Első poszt (2016.augusztus 13.)

Sziasztok! :)

Nos, folytatva utazásunk beszámolóját röviden :D Trebinje-ből a reggeli búcsú és búcsúajándék után (kaptunk 10 ml levendula illóolajat - amit kb. 8 kg szárított levendulából nyertek ki desztillálás során... - és szappant az útra) elindultunk Montenegró irányába Fannival. Az előző intenzív napok utazása után feltöltődve, kipihenten vártuk a következő ismeretlen kalandokat :D A szokásos 25-30 perces várakozást követően egy "sárga angyal" autómentő vett fel, aki a kevés angoljával elmagyarázva és a mi kevés, frissen felszedett boszniai nyelvtudásunkkal megértve rájöttünk, hogy épp egy lerobbant X5-ös BMV-t fog elvontatni, így csak a határig tud elvinni. Kicsit tartottunk attól, hogy vajon gyalog átkelhetünk-e vagy sem, de végül a hosszú kocsisor mellett elsétálva kis mosollyal simán átengedtek kezünkben a személyinkkel. :) Ezután kaptunk egy stoppot Herceg Noviba, ahol még melegebb volt mint Boszniában, így egyből a strandra mentünk a hátizsákokkal, ahol két merülés között felfedeztünk pár sziklatömböt a vízben, így sikerült ismét egy kicsit másznunk, de fizikai állapotunkat tekintve teljesen rottyon voltunk. A parton megismerkedtünk egy magyar fiatal párral, akik szintén hátizsákoztak a balkánon és ők ajánlottak egy hangulatos kis kempinget Zelenikában. (Mint kiderült, a szőke rasztahajú lány, akinek nem emlékszünk a nevére Balatonalmádiból jött és egy kedves barátunk, Barni általános  iskolás osztálytársa volt.:)) Este ott vertük fel a sátrat és kiderült az is, hogy a kemping tulaja egy magyar férfi (kb. 65 éves), aki a bemutatkozás után egyből a nyelvújítás jelenségét nehezményezte a magyar nyelvben ("-mi az, hogy suli, meg kaja? hát nem tudnak a mai magyar fiatalok beszélni?" :D) Bevallom őszintén, kétszer átgondoltam mit mondok előtte... A kemping egy varázslatos környezetben volt, tele szúnyogokkal és hatalmas fákkal. A birtok 120 éve magyar kézben van és a kemping kb. 20 éve nyitotta meg kapuit. (aki arra jár, ne hagyja ki: Zelenika autocamping) Itt volt az alaptábor és innen stoppoltunk másnap tovább Kotorba, ami Montenegro egyik legöregebb óvárosával rendelkezik. Az óváros egy sziklás domboldalba épült, ami körbe van véve helyenként lerombolt várfallal és mellette húzódik egy kis patak. Varázslatos volt, kicsit túúúl sok turistával... Pár szó itt is a stoppról: egy öreg Fiat lakóautót vezető francia srác vett fel minket, aki két másik, egy ausztrál és egy német stoppost vitt magával. Mint utólag kiderült a két srác már 2-3 napja vele utazott Montenegróban. Összeverődve, sok sztorival és rengeteg nevetéssel bejártuk Kotor zegzugait :) Mint kiderült a francia srác egyedül akart lenni és beutazni Európát, de a 4 hetes addigi utazása során csupán egy hetet volt magányos, mert a maradék három hét alatt több mint 30 stoppost vitt el... :) Kicsit túl aprólékos a memoár, szóval a lényeg, hogy összesen 3 napot voltunk Montenegróban, de muszáj visszamenni, mert rengeteg szép helyen nem voltunk és ott is festői a táj, hihetetlen emberekkel és hihetetlen történetekkel. :) Másnap reggel elindultunk Szlovénia fele stoppal, ami egy elképesztően lassú menetelésben kezdődött ( 4 óra alatt tettünk meg 50 km-t főutakon, mivel nem volt ott sem autópálya a hegyek között), majd amikor már tényleg majdnem kidőltünk a forróságtól, egy szuperkedves belga és francia kortárs táncos páros (Zoé és Jeffrey) felvett minket és egészen Split-ig repített. Közben kiderült, hogy Ljubljanában laknak és erősen invitáltak minket, ha még ott leszünk amikor visszaérnek az utazásukból, akkor töltsünk náluk egy éjszakát. Kicsit komolytalanul, de mondtuk, hogy lehet, ha még ott leszünk a környéken. A benzinkút melletti padon romantikus hidegtál (boszniai kecskesajt, 3 hetes bírt pick szalámi maradványai édasanyámtól, rozskenyér, vöröshagyma, paprika és hvar-i olívaolaj együttes varázsa) vacsira, majd az első autós (idős szlovén házaspár, akikkel megint csak kézzel-lábbal és németül beszélgettünk) elvitt egészen Celjéig. Hajnali kettőkor kitettek a város parkjában és 10 perc túrázás után a parkból feltúráztunk a közeli hegy lábához bivakolni. Sátorállítás elmaradt, derékalj és hálózsák ki, majd alvás. Mivel figyelmeztettek, hogy Celje közelében egész sok medve él, ezért eltúráztam még egy 10 percet az összes kajánkkal és felakasztottam egy fára biztos ami biztos alapon... Hála mindennek, senki és semmi nem zavart minket, így a reggeli napkeltével felkeltem, Fanni még vackolt, így visszakaparintottam a kajás csomagot és döbbenten konstatáltam, hogy mennyi szemét van ezen a részén az erdőnek. Az éjjeli minimál alvás meg a környezettudatos oldalam egyből cselekvésre ösztönzött és fél óra alatt összeszedtem 35l-es szemeteszsáknyi alu sörösdobozt, ill. számos dobozt, ami rá volt húzva az erdei fenyők tetejére, ezzel gátolva a növekedésüket... Közben elropogtattam pár velős kedvességet a helyiek tiszteletére, de ahogy tisztult a miliő, egyre nyugodtabb lettem :) Visszamentem a táborunkba, de Fanni még mindig aludt, ezért gyors tea főzés, majd zabot vízzel, rá alma+fahéj! Na ekkor már ébredezés volt, és univerzum-písz közepette elterveztük a napunkat. Gyors összepakolás, majd a város szélét megközelítve gyalog besétáltunk az óvárosba, ahol a helyi piacon reggeli desszertjeként megettünk egy másfél kilós dinnyét és pár szem sárgabarackot! :) A város gyönyörű kis ékszerdoboz, de lassan már hozzászoktunk ezekhez a látványosságokhoz. Persze nem voltak olyan kis szűk utcák terméskővel kirakva mint az előző országokban, de itt is adtak a szépségnek. Kazettás boltívek, gyönyörű kovácsoltvas-ajtók stb. Délután 3-ra értünk be Ljubljanába, ahol info pont után beszereztük a város térképeit, majd csomagmegőrzőben leraktuk súlyos terheinket... Sétáló utcák fel s alá, majd feltúráztunk a ljubljanai várba, ahol számos kiállítást is megcsodáltunk (méh kiállítás, kazamaták, lőpor tároló, m75-ös osztrák-magyar tábori ágyu, stb.) valamint a kilátóból az egész várost megcsodáltuk naplemente környékén. Este beültünk egy pizzériába, ahol a pizza jobb volt mint Olaszországban!!! Vacsi után hívtak a Jeffrey-ék, hogy mi a szitu, megyünk e hozzájuk? Úton feléjük egy afrikai djembe-s (dob) srácba botlottunk, aki kalapozott és annyira lebilincselő volt a játéka, hogy fél órát hallgattuk, azután megengedte, hogy én is játsszak egy kicsit a főtéren. (tökéletes akusztika, teljes hidegrázás...). A lakás ahol aludtunk, akár álmaink lakása is lehetne, egy nagy apartman, nagy terekkel és ablakokkal, abszolút modern de otthonos és változatos berendezéssel. Miénk lett a nappali és hajnali 1-ig beszélgettünk, majd megterveztük a következő napot: a cél eljutni Giessenbe a keresztanyumékhoz, Tünidékhez. Másnap reggel arra keltünk, hogy dörög az ég, mintha dézsából öntenék az esőt, így egy kicsit későn indultunk el. A stoppolás lassan de beindult és a nap végére (hajnali 2-re) Karlsruhe-ig jutottunk, ahol a benzinkút mögött találtunk egy szép legelőt, az ottani almafa alatt vertük fel a sátrat. Másnap délután 3-ra értünk Tündiékhez, akik már ebéddel és sok szeretettel vártak minket. Másnap elmentünk Marborg-ba megnézni Kai (Tündi német férje) munkahelyét, majd bementünk várost nézni. Varázslatos hely, gyönyörű öreg fagerendás házak, mesefigurák mindenhol, egy egyetemmé avanzsált várral a város tetején és egy kappan hangú kakas, ami óránként összecsapja a szárnyait :D. Nemcsak az ellátás és a kényelem, hanem a lányuk (Laura) jelenléte is feldobja a hangulatot :) (trambulin, barbie-k, rózsaszín habfürdőzés, tánc = minden, amit egy 7 éves kislány szeret). Gyakorlatilag az első 5 perc után Fannival egy külön kis felhőben vannak, állandóan Fanni nyomában jár, ölelgeti, puszilgatja és lesi minden szavát :). Ma meglátogattuk Kai szüleit, ugyanis az édesanyjának (Eva) ma van az 58. születésnapja. Szuperkedves család, személy szerint én pont 13 éve voltam náluk, amikor az esküvőjük volt (pont életéveim fele). Rengeteget ettünk, bőség tál a javából. Érdekesség, hogy megérkezésünket követően, kávé és sütidömping várt, majd 3 óra múlva jött a vacsi, addig megnéztük Alfréd (Kai apu) fegyverarzenálját, illetve Eva patchwork-ös remekműveit. Ámuldoztunk... Vacsi után egy dorombos, táncos koreográfiával megköszönve a vendéglátást elautóztunk :)
A közeli terveink (amik nem 100%-sak) felstoppolni Dániába pár napra, majd repülővel vissza és utána Frankenjurába mászni Rambiékhoz :)Persze függ a repjegy áraktól is...
Ha picit hosszú lett, hát két süti mellett ajánlott olvasni! :)
písz :)

Második poszt (2016.augusztus 22.)

Guten abend! :)

Gyors helyzetjelentés: Tündiéktől, végül nem stoppoltunk fel Dániába, mert kevés időt tudtunk volna eltölteni ott, és bizonytalan lett volna a visszajövetel időpontja. Tündiékkel másnap elmentünk várost nézni Wetzler és Limburg-ba, amik meseszép és idős háborús történeteiről híres városok (képek hamarosan). - Megnéztük a Giessen melletti migráns sátor-tábort, ahol anno 35 ezer migráns volt elszállásolva, mára már a feszültség és az "erő" bontása érdekében, több kisebb táborba költöztették őket más-más falukba, így csak 3-4 ezer fő tartózkodott ott. A túlságosan felfújt hírekkel ellentétben semmi probléma nem volt a környező helyeken (Tündiék mesélték), mindenütt ott vannak de próbálkoznak alkalmazkodni és tényleg értékelik a "befogadást". Full integrációs program és egyéb nyelvtanulási lehetőségek, viszont nagy visszhangot kelt az adózók pénzéből szervezett táborok és egyéb szolgáltatások fenntartása. Limburg után érzékeny búcsúval de továbbstoppoltunk Andor barátomékhoz, aki feleségével (Petra) már nagyon vártak minket! :) Náluk töltöttünk két csodálatos napot, így volt idő Koblenz belvárosát megnézni, amit ketté szeli a Rajna folyó. Gyönyörű ékszerdoboz a javából! A városi erődbe is fel'lanofkáztunk' ahol az egész várost beláttuk és rengeteg kiállítást csodálhattunk meg, (dohány,fotókészítés evolúció, népi viselet, kőzetek stb.), valamint a város történelmi hátterét ismerhettük meg az erőd legmélyebb pontjában (bomba biztos katakombákban) szervezett rajzolt képes és hangeffektes illusztrálással. Este elmentünk egy boulder teremben Andorral és kb 1 órát tudtunk mászni, ha mászásnak lehetett nevezni az 5 hetes pihenő után :) Utána vissza és a női vízilabda negyeddöntőt néztünk online stream-en 10x10cm-en! :) Következő nap délelőtt a stoppos hely kiválasztása közben hatalmas szeder-bokorba botlottunk, ami a vitaminraktárak visszapótlását eredményezte, majd egy kedves német nő (aki akart adni 10 eurót miután kirakott minket a benzinkútnál-nyilván ölelést fogadtunk csak el), majd egy magyar anyuka-lánya vitt el Nürnberg keleti felére, akik amúgy Budaörsig vittek volna kb. 1200 km-t... Ekkor felerősödött bennünk a honvágy, de 300 km után nagy mosollyal az arcunkon váltunk el tőlük és délután 6-ra már Bayreuth-ban voltunk, hogy meglátogassuk Robi és Gabi barátainkat.:) Robi Phd-s melója után elkerekezett értünk (addig kártya bajnokság volt Fannival az út szélén), útközben Robi a város történelmi hátterét, kiemelkedő alakjait, valamint a geológiáját ecsetelte, amiért nagyon hálásak és boldogak voltunk/vagyunk. Este már az egyetem melletti koliban töltöttük az estét, ami alapból 2 személynek is szűkös, de 4-en is szépen összekuckóztunk :) Másnap kistoppoltunk Frankenjurába sziklát mászni, ami egy mészköves-karsztos terület, több kis folyó-völgyben valamint meseszép vidéki környezetben helyezkednek el sűrűn szétszórva a sziklák... A sziklamászás közben a csendet számos kakas kánonba szóló kukorékolása, a tehenek vokálos felbőgése, valamint a helyi idős nénik csirkéik hosszú bottal való kergetése és üvöltözése törte csak meg... :D A helyi illatokat szerintem nem kell mesélni állattenyésztés esetén :) Igazi vidéki hangulat!!! :) A mászásról annyit, hogy visszanőtt teljesen az ujjlenyomatunk a sok kihagyás miatt, de nagyon boldogok voltunk, hogy újra sziklát mászhatunk. :) Persze el vagyunk punnyadva, de ez a hely maga a varázslat!!! Este tábori főzőcske, nosztalgiás beszélgetés, majd sátrazás. Másnap délután kis mászás még, majd este napnyugta után stoppal visszaérkeztünk a bayreuth-i egyetem kolijába és másnap egy hatalmas városnézést csaptunk, pl.: megtekintettük a helyi állatkertet, ami teljesen ingyen látogatható és össze volt építve egy patakos parkkal, így egy óriási zöldövezetet képezve az egész város arculatát szó szerint természetesre formálta. Megnéztük Wagner lakhelyét (Haus Wahnfried), ami egy óriási, homokkőből újraépített (bombázás után) klasszicista ház volt gyönyörű virágos kerttel, ahol a feleségével együtt vannak eltemetve. Szemben Liszt Ferenc házát (ott halt meg) és mellszobrát csodáltuk meg. Tovább sétáltunk a belvárosi operaház felé, közben gyakorlatilag minden sarkon és bolt szélén ott "komponált" Wagner kicsinyített (kb. 1 méter magas) szobra különböző színekben pompázva. A napvégén feltúráztunk a Hügel-dombra a Festspielhaus-hoz, ami a bayreuth-i ünnepi játékoknak (operazenei fesztivál) ad otthont minden nyáron Wagner indíttatásából. A domb tetején egy hatalmas réten még kis esernyős baseball meccset lejátszottunk, majd vissza a koliba. :) Holnap Fannival visszastoppolunk Frankenjurába pár napra sátrazni, remélhetőleg megússzuk az esőt! :)
Mindenkit ölelünk és puszilunk!!!
písz :)

Harmadik poszt  (2016.szeptember 18.)

Sziasztok:)

Gyors helyzetjelentés a mobilról: (ékezetmentesség kontra gyorsaság)
Bayreuth után hazastoppoltunk pár napra, egyrészt Andi&Barni esküvője, másrészt Fanni apukájának (Ákos) a meglepi szülinapja miatt, ráadásként otthoni tetőjavítást is sikerült megcsinálni a zuhé előtt. Szerintünk jól sült el és szuper volt az esküvő is. Otthon elintéztük az oltásokat D-Amerika miatt (köszi Kriszti), így utána Dánia felé vettük az irányt, hogy Nikosz barátunkat meglátogassuk Koppenhágában. Pár ismertető a helyről: Biciklisek mindenek felett (meg a gyalogosok is elsőbbséget adnak), Európa egyik legdrágább városa (4 nap alatt majdnem annyit költöttünk, mint előtte 4 hét alatt a Balkán túránkon), iszonyat rendezett és nyitott/befogadó társadalom (kormány támogatja a külföldiek felsőoktatását ingyen, + anyagi támogatás munkavállalás esetén), és az összetartás izomból látszódik (lásd II. vgh. összhang) mai napig...Christiania (külön város Koppenhágán belul) igazi kuriozum volt a sok hippi es az iszonyat kreativ arculatu hazaknak koszonhetoen, sok fiatal,kozepkoru jar ki oda szivni es lazulni, ugyanis ott legalis a marihuana hasznalata. Nem kis kontraszt a fovaros kepehez kepest ;) Egy napra atugrottunk Svedorszagba is, Malmöbe, ami csodalatos volt hatalmas terekkel es diverz epitesu hazakkal karoltve. Csodas naplemente a parton, majd masnap lestoppoltunk nemetekhez Gottingenbe (vad kemping), onnan Frankenjuraba maszni 2 napot, ill. Robit meglatogattuk ismet egy estere, majd atstoppoltunk Giessenbe Tündiéket meglepni :). Holnap indulunk stoppal tovabb Bordeaux iranyaba, ugyanis jovo heten kezdodik a szuret, igy idoben el kell indulnunk a kezdesre... Koszonjuk Nikosz, Robi, Laura-Tündi-Kai a sok segitseget es tamogatast! :) A szuretrol annyit, hogy a Rayne Vigneau Chateau-nal leszunk, ahol 5 eve szedtem a szolot (kb. 74 hektarnyi nagysagu teruleten egy oriasi kastellyal a kozepen) szoval 2-3-4 het tuti szoloszedes lesz :) Telefonon megbeszeltuk a reszleteket a kastely fonokevel, es mondta no problem, csak 19-en meg egyeztetunk vele a pontos kezdesrol. Motivaltsag es monotonitas tures betarazva meg blala!!! :)
Cuppantas és písz mindenkibe ;)

Negyedik poszt (2016.szeptember 28.)

Bonjour :)

Folytatva utazasunkat, masnap Bayreuthbol elindultunk Franciaorszagba a szuretre Bordeaux fele. Elso nap Mulhousig jutottunk, ahol vendegul latott minket egy kedves idosebb francia par vacsira es ejszakara mondvan nehogy mar az esoben bivakoljunk sotetedeskor... Nagyon kedvesek voltak, a vacsi fenomenalis volt (helyi specialitasukat keszitettek: felul nyitott fadobozban kemeny brie jellegu sajt kozepet kikanalaztak, helyere bort ontottek majd sutoben puhara sutve fott krumplihoz talaltak szoszkent). Szinte meg most is a szankban van az ize. :) A nyugdijas uriember (Jean-Michel) tricikliket fejleszt serult embereknek, mellette tajlovagol kis csapataval, a holgy (Mimi) a Mulhousi szegeny embereknek probal szallast es munkat talalni, szoval mindket ember egy igazi csoda!!! :) Masnap kora reggel stoppos utunk egyik legjobb autojaban (Porsche) robogtunk Bordeaux iranyaba, ahol kaptuk a telefonos hirt, hogy a szuret egy hetet csuszik, mivel tul meleg van, ezert Toulouseba tarto stoppunkkal megbeszeltuk, hogy lemegyunk veluk, es este mar a varos szelen levo Le rupe nevu kempingben aludtunk. Itt osszesen 4 napot toltottunk es bejartuk a varost oda-vissza. Vettunk egy pass kartyat, ami feljogositott minket arra, hogy az osszes muzeumba bemehessunk + hasznalhassuk a tomegkozlekedest szabadon. Toulouse-t egyebkent rozsaszin varosnak is emlegetik, mivel a varos 90%-a voros teglabol epult vakolat hasznalata nelkul... Gyonyoru varos, amit ketteszel a Garrone folyo, ami egeszen az Atlanti-oceanig folyik. Europa egyik legnagyobb katedralisaba is sikerult bepillantast nyerni (St. Etienne) ami egy kisebb kastely nagysagaval egyezett meg, monumentalis belmagassagarol nem is beszelve... Termeszettudomanyi muzeumban is voltunk, amit szinten ajanlunk mindenkinek, mert nagyon sokszinu es hatalmas a kiallitas!! Mas kerdes, hogy a legtobb helyen a francia mellett semmilyen mas nyelven nem mutatjak be az adott latvanyossagot (nacionalistak, nem kicsit)... A kemping szep, rendezett volt, kulon kis fuves sziget a satras utazoknak, amugy ilyen amerikai mintara epult fahazakbol allo komplexum, aminek a kozepen egy oktaeder formaju szaniter volt telis tele viragokkal, novenyekkel.. Toulouse utan elhataroztuk, hogy megprobalunk valami kisebb varost keresni , ahol lehet is sziklat maszni. Igy kerultunk Saint Antonin Noble Val nevu kb. 1600 fős XII-XIII sz-i ekszerdobozba, amit mindket oldalrol 30-150m magas sziklaszirtek oveztek. Erdekesseg, hogy a keleti falak hofeher zuzmos meszko, mig a nyugati falak voroses meszkovek voltak, igy minden napszakban lehet maszni 4b-9a-ig ;) A szallasunk egy raftingos helyen volt a L'aveyron folyo partjanal, ami a falutol kb. 2 km-re volt. A varosrol a kepek bovebb infot nyujtanak, egyik kedvenc helyunk lett az tuti!!! :)!Erdekesseg, hogy rengeteg holland, angol nemzetisegu csalad el itt, a varos helyi lakosai lassacskan kioregednek teljesen... Egyebkent mindenki iszonyat kedves es nyitott, kevesen beszelnek angolul, igy ra vagyunk kenyszeritve a francia nyelv eksajatitasara :) 3 nap varazslat volt varosnezessel es maszassal egybekotve, rengeteg helyi arccal ismerkedtunk meg. Onnan Bordeaux fele vettuk az iranyt, ahol Tina (Fanni baratnoje) baratja Kévin el es segitett, hogy nala aludhassunk par napot. ( Koszi megegyszer:)) Kévin nagyon kedves es jo fej, ő egyebkent a Madagaszkar melletti szigetrol (Réunion) szarmazik, ahol 20 evet elt es 5 eve koltozott Bordeaux-ba. A varos szep, tobb diadalívet es az óvarosi reszt is bejartuk, ahol a Garrone folyik. Tegnap kistoppoltunk az Atlanti-óceánhoz megnezni a Dune du Pilat-ot, ami Európa legnagyobb sivataga. Az ocean parton talalhato "homokbucka" tobb mint 100 meter magas a tengerszinthez kepest es 2,7 km hosszu kepzodmeny. Az ocean szallitja a homok reszecskeket es a szel tornyozza fel, ami folyamatos mozgasban van, igy a mogotte levo tulevelu erdot folyton szoritja hatrebb a szarazfoldon. A kepek itt is magukert beszelnek :) Meg egy gondolat: kifele stoppolasnal idos neni (Celin) vett fel es kis raketa kocsijaval korbevitt minket a kornyezo halasz es cserepkeszito falvakba, kozben franciaul es a mi fordito programunk segitsegevel tudtunk beszelgetni/activity partizni :D Befele stopposunk egy elefantcsontparti 25 eves srac volt, aki elmeselte, hogy jott at Erópába, es mivel ő fekete, ezert allandoan dolgoztatja a fonoke, kozben meg ugy beszel vele mint egy kutyaval.... Elgondolkodtato volt ez is.. Muszaj veget vetni a mai beszamolonak, mert nem nagyon van net.... Holnap indul a szuret, igy nemsokara indulunk Bommes-be a kastelyhoz, ahol nem biztos, hogy lesz net... Oleles mindenkinek!!! :)

Ötödik poszt (2016.október 10.)

Haliho :)

Epp egy supermarketben vagyunk vasarlas utan Langonban. A szuret elkezdodott, napi 7 ora szedes es 1,5 ora ebedszunettel. Az ebedet es a szallast ingyen kapjuk a kastelytol, a vacsiert 50 eurocentet kell fizetni, de csak akkor kapunk ellatast, ha van szuret. Eddig 10 napbol 5-ot meloztunk, ugyanis Sauterni szolot szedunk (kepet toltok rola), ami nagyon specko aszus szolo, es csak az optimalis idoben es megfelelo mertekben gombas szoloket szedjuk, ami kb. 40%. (Hely specialitasa: A Garrone es egy kisebb folyo talalkozasanal minden reggel köd kepzodik, ami tele van gombasporakkal. A szolofoldekre erve a gomba ratelepszik a szolore, es kiszivja a benne levo vizet, viszont a cukor a szemekben koncentralodik, igy kis mazsolak lesznek a szoloszemekbol. Ez a purii nevre hallgat franciaul. Figyelni kell arra is, hogy ne legyen rohadt a szolo, ezert gyakran ellenoriznek bennunket. Csak a legjobb minosegu szoloket szedjuk le.) A hely, ahol lakunk egy munkasszallo a kastely mellett, kulon szobank van Fannival, illetve van meleg viz es konyha is amit hasznalhatunk. :) A szuretelok tobbsege spanyol es portugal, de jottek Madagaszkarrol es Skociabol is paran. ;) Sokat tanulunk spanyolul, kicsit franciaul, a csapat nagyon jo. Szabadnapokon olvasunk sokat, zsonglorkodni tanulunk es egyutt zenelunk a spanyolokkal, akik tenyleg olyanok mint a bugocsiga: egesz nap porognek es mindig van valami programjuk (furodtunk a 6 fokos kisfolyoba, voltunk Targonban akusztikus zenei fesztivalon orult arcokkal, foci Sauternesben stb.). Fannival 2 naponta testnevelest is csinalunk hogy ne hagyjuk el a testyunket a maszas hianya miatt, szoval motivaltak es nyitottak vagyunk. :) Szerdatol lesz ismet szuret, de mar nezegetunk kiwi szuretre is helyeket hatha beakad valami. Egyik sracnak (Hektor) van kontaktja, majd meglessuk, hatha osszejon valami. Ma este krumplistesztat vagy tocsnit keszitunk mindenkinek. :) 
Oleles mindenkinek

Hatodik poszt (2016. november 6.)

Sziasztok!!! :)

Majd egy hónapja nem jelentkeztünk, így egy "szokásos" villámjelentést tennénk... :) Nos, a szüret menete hasonló volt mint az előző leírásban: két nap munka után 3-4 nap leállás, mivel meg kellett várnunk, hogy a szőlő bemazsolásodjon és ne maradjon túl lédús, mert annak alacsonyabb a cukorfoka és az rontja a bor minőségét... A szünnapokon sokat tanultunk spanyolul, kicsit franciául, zsonglőrködtünk labdákkal, olvasó esteket tartottunk egymásnak Fannival, sütöttünk, főztünk valamint sakkoztunk is párszor! :) A sok leállás miatt ment a pénz, ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk más kastélyokat is arra az esetre, ha megint lennének szünnapok. Nos az első 3-4 napban legalább 10 kastélynál próbálkoztunk a Rayne Vigneau környékén telefonon, de mindegyik elutasító volt, mondván tele van a csapat és nem kell több ember... Egyik reggel elhatároztuk, hogy biciklivel élőben is körbejárjuk a kastélyokat, hátha úgy több esélyünk lesz. Így is volt, már az első két helyen kaptunk telefonszámokat, hogyha kell több ember "mi" leszünk az elsők... Majd a harmadik kastélynál (Ch. de Rabaud Promis) egy iszonyat nagy szerencsének köszönhetően találtunk munkát!!! :) (A kastélyhoz érve láttunk egy magyar-rendszámú autót, majd a főnök előbb el akart küldeni, hogy tele van a csapatuk, majd miután kiderült, hogy magyarok vagyunk és kijött a "mentőangyalunk" (Laci), azon nyomban fordult a kocka és egyből felajánlották a munkát köszönhetően Laci ottani munkásságának. Gyakorlatilag a szemükben ő képviseli Magyarországot, és mivel a birtok egyik nélkülözhetetlen tagja és ezermestere, ezért úgy tekintettek ránk is mint rá...) Rajtunk kívül még 9 embert sikerült beszervezni a mi eredeti csapatunkból, így aztán az elkövetkező két hétben összesen 5 napot tudtunk dolgozni, amikor leállás volt a Rayne Vigneau-nál, így, igaz hulla fáradtan, de majdnem mindennap tudtunk dolgozni a vasárnapokat leszámítva. Sőt, az utolsó pár napban napi 8 órát melóztunk + szombaton is. Eléggé felpörögtek az események, nap-nap után reggel korán kelés, majd reggeli után rohantunk szőlőszedésre. Az utolsó másfél héten már majdnem mindent leszedtünk, mivel hasznosították azokat a szőlőket is, igaz gyengébb minőségű borokat készítenek belőle. Erről jut eszembe, hogy letöltöttünk egy 'km' számláló alkalmazást ami követte merre járunk, és napi átlagban 7-8 km-t gyalogoltunk. Egy sorban kb. 100 tőke volt, amit minimum 10 perc, maximum 90 perc (!!!) alatt teljesítettünk a szőlők mennyiségétől és minőségétől függően... A szőlőföldeket 2-3-szor bejártuk, mire végeztünk mindennel. Az óraátállítás miatt az utolsó napokban fél6-kor, mire végeztünk a napi munkával, egyben a naplementét is megnézhettük, amik csodaszépek voltak... (Életérzés: Október 24-én életünk első naplementéjével egybekötött szivárvány "fogyatkozását" is láttunk Fannival, mivel ÉK-en eső volt, és ahogy ment le a nap úgy tűnt el a szivárvány a földtől kezdődve, a végén már csak az égbolt tetején látszódott kis csíkban, ami lélegzetelállító volt.....)
Az eredeti helyen hamarabb vége lett a szüretnek, így rendeztek nekünk egy borkóstolóval egybekötött ünneplést, ahol volt 4 fogásos vacsi, rengeteg finom sauterni bor és dínom-dánom! :) Másnap ki kellett költöznünk és a másik hely szőlőföldjére telepedtünk át a kis csapatunkkal sátrakkal (mivel ott nem kaptunk szállást és kaját sem), ahol esténként egy nagy tűzrakás körül főztünk a parázson/ban és ott melegedtünk, amíg ki nem ütött teljesen a fáradtság. Az éjszakák viszont kicseszett hidegek voltak (3-4 fok max.) és full ködös volt éjszaka ,ezért minden csupa víz lett... A levegőben lógott, hogy munka után továbbmegyünk kivi szüretre , de mivel nem találtunk üres helyeket, illetve kicsit elfáradtunk az egy hónapos munkától, úgy döntöttünk, hogy a szüret vége után elindulunk visszafele, hogy felkészüljünk Közép/Dél-Amerikára. Indulásunk előtti estén a tűz körül egyesével mindenkitől elbúcsúztunk (+ Laci hozott egy üveg pálinkát amit be is nyaltunk röpke 1 óra alatt), ami iszonyat megható volt és vagy 2 óráig tartott, mert mindenki visszahívott még 1-1 ölelésre... Másnap reggel 6-kor keltünk és Laci felajánlotta, hogy kivisz minket Langonba az autópálya előtti fizetős kapukhoz. Amikor 5 éve voltam itt, Bordeaux felé stoppoltam és onnan ÉK-felé Freiburg, majd végig Németországon és Ausztrián át stoppoltam, viszont mivel egy hónappal később végeztünk, így jóval hidegebb volt, ezért úgy döntöttünk, hogy Olaszország felé stoppolunk, mivel délebre van és bíztunk abban, hogy arra melegebb lesz. :) Az első nap estéig Nice-ig (Nizza) jutottunk, iszonyat jó kaland keretén belül: Egy idős francia hölgy, aki felvett minket Montpellier magasságánál, egészen Nice határáig vitt, ahol már esteledett és bejött velünk a benzinkútra, ahol próbáltuk megkérdezni, hogy a következő benzinkút nagyobb/kisebb, ill. több autó áll-e meg ott, mert ahol voltunk ott kb. csak pár autó volt a parkolóban... 2 perccel később 3 fiatal férfi lépett oda és közülük az egyik srác felajánlotta, hogy ne sátorban aludjunk a hidegben, hanem az ő lakásában Nice belvárosában... Gondolhatjátok... Hátraléptünk kettőt a meglepődöttségtől, kb. egy szót sem váltottunk és erre felajánlotta... Először nagyon kétkedőek voltunk, de mivel a srác nagyon szimpatikusnak tűnt ezért aznap este ott aludtunk nála. Annyit kell tudni róla, hogy egy bűvész és mellette hegedűkészítő mester. A lakásában (ami egy igazi kis legénylakás), volt egy hófehér galamb, aranyhal és egy kis kék hullámos papagáj (Gusztáv), akiket előszeretettel tüntetett el fellépésein). Kaptunk is ízelítőt a varázslásból és mondhatjuk vérprofi a srác, csak ámultunk és bámultunk, ahogy az 50 eurós bankóból 500 eurót varázsolt... Kapott is több országba már meghívást fellépésre. Mesélte, hogy egy átlagos hegedűt kb. 300 óra alatt farag és rak össze, amiért átlagban 6000 eurót kér... Átjött a barátnője és egy - kapott - üveg sauterni bor és Thai vacsora mellett beszélgettünk és zenéltünk hajnalig. (2 doromb és egy porszívócsövet használtunk didgeridoo-ként, ami tökéletesen rezgett a fújástól) :D Majd odaadták a lakáskulcsot és elmentek a másik lakásba!! (hihetetlen micsoda emberek és kedvesség az egész utazásunk alatt) Gusztáv fiúbarát, ellenben a lányokkal távolságtartó volt, így amikor reggel felkeltünk korán, két mozdulat után már a vállamon volt és még zuhanyozás közben is ott volt a kabin tetején.. :D Gondolhatjátok, kis kivi kínálgatás után még az ujjamra is rászállt szó nélkül... :D :D :P Bezzeg, amikor mosogattam a szivaccsal, teljesen begőzölt, hogy hogy merészelem elvenni az ő tűpárnáját és addig ordibált/visított, hogy inkább hagytam az egészet és visszaadtam a "főnöknek" :D Bratyóm (Geri) bandukolásai közül az amazonasi utazása jutott eszembe, ahol annyira jóba lett egy a dzsungelben élő kis papagájjal, hogy a madár mindenhová követte, vele aludt és kelt és amikor visszajött Európába, úgy kellett visszavinni 2-3-szor az esőerdőbe, mert mindig visszaszállt rá... Reggeli után és indulás előtt gyorsan leszaladtunk az óvárosba körbenézni, valamint megnéztünk 1-2 templomot és a Földközi-tengert, ami 20 fokos volt és az emberek fürdőruhákban napoztak a partján... Gondolhatjátok, milyen érzés volt ott lenni a 20-22 fokban :D A város képe egyébként nagyon hasonló Monaco-hoz ami 30 km-re van keletre Nice-től. Északon az Alpok, délen a tenger fogja közre, ezért egy speciális mikroklíma alakult ki, ami miatt melegebb volt a környező helyekhez képest, és így a flóra is teljesen egyedülálló volt. Tele pálmafákkal és citrusokkal, teljesen eltolódva a növények virágzásai periódusi stb. A város északi része teljesen zöld volt és ott annyi mászószektor található, mint idehaza összesen!!! Ide is vissza kell jönni!!! :) Kb. dél körül indultunk tovább stoppal, kicsit szomorúak voltunk otthagyni ezt a " varázslatos meleg paradicsomot" és az első stoppunk után kb 200 km-rel ÉK-re már csak 10 fok volt, majd mire elértünk Brescia-ig már csak 5-6 fok volt... Ott vagy 2 órát kellett várnunk, mert egy állat berohant az autópályára és balesetet okozott, ezért teljesen lezárták a Velence irányába a forgalmat és senki sem tudott továbbmenni... Viszont a várakozás közben megkérdeztük azt a pár kocsist, akik még bent voltak a parkolóban és két kérdezés között leszólított minket 3 erdélyi úriember (hivatásos kamionosok voltak egy autóval), akik közül egy tudott kicsit magyarul (4 évig dolgozott egy virágüzletben a Balatonon). Két perc beszélgetés után kiderült, hogy ők is Budapest felé tartanak, ahonnan Nagyváradra mennek hazáig, viszont mondták, hogy kettő ember sajnos nem fér be az autóba, mivel 3-an voltak nálunk, meg volt még 2 nagy hátizsák, egy sátor és egy kishátizsák a kajáknak... Mondták, hogy megvárják a másik autós barátjukat, akik a dugóban ragadtak. Lényeg a lényeg, hogy 2 óra után mire megjött a másik autós kollégájuk, láttuk, hogy duruzsolnak pár percet, majd intettek, hogy mehetünk velük és tudnak helyet szorítani!!!!!!!!! :D :D
Fannival majd kiugrottunk a bőrünkből és rohantunk oda a cuccainkkal, hogy hazáig repítsenek!!! Így is volt, mindenkit letoltunk a belsősávból, nagyon agresszívan (villogva, indexelve) de jól vezettek és éjjel 4-re haza is értünk az M0-hoz ahová Ákos kijött értünk autóval!!! :) :) Egyik leghosszabb stoppunk volt (890 km)!!! Most épp aludtunk és megpróbáljuk kiheverni az elmúlt 3 és fél hónap történéseit!!! 99,99%-ban POZITÍV és HIHETETLEN kalandokban lehettünk részese, amit soha nem felejtünk el!!! :) Köszönjük azoknak az embereknek a sok segítséget, akik felvettek, útbaigazítottak, szállást vagy épp "csak" egy csokit adtak utunk során!!!!!!!!!!! ÖRÖK EMLÉK LESZ AZ TUTI!!! :) Több mint 11380 km-t utaztunk ez idő alatt és 10 országot sikerült meglátogatnunk!!!! Most kis szusszanás és november 24-én indulunk tovább Madridba, majd 27-én utazunk Cancunba, ahonnan terveink szerint Közép, majd Dél-Amerikát szeretnénk végigjárni wwoof-os keretek között!!!!!!!!!!!!!!! :)
Képeket még töltünk, illetve az előzőekhez írunk helyszínt, hogy hol készültek! :)
PUSSZANTÁS!!!!!!! :)