az ő kezdeményezésére kezdték el a hegyoldalban levő sziklafalat kiépíteni mászáshoz. Ösvény nem volt (csak egy maroknyi mászó túrázott fel) viszont rengeteg vadcsapás, így betájolva magunkat feltúráztunk a szikla aljáig. Kb. 3 óra volt de lassan haladtunk a kaja és mászócuccok miatt, plussz a gerincen orkán erejű széllökések voltak.
Végül elértük a szèlvèdettnek mondható tál alakú bemelélyedést, ahol lesátraztunk egy patak mellé. Sehol senki, csupán egy-egy lovas juhpásztorba (gaucho) botlottunk.
Másnap feltúráztunk a fal melletti mészköves tűoszlopokból (USA-ban a Bryce Nemzeti Parkban láttunk hasonló "hoodoo"-kat) álló barlangokhoz, nyílhegyek és barlangrajzok kutatása céljából. 4-5 órát keresgéltünk számos barlangot átkutatva de sajnos nem találtunk túl sok mindent, viszont a lélegzetelállító táj pótolt, amit fentről a környező szurdokok és D-Amerika a Titicaca tó után a második legnagyobb tavának (Gral Carrera) a látványa nyújtotta.
Estére végül Fanni talált egy dárdahegyhez hasonlító követ aminek a széle furcsa mód szabályosan le volt pattintva... Pumát itt sem láttunk pedig mondták, hogy itt több van mivel kevesebb az ember. Rengeteg kondorkeselyű körözött a terület fölött. Az éjjeli sátorszaggató szélvihar után eljött a nap, hogy megmásszuk a sátrunk fölött tornyosuló kb. 200m magas óriás bazaltorgonás meredélyt.
Egy-egy hatszögletű oszlop átmérője elérte a 2-3 métert is, összehasonlítva Panama-Boqueteben levő falra ahol maximum fél méteres átmérőjű orgonák gigászinak tetszettek. 
A falhoz érve (kb.fél óra túra) próbáltunk utakat keresni de csak standokat láttunk és köztes pontokat sehol. Andres mondta, hogy vannak kiépített többköteles sportutak de mi egyet sem találtunk sajnos... Enyhítve bánatunkat feltúráztunk megkerülve a fő falat és 1 órára rá kőtörmelékeken keresztül a csúcson voltunk, ahonnan
beláttuk a környező Kordillerákat..
Eldöntöttük, hogy valahonnan beszerzünk tradmászáshoz cuccokat, amik igaz ritkák és nagyon drágák de ez már nem az első hely volt, ahol felsültünk felszereléshiány miatt...
Pár napig élveztük a magányt, egy kis egérkét leszámítva, akit az orgonahegy (Cerro Colorado) után neveztünk el ColoraDONNA-nak :D
5. Nap visszatúráztunk Chile Chicoba, tervünkkel ellentétben még aznap elindultunk Tortel fele, ugyanis egy turistabuszt vezető úriember leszólított minket beérkezésünk pillanatában. Aznap az előre betervezett meleg fürdő helyett 20km gyalogolás után hulla fáradtan de robogtunk a Carretera Austral felé.:)
Hamarosan jön a következő rész is a Carretera Austrál gyönyörű tájai bemutatásával! :)
