Sziasztok! :)
A hétvégén egy 64 km-es túrán voltunk, amely a dél-amerikai kontinens legdélebbi pontjához vezetett, a Cruz de Frowardhoz. Az argentinok szerint Ushuaia a világvége, mivel délebbre van mint a kereszt, amire a chileiek válasza csak annyi, hogy Ushuaia Tűzföldön van, ami egy sziget és földrajzilag véve semmi köze nincs a kontinenshez... :D Úgy voltunk vele, hogy megnézzük ezt a "világ végét" is ha már Punta Arenasban vagyunk.
Az első nap délután stoppoltunk ki Punta Arenas-ból az út legvégéig (kb. 71km), ahová végül este 6-ra értünk ki. Kajával 4-5 napra készültünk, plussz a főzős cuccok, meleg ruhák, sátor és hálózsák, szóval dögnehéz volt a táskánk az elején... Az első este 3 órát túráztunk, többnyire a parton, ahol mély, sóderes kavicsokon vezetett az utunk, majd elértük a világítótornyot (San Isidro).
Innen még elküzdöttük magunkat az első folyóig, ahol fehér színű málnamező mellett sátraztunk és rá is jártunk rendesen. :) Egyedül voltunk, csak 3 emberrel találkoztunk kicsivel lejjebb az öbölben. Az első éjszakánk egész jól telt, azt leszámítva, hogy hajnali 4-kor oltári üvöltözésre ébredtünk: "PÁTI, DONDE ESTÁS????? (Páti,hol vagy?). Miután Fanni felébresztett elkezdtem készülődni, hogy megnézzem mi történt, amikor az ötödik ordításra végül a lány tudatta, hogy minden rendben van = "ESTOY AQUI ESTUPIDO!!!" (Itt vagyok te IDIÓTA!!!)... Na ekkor minden kisimult bennünk, megpróbáltunk még 3 órára visszaaludni több-kevesebb sikerrel, majd szakadó esőben sátrat bontottunk, átvedlettünk esőálló szettünbe és tovább bandukoltunk.
Az első folyót könnyűszerrel átszeltük, mivel voltak kidőlt fák, így a magas vízállás ellenére is volt száraz átkelőhely. Azért fontos ezt említeni, mert a másik két folyón csak apálykor lehetett átkelni, mivel dagálykor a tenger szintje egy méter szinttel is magasabban volt. Ezekre az időpontokra két féle információt is kaptunk táblázatban, hogy az adott napokon mikor növekszik/csökken a víz szintje, és napi 2 időpont volt, amik természetesen nem egyeztek, úgyhogy csak úgy nagyjából, szemre döntöttük el, hogy mehetünk- e vagy sem. Az első folyó után a partról az erdő fele vezetett utunk, ahol egy hatalmas tőzeglápon keltünk át, ami olykor fél méter mély is volt.
Előtte, utána minden csupa sár, mivel 10 percenként eleredt az eső, így esténként a tűzrakás aranyat ért, sőt kötelező is volt. (csuromvíz cipők,átázott pulcsi stb.) Az ezerszínű tőzegláp után jött az első átkelés, ami szerencsénkre gyorsan ment, bár a víz legalább 1 méter magas volt így is.
Ezután csúszós, moszatos sziklákon, időnként kötélen húzva fel magunkat botorkáltunk el a harmadik folyóig, ahol csak másnap tudtunk átkelni délután egy körül. Ez a folyó kisebb volt mint a második, így amikor délután keltünk át a térdünkig alig ért. A keresztig még innen négy óra túra várt, szintén csúszós terepen, kidőlt fák között, amiket hol csúszva, hol mászva hagytunk el.
Útközben megoldottunk néhány könnyed boulder problémát is a tenger fölött kissé törős, kissé csúszós lépéseken, de ezt is és a kötélen felmászást is sikeresen teljesítettük.
Azért az út vége is tartogatott még ínyencségeket számunkra, például felfele a 400métert a keresztig tőzeglápon keresztül tettük meg, tarkítva saras gödrökkel ahogy azt már megszokhattuk. Közben eleredt az eső, a szél is felerősödött, így mire a kereszthez értünk már jócskán vacogott a fogunk, de még így is gyönyörű volt a kilátás.
Bálnát sajnos onnan sem láttunk, pedig március végéig ugye erre vonulnak ezek a hatalmas állatok, de azért kárpótólva voltunk a rengeteg delfinnel (Magellán delfinek), rókával, akinek egy nyúl lógott a szájában, rákokkal, kagylókkal, fókákkal, kolibrivel, vidrával, gyönyörű madarakkal és egy fóka koponyával plusz az egyik lapockájával.
Szóval nagyon megérte! :)
Ekkor már hármasban toltuk egy kolumbiai fiúval, aki hozzánk csatlakozott, és mint utólag kiderült, ezzel kb. az életét mentettük meg, olyan szinten nem tud tájékozódni. Például elment vízért, ami a táborunktól maximum 5 percre volt, és visszafele eltévedt. Előtte vagy háromszor megtette már ezt az utat...:D (Mondjuk ez azért még érdekesebb, mert biciklivel utazik. Kíváncsi lennék, ott hogy menedzseli magát útközben.) Szóval egy órát fent töltöttünk, majd elindultunk vissza, mert tudtuk, hogy egyrészt ránk fog sötétedni, másrészt pedig a dagály miatt lehet hogy lesz problémánk a visszajutással. Ez persze így is lett. Visszamásztunk, visszacsúsztunk, visszaereszkedtünk, visszabotorkáltunk, felkapcsoltuk a fejlámpákat egy hihetetlen szép naplemente után, majd szembesültünk a valósággal.
Az út járhatatlan volt a dagály miatt. Mit volt mit tenni, a partfalon felmásztunk az erdőbe, ahol ösvénynek nyoma sem volt, kidőlt fatörzseken libasorban közlekedtünk, amik szintén csúsztak az 5 centis moharétegtől. Olyan volt, mintha hidak, különböző szinteken lettek volna a kidőlt fákból, köztük több méteres szakadékok. Az egész annyira szürreális volt a koromsötétben, minta egy álom lett volna. Onnan Tomi tört utat lefele a partra, mégpedig úgy, hogy az kb 2 és fél méteres sima sziklafalról egy mohás fába kapaszkodva lelógott, majd kis pilincka ágakba kapaszkodva leugrott. Föntről mi csak annyit láttunk, hogy eltűnik a bokrok között. Nekem tartotta a lábamat, mert esélytelen volt másképp lejutnom, Josénak én a fenekét támasztottam, Tomi a lábát. Mindez úgy nézett ki, mintha a bokrokból megszülettünk volna, mert szabályosan kipotyogtunk a bozótból, Hát megkönnyeztem párszor, annyira abszurd volt. Ezután viszonylag simán haladhattunk, vagyis semmi új se került elénk, elértük a folyót, ahol még pár órát várnunk kellett az apályig. Tűzgyújtás, kaja, melegedés. Mert a sátraink a cuccainkkal a túloldalon voltak, könnyebb volt így menetelni. Majd jött a meglepetés, a víz csak nem akart lemenni, így végül nekem derékig érő vízben keltünk át a megduzzadt folyón. Közben azért átfutott az agyamon hogy mi van, ha krokodilok laknak itt és egyszer csak lerántják egyikünket, de semmi ilyesmi sem történt.
Természetesen miután megszárítottuk a cipőinket közvetlenül az átkelés előtt beleléptem egy saras gödörbe, térdig ért, így másnap is tocsogtam még a hideg sárlében. Kellemes volt. De a másnap ismét kárpótolt ugráló delfinek, három szivárvány, fókák képében.
Békességben átkeltünk az utolsó folyón is, leszámítva, hogy itt már a táskám is belelógott a vízbe, de sebaj, este egy elhagyatott házban aludtunk, ami mellett megint csak egy kisebb málnamező terült el. Begyújtottunk a kályhába amivel kishíján kifüstöltük magunkat, mert a kéményen kívül mindenfele szállt a füst, de legalább meleg volt, és eltettük magunkat másnapra. Reggel a zabunkhoz a málna mellett calafatét is tettünk, ami olyan mint a kökény és előző nap éjjel szedtük miután beleléptem a gödörbe.
A visszaút már könnyen ment, stoppot is szereztünk a szembejövő emberek személyében, akik csak a világítótoronyig mentek el. Három kedves amerikaival tettük meg az utolsó 2 kilométert, akik a pár gyümölcsön kívül pár perc vita után egy 20 dollárost is adtak, mondván nekik több van, nekünk kevesebb, ez így egyenlő, amit hármasban az első étteremben el is költöttünk két pizzára. Tomi még egy botot is faragott magának, ami "hála istennek" velünk jött, azt hiszem a didgeridoo szelleme nem hagy nekünk békét. Mert persze ez se kisebb mint az volt, de tokot talán nem kell varni neki.... :D Összességében egy hihetetlen élmény volt, sok helyen túráztunk már előtte de ez valami egészen egyedi, nagyon technikás és sokszínű, valamint mentálisan nagyon fárasztó volt de teljesen MEGÉRTE!!! :)
Holnap megyünk tovább Puerto Natalesbe, meglátjuk, hogy alakulnak a munkaügyek, attól függ, lesz-e Torres del Paine Nemzeti Parkban munka, vagy sem. Rengeteg helyre elküldtük az önéletrajzunkat és motivációs levelünket, hátha valakinek kelleni fogunk. Ma voltunk is személyesen egy munkaügyi irodában. Holnap írnak, milyen lehetőségek vannak. Mindenesetre nem aggódunk, mert rengeteg hely van, ami ránk vár.
Még egy utolsó sztori, Tomi tegnap elment Laurával, a nagymamával (84éves) bevásárolni, de visszafele minden kollektívó tele volt. Mit tehettek volna? Stoppoltak! Egy hölgyet leszólított Tomi, és már repültek is haza. Ez volt Laura első stoppja! Na ennyi mára, majd jövünk hamarosan a további hírekkel.:)
