Első poszt (2016.december 5.)

Sziasztok! :) Roviden, szuret utan 2 hetet voltunk otthon amikor is osszeszerveztunk sok mindent az uttal kapcsban, es talalkoztunk sok baratunkkal, ami nagyon jo volt. :) Kulon koszonet Barninak, aki osszeollozott egy 34-oldalas "jo tudni" infokat k-d-amerikarol es V. Tominak, aki kivitt minket a repterre ezzel bealdozva az  edzeset:). A gep Madridban landolt ahol 3 ejszakat toltottunk Hector (szureten ismerkedtunk meg, aki cirkuszban melozik jelenleg Braziliaban) baratunknal, es szakado esoben varost neztunk motivaltan. :) 27-en indultunk tovabb Cancunba, ami sok izgalmat tartogatott: eloszor nem engedtek becsekkolni, mert nem volt kifele szolo jegyunk (mivel Guatemala fele mennenk), igy a repteren gyorsan elofoglaltunk egy repjegyet Madridba, ami vegul nem sikerult, mert kifagyott a rendszer, igy egy laza print screen-nel tovabbengedtek a csekk-in kapunal... Cancunba megerkezve nem kerdeztek az orok semmit. Itt 6 oraval kevesebb van mint otthon, viszont 30fokkal tobb es tel. :D Cancunban voltunk 2 napot egy hangulatos kis hostelben ahol A-z-ig mindenfele emberrel osszefujt a szel, voltunk a Karib-tengerben furdeni, varosnezes a helyiek megismeresevel be is fejezodott (turista varos), es meg volt az elso stoppolasunk is ami azota 2-re dagadt. :) Utazas egyebkent helyi buszokkal (dragabb) es az un. collectivokkal lehetseges potom osszegekert( persze mihelyst latjak rajtad, hogy europai vagy maris 15 pesoval dragabb az ut, de igy is nagyoon olcso). A gyumi/zoldseg nagyon olcso a pekarukkal egyetemben viszont a tesztak/foznivalok nagyon dragak... Az emberek szuper kedvesek es segitokeszek csak minden a feje tetejen van s minden uj!!! :) Ugye azt emlitettuk, hogy ugy leteznenk itt, hogy onkenteskednenk adott orszagokban (wwoof,workaway stb.) Igy irtunk is 20 helyre hosteltol kezdve farmig bezarolag, ahonnan csak 2-3 hely valaszolt, viszont Fanni talalt egy campinget Tulum mellett ami a dzsungel kozepen van, igy atutaztunk az orultek varosabol a nyugis termeszetbe, ahol talalkoztunk a camping vezetojevel, Renzoval, es masnap mar onkenteskedtunk is a kis dzsungeleben (festes,pakolas, stb).

Ezert kapunk ingyen szallast es napi 1 etkezest amit egy francia mestersef keszit el nekunk, aki szinten velunk onkenteskedik. :) A helyrol annyit, hogy olyan flora es fauna van, amit eletemben nem lattam, mindenhol palamafak eheto/ihato kokusszal, az allatokrol annyit, hogy 5m-kent egy iguanaba botlunk, de van sok gekko es skorpio is. Ja es minden nap egyutt zuhanyzunk egy tarantullaval amit lathattok Fanni kepei kozott :D Kigyot is lattunk rengeteg orias pillangoval es ollos hangyaval egyetemben... Csodalatos a diverzitas!!!! 2-3 senote is van a reszunkon (kis karsztos barlangok cseppkovekkel es edesvizzel) ami varazslatos kozelseget enged a termeszethez...... Skacok nagyon durva es izomvájbrésön van level 1000!!! :) Tegnap lestoppoltunk Tulumba a Maya-romokat megnezni, ami egy kis sziklafalu a tengerparton iszonyat gyonyoru helyen megint csak!!:) Egyenlore ennyi, meg kb 10 napot itt, utana tovabbmegyunk egy szigetre(Conzumel) onkenteskedni, mert talaltunk egy buvarkozpontot ahova kell segitseg. :) 
Majd irunk meg remeljuk ertheto lett a nagy rohanas miatt...

Harmadik poszt (2017. január 13.)

Sziasztok:) Minden oks Cozumelrol elobb Chicen Itza-ba majd lestoppoltunk Bacalarba egy dzsungelbe ahonnan 2 het utan felstoppoltunk Mexiko varosba es tegnap ejjel erkeztunk:) Bovebben hamarosan Fannitol 

Negyedik poszt (2017.január 20.)

Első felvonás:
Mexikóvárosból jelentkezünk, már egy hete itt lakunk bent a belvárosban egy apartmanban, amit José barátunk foglalt nekünk. De mielőtt belekezdenék abba, hogy itt Mexikóvárosban mi minden történt velünk, visszaugranék Chemuyil-ra, vagyis oda, ahol legutóbb befejeztük a beszámolónkat. 
A dzsungel közepén lévő kempingben végül két hetet töltöttünk, ez alatt a két hét alatt ellátogattunk Cobàba, ahol szintén egy maya rom található, csak sokkal nagyobb és sokkal jobb állapotban van mint amit Tulumban láttunk. Itt rengeteget kellett sétálni egyik romtól a másikig, de nagyon megérte. Fölmehettünk az egyik piramisnak a tetejére, a képek között vissza lehet keresni. Körbe lehetett látni a dzsungelt és a többi romnak a tetejét, kicsit beleélhettük magunkat milyen lehetett abban az időben ilyen helyen élni. Természetesen ide is stoppal jutottunk el és egy nagyon furcsa törtènet kapcsolódik ide: aznap későn érkeztünk haza, de szerencsére a két francia fiú vacsorával várt otthon. Megérkezett időközben Renzo is, így együtt ettünk öten, de mindenki nagyon fáradt volt, úgyhogy elmentünk korán aludni. Majd egy másfél óra múlva Renzo megjelent a motorján, hogy hol vagyunk, mert nagyon aggódott értünk. Ugyanis az történt, hogy egész este várt ránk, mert aggódott a stopp miatt, aztán kiment a barátjával a kocsmába a kis faluba és nagyon- nagyon sokat ivott, így nem emlékezett arra, hogy együtt vacsoráztunk meg. Sőt, a francia fiúknak a szemére vetette, hogy őt miért nem hívták meg a vacsorára... Gondolhatjátok mennyire rosszul érezte magát, amikor a fiúk megmondták neki, hogy az hagyján, hogy találkozott velünk, de még együtt is ettünk. Ezen kívül Renzo unokaöccsével elmentünk Akumalba búvárkodni, ahol reményeink szerint teknősökkel úszhattunk volna együtt, de természetesen egyetlen egyet se láttunk. Pedig mindenki más, aki volt ezen a strandon látott legalább egy teknőst, de inkább többet.� De a korallok és a halak csodálatosak voltak!!Plusz voltunk még bodysurf-özni a francia fiúkkal, ami Tominak annyira bejött, hogy ha 1 órát nem volt a vízben akkor egy percet sem. Három- négy méteres hullámok voltak, szörfdeszka nuku, úgyhogy a testünket kellett használni. A technika az ugyanaz, mintha deszkával szörföznénk, csak így az egyik kezedet kell előre nyújtani Superman pózban és megpróbálni a hullám tetejére kerülni a megfelelő pillanatban. Én nem vagyok egy nagy mester de azért néha sikerült.

Második felvonás: 
December 12-én elhagytuk a dzsungelt és Playa del Carmenbe stoppoltunk, mert onnan indult a kompunk Cozumel szigetére, ahol már előre lebeszéltük, hogy önkénteskedni fogunk egy búvárhostelben. A szállás mellett a munkáért cserébe búvárkodást ígértek. A hostel a főtér mellett van, konkrétan egy percre tőle. Tényleg bent voltunk a belvárosban, ami esetünkben annyira nem volt jó, mert tele volt turistával és nagyon furcsa volt a dzsungelt elhagyva ez a nagy különbség a két hely között. A munka eleinte nem volt túl érdekes. Ki kellet reggelente takarítani a konyhát, a hűtőből kiszedni az otthagyott dolgokat, lehúzni a koszos lepedőket, kimosni, kiteregetni, leszedni, hajtogatni stb. stb., aztán szerencsére Tomival kaptunk egy másik projektet, még pedig ágyakat kellett építenünk, emeleteságyakat, aminek az alsó fele két személyes volt. Ezenkívül volt szerencsénk ágyi poloskát is írtani, ami rendkívül gusztustalan, nem tudom, hogy csináltatok- e már, de nem egy élmény. Persze hamar kiderült, hogy a búvárkodásért fizetni kell, nem is keveset, úgyhogy az egy hónapból végül két hét lett. Megvártuk még a karácsonyt és aztán hagytuk ott a szigetet. Azért nem unatkoztunk: megpróbáltunk minél többször elmenni pipás búvárkodásra, mert szerencsére azt ingyen kölcsönözhettünk a hosteltől. A társaság nagyon jó volt, egy igen nemzetközi aranyos, kedves kis csapat jött össze, úgyhogy velük is jól szórakoztunk, ugyanakkor életemben először motoroztam. Azt láthattátok a videón meg a képeken. Körbemotoroztuk Tomival a szigetet, ami nagyon jó döntés volt, mert a sziget másik fele elképesztően gyönyörű, csodálatos, alig találkoztunk valakivel. Egyik oldalon a dzsungel a másik oldalon hatalmas hullámok. Felmásztunk a legmagasabb pontra, 14 m, kicsit vicces volt, hogy külön jelölik a térképen. Persze mivel a legmagasabb pont a szigeten érthető, hogy ebből is megpróbálnak látványosságot csinálni. Majd teljesen véletlenül részt vettünk egy versenyen ami iskolás gyerekek között zajlott. Meghallgattuk ugyan azt a dalt kb. tizenkétszer mindenféle korosztályban, de nagyon érdekes volt, mert a gyerekek tradicionális mexikói ruhákban voltak és a díszletek is az ottani szokásnak megfelelően voltak elkészítve. Részt vettünk egy koncerten is karácsony előtt, ahol a klasszikus zenék mellett mindenféle mai slágereket is játszottak a gyerekek, tudniillik ez a zenekar egy kizárólag gyerekekbőlálló fúvos zenekar volt. Tomi tölt is fel majd a videót róla. Karácsony este készítettünk közösen vacsorát a többi önkéntessel, nagyon jól sikerült és aztán a francia- olasz párossal őrültködtünk a városban. különböző hangszereket vettünk magunkhoz, láthatjátok is a kis videók között az eredményt.� Ami még említésre méltó, hogy Tomival megpróbáltunk spórolni, így a vendégek által otthagyott ételeket, italokat dolgoztuk föl. Így megesett, hogy négy napon keresztül palacsintán éltünk. Karácsony másnapján pedig meghívtak minket egy mexikói vacsorára, ahol helyi ételeket ettünk a családdal, nagyon kedvesek voltak. Ami még eszembe jutott és nagyon vicces volt, hogy Tomival megnéztük a Star Warsnak az új részét moziban. De a mexikói mozi egészen más mint otthon. Itt az emberek hatalmas tálcákon visznek be mindenféle kaját magukkal, de tényleg mindenfélét: pizzát, hamburgert, hotdogot. A kukorica az semmi, az a minimum! Mindenre tesznek hagymát, paradicsomot, sajtszószt, a ketchup, majonéz és a mustár mellett ezek is alapvető hozzátartozói a mozis kajának.

Harmadik felvonás:
Cozumel után Chicén Itzába mentünk megnézni egyet a világ hét új csodájából. Egy kempingben laktunk egy közeli kis faluban ahol két helyi segített minket a faluban tájékozódni: Artúr és Rozi. Egyikük sem beszélt angolul csak spanyolul és mayául, sőt Artúrról megtudtuk, hogy az édesapja kizárólag mayául tudott beszélni és nem értett semmit sem spanyolul. Így aztán kénytelenek voltunk spanyolul beszélni velük ami ennyi idő után egész jól ment pl. Rozi elmesélte spanyolul a híres kutya, Hatchi történetét majd együtt meg is néztük és sírtunk rajta. Mindenkinek ajánlom aki eddig még nem látta, mert nagyon kedves történet. Artúrról pedig megtudtuk, hogy torreádor volt fiatalon, de egy bika a combjánál felöklelte, láttuk a nyomait, és e miatt abba kellett hagynia.
A romváros fantasztikus volt, erre vártunk egész végig. Itt játszódott az Apocalypto. Emlékeztek arra a jelenetre, amikor feláldozzák az istenek a foglyulejtett embereket és legurítják a fejüket a piramis tetejéről ? Na ez volt az a helyszín! A képek között azt is megnézhetitek.

Negyedik felvonás:
Végül nem Merida felé indultunk tovább, hanem Bacalarba stoppoltunk le. Három stoppal le is jutottunk a lagunához. A tervünk az volt, hogy bent a városban találunk valami hostelt és egy, maximum két éjszakát eltöltünk ott. Az utolsó stoppunk egészenBacalárig vitt, de kb. 1 km-re a várostól lekanyarodott az útról és megkérdezte, hogy vele akarunk-e menni a dzsungelbe egy barátját fölvenni egy közeli helyen vagy pedig inkább folytatjuk a szoppolást. Mi természetesen azt mondtuk, hogy bemegyünk vele, mert aztán utána úgyis a barátjával be akartak menni a városba. Így jutottunk el arra a helyre, ahol aztán a további két hetet töltöttük. Itt találkoztunk egy svájci és egy mexikói párral, akik most építik ki a saját kis helyüket bungalókkalvalókkal. Mindez a dzsungel közepén, közvetlenül a tó mellett van, egy vitorláshajóval és kajakokkal a vízen, amiket használhattunk. Amikor megérkeztünk úgy kezeltek minket, mint az első fizetős vendégeket de hamar rádöbbentünk, hogy ez a hely nekünk túl drága. Így aztán elkeztünk beszélgetni, és amikor kiderült, hogy önkéntesek vagyunk, akkor felajánlották, hogy maradjunk náluk, bár nincs egyelőre túl sok dolog amit tenni lehet, de azért majd találunk valamit. Ehhez képest kifestettük a konyhát, egy egész bungalót, a fürdőszobát kívülről, polcokat építettünk, asztalt, álomcsapdákat készítettünk és lámpát is indából. A legnehezebb munka az volt, amikor Tominak a víz alatt kellett egy betonnal kiöntött kereket egyik helyről a másik helyre elgurítania. Ezt három napon keresztül csinálták, 5 m mélyre le kellett bukni majd pár centit gurítani az iszapos aljzaton majd újra fel, levegőt venni és ezt így folytatták órák hosszat. Erre azért volt szükség, hogy a hajót ki lehessen kötni bójához és ne a mólónál álljon. Az veszélyes nagy hullámzás esetén. A képeken a bóján kívül ezeket mind megcsodálhatjatok!:) ja és Tomi még hajót is mosott, én pedig modellt álltam Tamina bodypainting művéhez. 
Közösen vitorláztunk, Tomi először, úgyhogy neki még nagyobb élmény volt, de nekem is fantasztikus volt a naplementében és a napfelkeltében hajózni. Egyik nap átkajakoztunk a túloldalra ahol mocsár van és állítólag krokodilok is, de egyel se találkoztunk, viszont rengeteg üres csigaházat találtunk amiket utána felhasználtunk az álomcsapdainkhoz. Megcsodáltuk a laguna híres hét gyönyörű színét, találtunk elhagyatott területet ahol narancsfára leltünk és elképesztően furcsa alakú fára, ami a víz fölé nőtt. Ezeket ismind megtaláljátok a képeink között. Minden nap eldöntöttük, hogy majd holnap indulunk tovább, majd holnap indulunk tovább, mindig volt valami indok, ami miatt maradtunk ( és nem a nap háromszori étkezés a segítségünkért cserébe), hanem igazából azért, mert nagyon jól éreztük magunkat Taminával és Joséval illetve egy darabig még ott volt José anyukája is, Maru és Katja, Tamina barátnője. Egyszerűen megszerettük őket, barátok lettünk. 
Jut eszembe történt egy nagyon vicces találkozás az egyik este, amikor Tamina elvitt magával minket egy eseményre. Meghívták vendégségbe egy helyre, ahol Terezának hívták a tulajt. Ez a Tereza mint kiderült ugyan az a Tereza volt, akit még Renzo ajánlott nekünk, amikor Bacalárról neszélgettünk. De amikor felhívtuk olyan árat mondott, amit nem engedhetünk meg magunknak, így végül nem hozzá mentünk lakni, hanem hosteleket kerestünk. És milyen érdekes, hogy végül ugyan kerülőúton, de eljutotzunk hozzájuk!:) Az ő kertjükben ünnepeltük meg a Tomi által leírt nap királya ünnepet (vízkereszt) ahol a piñatát életünkben először szétvertük. Nagyon vicces érzés volt, és nagyon jó volt látni, hogy a felnőtt emberek milyen élvezettel verik szét azt a szerencsétlen papímassé csillagot. A süteményből végül kétszer vettünk és a második körben Tomi részében volt egy kis Jézus végre!!! Nagyon vágytam egyre, úgyhogy most már ilyenünk is van. � Ami még szerves része volt ennek a gyönyörű varázslatos helynek az egy papagáj, amit José mentett meg. Le volt vágva a szárnya, úgy találták, illetve egy idő után egy kakas, akit szintén úgy hozott el borzasztó helyről, de elég sok problémánk akadt vele, mert pl. egyik éjszaka megtámadta a tükörképét és az előtte egyenként felragasztott csigaházakat a tükörkeretről mind lekaparta és egy hatalmasat kakilt a kézmosóba....
A hely természetéből adódóan tele volt madarakkal, láttunk tukánt, kolibrit és rengeteg más madarat, amiket nem tudtunk beazonosítani. Illetve a helyhez tartozott még egy maya fiú is Pata, aki a kertet tartotta rendben meg mindenféle javításokat végzett, ha szükség volt rá. Nagyon kedves volt, elmentünk vele liántvágni a dzsungelbe, folyton hozott kókuszdiót, Tomi nagyon összebarátkozott vele.
Mivel José gyűjtötte a különlegesen hatalmas kidőlt fákat azért, hogy díszítse a helyet,Tomival a vízben átcipeltünk 500métert egy valóban nagy darabot ami úgy nézett ki mint egy horgony. Kb. másfél órát vittük úszva-kúszva-mászva mire eljutottunk vele a mi területünkig. De odáig voltak érte!:)
Az utolsó nap este nem a sátrunkban aludtunk, hanem egy cabanjában, ami a legszebb helyen volt a területen, magasra volt építve és körben látni lehetett belőle a lagunát. Csak sajnos nem volt jól szigetelve a szúnyogok ellen, így reggelre több ezer csípésük lett és nem sokat aludtunk. De reggel kárpótolva lettünk mert napfelkeltekor beugrottunk a vízbe hogy kicsit felfrissüljünk, és eleredt az eső, így a kettő együtt egy dupla szivárványt eredményezett. Hihetetlen volt napfelkeltés szivárványt bámulni a vízből!

Ötödik felvonás:
Végül eldöntöttük hogy január 11-én továbbmegyünk. Kb. egy óra várakozás után felvettek minket Bacalarnál és hamar kiderült, hogy egészen Mexikóvárosig tud vinni minket a sofőr. Ez azt jelentette, hogy Villahermosáig jutottunk el aznap este és másnap onnan indultunk tovább Mexikóvárosba. Ez összesen kb. 1300 km stoppot jelentett, az eddigi közös leghosszabb stoppunk. Ő sem beszélt angolul, szóval spanyolul beszéltünk vele, vagyis inkább Tomi. Hihetetlen, hogy milyen érzéke van a nyelvekhez! Nem hinnétek el, hogy milyen folyékonyan beszél már és mindent megért! Én hátul csak pislogtam, hogy honnan tudja ezt a szót meg azt a szót, folyamatosan kérdeztem, meg olyan információkat tudott meg, hogy csak ámultam és bámultam. Persze sokat tanulunk közösen spanyolul, de olyan, mintha éjszakánként direkt még hozzátanulna titokban szavakat.... Kis eminens. 
Hamar kiderült, hogy a legjobb emberrel fújt minket össze a szél. Meghívott minket ebédre, vacsorára majd egy hotelszobára, ahol Mexikóban először melegvízben zuhanyozhatunk. Mit ne mondjak, én reggel is és este is zuhanyoztam.� Majd másnap folytatódott ez a fantasztikus utazás, és szépen lassan a Yucatán- félsziget lapos területeit elhagytuk és beautóztunk Mexikó hegyei közé. Azt mondta a vezető, hogy akkor érkezünk meg igazán Mexikóba, amikor a hegyek közé érünk. Valahogy mi is így éreztük magunkat. Mexikóváros közelében kiderült, hogy valami probléma van a fékünkkel így egyre lassabban haladtunk majd végleg megálltunk. E miatt Josénak oda kellett jönnie autóval, amit igazából nem is bánt, leginkább csak féltett minket, hiszen sötét este volt már és a sok hülye film miatt aggódott, hogy esetleg elrabolnak minket vagy valami bajunk lesz. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt.
Körbevitt minket este még a városban kocsival, majd megérkeztünk az apartmanba, és azóta hétköznaponként Tomival járjuk a várost, este ha tudunk találkozunk Joséval, de sajnos rengeteget dolgozik minden nap késő estig, így nem mindig van már ereje meg ideje velünk találkozni. Ha tud, jön és együtt csinálunk valamit. Voltunk már náluk vacsizni, megismerkedtünk az anyukájával és a két testvérével, nagyon nagyon kedvesek voltak és degeszre ettük magunkat mindenféle mexikói ételekkel, pl: tamalessel és enchiladával. Tomival voltunk az antropológiai múzeumban ahol 6 órát töltöttünk!!!! voltunk kétszer mászni, mert bent a városban van egy negyed, ahol csak egyetem van és közvetlenül az egyetem mellett van egy fal, ahol kb 6 m-es falak vannak. Végre három hónap után használni tudtuk az eddig magunkkal hurcolt eszközöket... Nagyon szuper volt, persze jól elfáradtunk mert olyan gyengék vagyunk mint a harmat. Úgy érzem, mintha most keztem volna el a mászást, borzasztó érzés. Voltunk a downtown-ban is, ami olyan, amilyennek az ember Mexikóvárost elképzeli. Ez tetszett a legjobban nekünk az eddig látott városrészek közül, mert nem csúnya ahol mi vagyunk az sem, de ez inkábba modern rész, tele felhőkarcolókkal és parkokkal, viszont a down town az a színes, tele helyiekkel, mindenhol zsibvásár, kevés turista. És ma végre voltunk a Casa de Azulban, vagyis a Frida Kahlo házban. Jaj, nagyon nagyon jó volt!!! Hihetetlen egy nő volt. 
Holnap reményeink szerint felmegyünk még a várba, a Vár körül már körbesétáltunk és a hétvégén ha minden igaz megnézzük a helyi romokat ami ötször akkora mint Chichén Itza és ez nem maya rom hanem azték. Vasárnap meg túrázunk valami gyönyörű helyen.
Tomival a tervünk az, hogy hétfőn tovább indulunk Oaxaca felé. Itt is le van beszélve már egy helyen az önkénteskedés,egy farmon fogunk lakni és a tulajnak a mászótermében kell oktatnunk illetve utakat építeni, fogásokat tisztítani, falat festeni és a többi. 
Ez a jelenlegi állás, gratulálok azoknak, akik eddig végigolvasták, tábvez módra csekkolhatnám, hogy ki jutott el eddig, de nem teszem. Remélem otthon mindenki jól van,amikor tudunk megint jelentkezünk, addig is puszi és ölelés mindenkinek!!!<3