Sziasztok:)
Következő 4 hetünket Argentina egyik legnagyobb mászóparadicsomában töltöttük, amit Piedra Parada-nak (Álló kő) hívnak. Ez onnan kapta a nevèt, hogy kb. 50millió évvel ezelőtt egy vulkáni kitörés következtében a beszakadt vulkáni kúp (kaldera) fala az évmilliók alatt teljesen lepusztult kivételt képezve ezt az "oszlopot" ami kb. 280m magasságával és 100m átmérőjével tanuként őrzi az eredeti vulkánívet.
(Keressetek meg minket a képen!:))
A lábánál a Chubut nevű patakká fogyott folyó kanyarog valamint körülötte több kanyon található, az egyik e közül ahol napjaink nagy részét töltöttük. Több mint 5 km hosszú max. 200m magas falak között 1993 óta több mint 300 mászóutat nyitottak 35 szektorra lebontva.Itt volt egy óriási mászóbanzáj 2012- ben több mint 1500 mászóval, amit a Petzl szponzorált. (YouTube-on van egy rövid videó, nézzetek rá:Petzl Rock Trip 2012
Piedra Parada) Olyan mászók jöttek mint pl.: Dave Graham, vagy épp Dani Andrada...
A kanyon szívében még a mai napig egy csermely folydogál emlékeztetve a víz gigászi erejére, ami lenyomatként látható a lyukakkal és kárfülkékkel szabdalt falakon. A kanyon és a Piedra Parada területe védett területnek van nyilvánítva ahová örömünkre ingyenesen beléphettünk regisztráció fejében. Két kemping is van a kanyon közelében de szerencsénkre egy ingyenes terület is volt közvetlen a folyó másik oldalán. Maga a terület 45km-re fekszik a legközelebbi falutól (Gualjaine) de 120 km-re gyakorlatilag nincs rendes város. Kősivatagos, homokos talaj, gyér bokrok és temérdek mennyiségű kiszáradt cserjék fogadtak minket, amiből reggel/este tüzet raktunk főzés gyanánt.
A semmi közepe és a béke szigete. A helynek sajátos mikroklímája van, ugyanis a nyugatról érkező nedves légtömegek nagy részét a Kordillerák vonulatai megfogják így egy abszolút arid közeg jöhetett létre, ezért is bombabiztos a hely. A 4 hét alatt háromszor volt eső. Kajával 10napra készültünk Fannival, amihez hozzájött a reciklált zöldség/gyümölcs + joghurt készlet amit Gualjaine-ből hoztunk. Extraként kaptunk alapanyagokat mászóktól, akik visszatértek a civilizációba, így elértük, hogy 3 hétig ne kelljen étel miatt aggódni. A közeli kempingben (Don Mariónál) önkénteskedtünk kicsit méz és házi lekvár fejében, így tele volt a raktár :D A fürdésről annyit, hogy legtöbbször tűzön melegítettünk vizet, illetve egyszer a kempingben is lezuhanyoztunk. A gyakorisága 7-8 naponként volt de a folyóban napi szinten mosakodtunk.
Élővilágát tekintve rengeteg féle madár volt körülöttünk, reggelente a napfelkelte előtt egy vörösbegyű madár változatos énekére keltünk (helyiek Pecho Coloradonak, azaz Vörös mellkasúnak nevezik). Fehér kócsag párok repültek naplementekor a vörös víz tükre fölött, emellett mindennapi látogatónk volt borZOLI, aki megkímélte életünket és nem gázosított el.:) Rengeteg tehén és ló járt kelt és volt két helyi kutya (Puma ès Nèná)
akik éjjel nappal szórakoztattak minket. A folyóban vadkacsák, akik minden reggel pecázták a pisztrángokat, folyami rákok meg kőnek álcázva a páncéljukat a part szélére merészkedtek, ahol gyengébb volt a víz sodrása. Bent a kanyonban nyulat, rókát, sőt számos csincsillát is láttunk akik ügyet se vetettek ránk, viszont úgy másztak mint Ondra csak kevesebb zajjal :) Ők voltak a helyi zergèk, akik miatt mindenki kobakban mászott:)
Pumát sajnos nem láttunk, nekik ez túl zajos környezet, mert egy hang a kanyon elején a visszhang miatt kiterjed a teljes területre, viszont így minden nesz hatalmas robajjal járt.
A mászásról annyit, hogy a kanyonban a befelé dőlő reibung tábláktól kezdve a peremes illetve oldott lyukacsos táblás/repedéses/bevágásokon keresztül a kémény stílusú utakig bezárólag mindenféle fajta utakon csiszolhattuk tudásunkat:) Az első két hétben legtöbbször kényelmes tempóban fèl napokat másztunk nagyon sok könnyű utat, hogy visszaszokjunk a sziklához mert előtte nem nagyon másztunk rendesen, valamint, hogy élvezzük a hihetetlen formákat.
Amikor megérkeztünk megbeszéltük Fannival, hogy kell egy célkitűzés, ami motivál, hogy elérjük. Így lett Fanni részéről kitűzve 7a nekem a 8a.:) Ahogy teltek a napok éreztük, hogy "póverkapitány" bejelentkezik és esze ágában sincs más vizekre evezni, így lett, hogy Fanni első 6C-je után rámerészkedett egy 7a-ra, ami egy rendkívül színes, összetett és brutál pszichés út. Az út maga egy kifelé nyíló kèmènyben volt aminek az első 6-8 métere függőleges, kis peremes nyalánkság, ami után egy áthajlós 4-5 mèteres rèsz következik a peremèn. Az utolsó 8-10 mèterre jön a pszichés feketeleves: Oldalt csúszós lépések de inkább oldalfalat tapossuk, mintsem konkrét lépések és egy nyitott kéményes részen kell oldaltámasztva kézzel/lábbal felaraszolni, bízva, hogy sehol nem csúszik ki az ember. 
Ehhez hozzájön a pszichés akasztás, végül az élmény utolsó méterei. Fanni elképesztő pszichéjét bevetve végül harmadik próbájára meghódította ezt a gyöngyszemet:) HATALMAS GRATULA!!! :) Rendesen kivett az erejéből és pszichéjéből, utána pár napig nem mászott nehezet, viszont a következő héten ontotta a 6C-ket illetve még egy 6C+t is:)
Ami engem illet nagyon sok utat próbáltam az első két hétben és 7B-ig sikerült on sight (első próbára) mászni, aminek nagyon örültem és rengeteg önbizalmat adott amire rájött harmadik próbára (gyönyörű oldott lyukakon 6 méteres áthajlás élen a legvégén két kunszt) egy sikeres 7C megmászása, ami extra erőt adott egy 8a megpróbálásához. 
Sikerült megtalálni a kanyon erőkitartás királynőjét: 30 méteres enyhén áthajló utat, aminek az első húsz métere elképesztő szép, perem-paradicsom, aminek a végén jön az első kunszt.: Alsós fogásból másik alsós három ujjas lyukba, ahonnan még egy ujj kulcsos kisebb alsós jön, amibe kőkeményen bele kell állni és egy akadós peremre felcsapva még egy alsós, majd jön a megmentő kancsó (nagy) fogás kényelmetlen lépéssel. Itt rövid ideig szabad csak szuszogni, mert inkább ledurran (besavasodik) az alkar mintsem pihenő lenne. Innen jön a második, fifikásabb probléma: oldalra kitraverzálva egy tetőből való kimászás egy táblára, amin négy ici-pici rejbis tálacska van egy undorító "Zupinak" való peremmel, végül egy óriási vízszintes repedésre kell kicsapni. Ez az a rész ahol legalább nègyszer kiestem az utolsó mozdulatokban...Ami nagyot segített az utolsó részen, hogy a plafonban találtam egy újabb alsós fogást aminek segítségével annyi időre tudtam a kezemmel összefeszíteni a térdemet, (kèzrásegítős térdkulcs) hogy akasszak ès a vègère mindent beleadjak. Vègül megadta magát a fenevad egy végsőkig ledurrant és elfáradt próbában.
Kèsz, sikerült mindkettőnknek a cél!!! Mehetünk :) Debogyis!!! Maradjunk mèg pár napot, Fanni végig nagyon lelkes volt és tényleg jól éreztük magunkat. Nem hagyhattuk ki az ikonikusnak számító többkötélhosszas tradícionális utat, ami a Piedra Parada csúcsára hágott. 1993-ban nyitott 280 méteres 6a+ nehézségű út. Amikor olvastuk a topoban, hogy tradícionális, legörbült a szánk, mivel híján voltunk ékeknek/friendeknek+ mégegy kötelet ajánlott a könyv...Elhatároztam, hogy körbejárom a mászós kempet hátha van valakinek cucca. Senkinek sem volt, viszont egy kedves argentin-chilei pártól kaptunk plussz egy kötelet és a srác (José) azt mondta, hogy ne aggódjunk mert nem szükséges trad cucc, elég, ha a szögeket megakasztjuk, jól biztosított és standok (biztosító pontok a kötélhosszok végén) vannak. Fannival erre felcsillant a szemünk. Az út egy omlós rész mellett ment egy szép repedésrendszeren át, ahol kötélhosszanként 2-3 rozsdás szög volt (jól biztosított?) ami lélekharangoknak jól jött és amúgy nem volt vész.
A probléma a 6a+-os kémény kötélhossznál volt, ami egy merő zsírbánya volt, tele mozgó fogásokkal és két szöggel a 25 méteren :D Na itt összeszorítottam mindent ami a kezem közé akadt, beleértve a fokhagymákat is! :D Az utolsó rész is megvolt, ami után jött a hab a tortára: az utolsó 70 méter szint sétálós, ami 4-es betétet jelent, ahol már csak felfelé néztünk. Végül 3 óra mászás után a csúcson voltunk és a kilátás minden szenvedést megért, ahogy a képen is látható:
Előre le lett beszélve parkőr és mászós barátainkkal, hogy lőjenek egy-egy csúcsfotót lentről.
Lefelé könnyen megtaláltuk az ereszkedőstandokat, így az összekötött kötelekkel dupla hosszakat tudtunk ereszkedni és este már a tűz mellett melegedve mondtunk köszönetet a torony szellemének.:)
Szünnapokon pihentünk, túráztunk és mostuk ruháinkat a testünkkel egyetemben:) Egyik nap sikerült egy eldugott helyen meglelni barlangrajzokat, amit Raul és Gabi parkőr barátaink magyaráztak el, hol találjuk.
A kanyonban az antropológusok találtak nyíl és dárdahegyeket is, amiket három/négyezer éveseknek titulálnak. Az utolsó pár napban már nappal is hideg volt nem csak éjjel, így végleg elhatároztuk, hogy visszaindulunk és irány észak a melegebb helyekre. Indulunk mielőtt utolérne minket a tél. Persze az utolsó utáni napra is maradt mindkettőnknek 1-1 projekt (Fanninak egy repedéses, aprólépéses 6C, amit a lyukas, szétmászott cipőjével inkább 7a-nak mászott, valamint nekem egy abszolút kitett 7C bevágás, áthajló totemen ami abszolút antisztájl volt), amit végül mindketten abszolváltunk, így egyik szemünk sírva másik nevetve de elhagytuk Piedra Parada-t. Utolsóként az ottani mászók közül:) Reméljük visszatérünk mert ez a hely nemcsak mászóparadicsom, de a béke szigete is!!!
