Első poszt (2017. január 23.)

Mexikó várostól kb. 1 óra ÉK-re látogattuk meg ezt az Azték várost, ami eredetileg több mint 25 négyzetkilóméteren terült el. Az Azték mitológiában az olvasható, hogy addig kell keresniük a helyet a letelepedéshez, amíg nem látnak egy sast ami egy kaktuszon állva egy kígyót tart a csőrében. A történet szerint ezen a helyen látták meg és így megalapították az első városukat.

Második poszt (2017. január 25.)

Sziasztok! :)

Ahogy az ùjabb kèpeken làthattàtok, szombaton gy XVI. szazadi apatsagot latogattunk meg a varostol eszakra. Csodálatos termeszetben, tiszta levegon. Vasarnap pedig egy hatalmas Aztek varost csodalhattunk meg ,(Teotihuacan) kepeken remeljuk latszik valamennyire. :) Olyan volt a helyszinen mintha az idoben visszaugrottunk volna a hoditok elotti idoszakra, es az ido megallt volna. Mint egy alom... Rengeteg ember, de a hely kulonlegessege megvolt igy is, egyszeruen varazslatos volt!!! :) Tegnap elokeszültünk a holnapi utazasunkra, es vettunk nehany felszerest, ami itt nagyon egszeruen es olcson hozzaferheto. Ma meglatogattuk Diego es Frida Kahlo kozos otthonat, ami ket kulonallo epulet egy kis hiddal osszekotve, itt eltek "egyutt" miutan visszatertek az allamokbol. (casa de azultol 20 percre) Kepeket toltunk rola a mexiko mappaba :) Holnap indulunk del fele Oaxacaba ahova remenyeink szerint estere megerkezunk es ott fogunk onkenteskedni egy farmon illetve egy maszoteremben. :) A tulajjal nem reg beszeltem es mondta, hogy var minket. Nem tudjuk, lesz- e net ott a hegyek kozott, de irunk mihelyst tudunk:)
Remeljuk otthon mindenki jol van! :)
Puszi ès ölelès!!!

 Harmadik poszt (2017.március 21.)

Sziasztok!

Elnezest, hogy 5 hetig nem jelentkeztunk. Most a nem maszo baratok kedveert azzal kene kezdenem, hogyan jutottunk at Mexiko varosbol Oaxacaba, folytatva a kronologiat, ahol egy maszoteremben onkenteskedtunk DE inkabb arrol szoljon a poszt eleje, hogy !!! Asbóth Fanni !!! marcius 15-en MEGMASZTA ELETE EDDIGI LEGNEHEZEBB UTJAT a CHIMERA-t, ami 7a+/b. YIHHAAAAAAAA!!! :) Az utrol roviden annyit, hogy kb. 22 meter enyhen athajlo 2-3 ujjas lyukakkal agyontuzdelt kis szemet ut, aminek 2 kunsztja van: Az elso a 4. es az 5. koztes kozott utana durrantos 10 meter majd az utolso akasztas utan egy 5 mozdulatos rejbis,kis-peremes kunszt vegul egy koordinacios dinamikus mozdulat egy ujjrepedesbe (nindzsa sztajl) :) Fanni 4 hetig projektelte es egy elkepeszto testi/lelki harc vegen vegul sikerult megmasznia, ami egy hihetetlen teljesitmeny szerintem!!! :)

Elso fejezet

Mexiko varosbol kb. 6 ora alatt ertunk le Oaxaca allam fovarosaba, Oaxacaba. A kiegett buszokat leszamitva az autopalya szelen gyonyoru uton vezetett utunk es vegul estere leertunk San Sebastian Tutle-ba. A hely egy csaladi haz, aminek az aljaba egy oriasi boulder terem es kisebb koteles resz epult. Mi a boulder terem folott/mellett aludtunk egy legterben. Iszonyat kedves csaladhoz kerultunk, annyira osszebaratkoztunk a hetek folyaman, hogy mindenfele csaladi programban is reszt vehettunk. Kepeket toltunk kesobb. A hetkoznapokon kellett segitenunk fokent a gyerekedzes es az utana koveto felnottek oktatasaban. Gondolhatjatok, hogyan probaltuk elmagyarazni spanyolul pl azt, hogy - tedd fel a labad balra... Az ido mulasaval egyre jobban belejottunk es rengeteg baratra tettunk szert.

A terem a varos szelen van es tole kb. 30 percre ket sziklamaszo hely is volt, ahova heti 2-3x ki is mentunk delelottonkent es az edzesekre visszaertunk. Volt periodus, hogy fogasokat mostunk es tettunk vissya, bouldereket illetve koteles utakat epitettunk, sot mielott eljottunk a varosi versenyre is epitettunk utakat kicsiknek es nagyoknak is :) Volt egy farmjuk is, ahova hetvegenkent mentunk ki segiteni, hogy az allatokat megetessuk, ill. elkeszitsuk a kovetkezo hetre a kajajukat, valamint kozosen befejeztuk az istallo tetejet. Voltunk a belvarosban is ami meseszep volt szivarvany szinu hazakkal tarkitva. Voltunk meg a szomszedos kis varosba (Tule) ahol megcsodalhattunk egy tobb mint ketezer eves ciprus fat. Egy helyi kislany vezetesevel megtekinthettuk az orias-fa torzsenek formait egy tukor segitsegevel, amibol kiderult, hogy rengeteg allat forma rajzolodik ki es megmutatta Jennifer Lopez feneket is... :D A csaladdal voltunk egyik hetvegen Piedra de Agua helyen, ami egy hegyi patak forrasahoz volt kozel, ahol egy ejszakat satraztunk. Kepeken lathatjatok majd milyen gyonyoru hely.

Masodik fejezet

Carlos szulei (Carlos es Pati) a Csendes-ocean melletti kis varosba Huatulcoba koltoztek, amiben mi is tudtunk segiteni igy egy hetre lementunk veluk. Az ut 6 ora volt amibol 3 ora iszonyat durva szerpeninten, viszont annal szebb videken. 3 napot segitettunk lent majd utana atstoppoltunk Mazunte-ba vegul Puerto Escondidoba, ahol az ocean partjan tudtunk bivakolni kb. 5 meterre a viztol. Ez a hely a vilagon az egyik leghiresebb szorfos helye. Amikor megerkeztunk lattuk is miert: 5-6 meteres hullamok, homokos parttal amig a szem ellat. 
Most ennyi mert lejar a netkavezo idonk, legkozelebb San Cristobal-i stoppos elmenyeinkrol irunk!

PUSZI MINDENKINEK NAGYON HIANYOZTOK!!!!

Fanni es Tomi

Negyedik poszt (2017. március 28.)

Sziasztok!

Gyors bejelentkezes a farmrol. Minden okes velunk, Oaxaca utan 2 nap alatt lestoppoltunk San Cristobal de Las Casas-ba, a kis hegyi varoskaba (2100m) amit mindenki ajanlott az elmult 4 honapban. Rengeteg hippi, artizan akik nyaklancot, karkotot, ruhakat es minden mast keszitenek kezzel amit potom osszegert eladnak.

A varos nagyon szines, hihetetlen szep hegyi kornyezetben. Az utcak nagyon szukek es minden masodik sarkon egy kis templom all. Mi egy erdoben satraztunk 5 napig, ami mellett talaltunk nem messze egy karsztos nyitott barlangot (a kepeken lathattatok) ahol tudtunk maszni hatlamas cseppkoveken... Sajnos a kepek nem adjak vissza de voltak a plafonon ill. athajlason 5-10 meteresek is. Mindezt egy kis patak szeli kette...

San Cristobalban voltunk a textilmuzeumban is, ahol a maya "textilipar" evoluciojat lathattuk. Rengeteg motivumrol a magyar textil-kultura jutott eszunkbe (a himzett rozsak, madarak). San Cristobalban talalkoztunk anyum volt egyetemi tarsaval (Judit) es ferjevel (Attila) akik szinten korbejartak Mexikot es egyik este beultunk a Revolution nevu Zapatista-torzshelyre. Kaptunk toluk Sport szeletet, aminek nagyon orultunk. :)Vacsora utan elvaltak utjaink, ok Guatemala fele vettek az iranyt, mi pedig San Cristobaltol egy orara fekvo kis faluba jottunk at, ahol egy lofarmon onkenteskedunk. Ha valakit erdekel, hol is van pontosan, hogy nez ki: El Rancho Evergreen a hely neve. A tulaj egy 60-as amerikai pasi (Sam), aki 2 lanyaval (Zoe es Shaen) es francia felesegevel (Stephanie) el itt mar tobb mint 14 eve. A farmon 12 lo, 5 tehen, 3 barany, rengeteg kakas,tyuk es pulyka. Van 2 uveghazuk, ami tomve van paradicsomokkal, van szeder bokor, citrom es AVOKADO fajuk is, igy tonna szamra tudunk enni :) Mi egy kis pajtaban/ faviskoban alszunk, van sajat kis konyhank es alapanyagokat biztositanak, igy minden nap fozunk magunknak. :) Napi rutinunk: a reggeli istallo es terulet takaritasan kivul, a lokerites javitasa, a lovak etetese es tisztitasa, valamint a telek masik vegeben egy viz-gat epitese, mert a terulet elegge arid es a viz elegge limitalo tenyezo... Van egy szaraz-WC projekt is, majd meglatjuk, hogyan alakul a gat projekt. A terulet nagysaga kb. 14-16 hektar egy kis patakkal es rengeteg fakkal tarkitva. (sajnos kepet nem tudunk tolteni mert nincs net csak a csaladi fahazban, ahol hetente 1-2x van jel, de majd toltunk ha lesz valahol wifink). Ugy tartjak fenn magukat, hogy lovaglast ajanlanak illetve van meg 2 fahazuk ahol a vendegek tudnak aludni. Tegnapelott sikerult lovagolnunk nekunk is, Fanni verprofi, nekem meg szoknom kell (14 eve lovagoltam utoljara) de a vegere mar ment az ugetes is :) Sam nagyon sokat tanit minket a lovakkal kapcsolatban de nap mint nap tanulunk valami ujat a farm-gazdalkodasrol (pl.: a lotragyat nem csak tragyazasra hanem vizmelegitesre is hasznaljak stb.) Nagyon jo fejek, epp most keszulunk kozosen kenyeret sutni.
Ezutan meg kerdeses, hogy mar atmegyunk Guatemalaba, vagy meg egy helyet meglatogatunk, de itt leszunk par hetig az tuti :)

Fannival PUSZILUNK MINDENKIT!!!!! :)

Ötödik poszt (2017. április 27.)

Tegnap előtt érkeztünk Guatemalába a farmról, ahol végül 5hetet voltunk. Még többet lovagoltunk, vágtáztunk is őrült tempóban picike ösvényeken kint az erdőben, hegyekben, van is egy jó sztorink ezzel: se Tomi se én nem voltunk egy nagy vágtamesterek, úgyhogy az icipici ösvényeken rohanva jobbra-balra dőlve az igazat megvallva egy kicsit izgultunk. De egészen addig nem volt semmi gond, amíg Tomi lova Augusta meg nem akarta előzni a sort és nem választott egy alternatív útvonalat, amivel annyi probléma volt csak, hogy egy faág benyúlt fölé. A ló még csak csak átbújt alatta, de Tomi sajnos már nem tudta ugyan ezt megtenni. Így mint maci a fán két kézzel kapaszkodott, két lába a levegőben, a lovacska meg vígan vágtatott tovább:D de semmi baja nem lett. Ezt kövtően 5perc múlva az én drága Fellan nevű paripám kiugrott jobbra követve Tomit majd befékezett, úgyhogy én bal oldalt landoltam a sárban egy elegáns bukfenccel. De semmi se történt, csak könnyesre nevettük magunkat.:) Ami még a családot illeti, hihetetlen kedvesek voltak, a két lány Chey és Zoë édespofák, rengeteget kártyáztunk, főztünk vagy valamit játszottunk együtt. Sam ott szeretett volna tartani minket, már elképzelte, hogy együtt neveljük a gyerekeinket, együtt élünk stb., szóval várnak vissza.:) ráadásul találtunk egy hatalmas karsztos lyukat, ahova le lehetett ereszkedni, így egy alkalommal pénzt is kerestünk, mert egy család aki megszállt a farmon érdeklődött a dolog iránt. 
Az állatokról: ahogy azt már Tomi írta rengeteget voltunk a lovakkal, nagyon megszoktuk és megszerettük őket, hihetetlen intelligensek. Volt két kiscsikó, akik közül a végén már mindkettőt meg tudtuk érinteni, de az idősebb az ölembe feküdt, át tudtam karolni meg puszilgatni... Gondolhatjátok.❤️persze láttunk durva harcot is, két csődör között. Szanaszét harapdálták és rúgták egymást, de szerencsére nem törött el semmijük... Vannak teheneik is, sajnos a második héten 2tehén elpusztult a magzatokkal együtt. Az egyik túl nagy volt, nem tudott kijönni, a másik anyuka beleesett az árokba és megüthette a picit, így mindketten elpusztultak. 10perc múlva az egész falu megjelent, és feldarabolták a teheneket. Aznap mindenki húst evett vacsorára.:/ de később szerencsésen megszült a harmadik tehén, és a kis Bambi is egészséges volt.
Ami még az állatokat illeti, születtek németjuhász kölykök, iszonyat cukik, plusz amikor odaértünk volt 9 2hetes németjuhász és 4db 2hetes Chivava kölyök. Őrület, hogy milyen édesek! 
A lovak pucolásán kívül még gátakat kellett építenünk, mert nincs víz a faluban, mi is örültünk ha heti kétszer fürödhettünk, és tavakat kellett kialakítnunk gátakkal, hogy megmaradjon a víz, ès egész évben lehessen használni. Paradicsomot palántáztunk, kerítèst, melegházat javítottunk, cölöpöket vertünk le, szóval volt mindenféle munka. A többi önkéntes is nagyon kedves volt, Emilienek még szülinapi bulit is rendeztünk, teljesen meg volt hatódva.:) rengetek élményt és tapasztalatot szereztünk, és olyan sok kedvességet kaptunk, hogy el sem hiszem, de végül muszáj volt menni. Utolsó állomásként Mexikóban még betettük a Chiflon vízesést, 5vízesésből áll, a legnagyobb kb 120 méter. Ott sátoroztunk a folyó mellett, majd tovább stoppoltunk a határig La Mesillához. Útközben kedvességből kaptunk 3 tamalest, nagyon fincsi volt, 3kiló mangót és jéghideg vizet. Az emberek elképesztő kedvesek!

Első poszt (2016.december 5.)

Sziasztok! :) Roviden, szuret utan 2 hetet voltunk otthon amikor is osszeszerveztunk sok mindent az uttal kapcsban, es talalkoztunk sok baratunkkal, ami nagyon jo volt. :) Kulon koszonet Barninak, aki osszeollozott egy 34-oldalas "jo tudni" infokat k-d-amerikarol es V. Tominak, aki kivitt minket a repterre ezzel bealdozva az  edzeset:). A gep Madridban landolt ahol 3 ejszakat toltottunk Hector (szureten ismerkedtunk meg, aki cirkuszban melozik jelenleg Braziliaban) baratunknal, es szakado esoben varost neztunk motivaltan. :) 27-en indultunk tovabb Cancunba, ami sok izgalmat tartogatott: eloszor nem engedtek becsekkolni, mert nem volt kifele szolo jegyunk (mivel Guatemala fele mennenk), igy a repteren gyorsan elofoglaltunk egy repjegyet Madridba, ami vegul nem sikerult, mert kifagyott a rendszer, igy egy laza print screen-nel tovabbengedtek a csekk-in kapunal... Cancunba megerkezve nem kerdeztek az orok semmit. Itt 6 oraval kevesebb van mint otthon, viszont 30fokkal tobb es tel. :D Cancunban voltunk 2 napot egy hangulatos kis hostelben ahol A-z-ig mindenfele emberrel osszefujt a szel, voltunk a Karib-tengerben furdeni, varosnezes a helyiek megismeresevel be is fejezodott (turista varos), es meg volt az elso stoppolasunk is ami azota 2-re dagadt. :) Utazas egyebkent helyi buszokkal (dragabb) es az un. collectivokkal lehetseges potom osszegekert( persze mihelyst latjak rajtad, hogy europai vagy maris 15 pesoval dragabb az ut, de igy is nagyoon olcso). A gyumi/zoldseg nagyon olcso a pekarukkal egyetemben viszont a tesztak/foznivalok nagyon dragak... Az emberek szuper kedvesek es segitokeszek csak minden a feje tetejen van s minden uj!!! :) Ugye azt emlitettuk, hogy ugy leteznenk itt, hogy onkenteskednenk adott orszagokban (wwoof,workaway stb.) Igy irtunk is 20 helyre hosteltol kezdve farmig bezarolag, ahonnan csak 2-3 hely valaszolt, viszont Fanni talalt egy campinget Tulum mellett ami a dzsungel kozepen van, igy atutaztunk az orultek varosabol a nyugis termeszetbe, ahol talalkoztunk a camping vezetojevel, Renzoval, es masnap mar onkenteskedtunk is a kis dzsungeleben (festes,pakolas, stb).

Ezert kapunk ingyen szallast es napi 1 etkezest amit egy francia mestersef keszit el nekunk, aki szinten velunk onkenteskedik. :) A helyrol annyit, hogy olyan flora es fauna van, amit eletemben nem lattam, mindenhol palamafak eheto/ihato kokusszal, az allatokrol annyit, hogy 5m-kent egy iguanaba botlunk, de van sok gekko es skorpio is. Ja es minden nap egyutt zuhanyzunk egy tarantullaval amit lathattok Fanni kepei kozott :D Kigyot is lattunk rengeteg orias pillangoval es ollos hangyaval egyetemben... Csodalatos a diverzitas!!!! 2-3 senote is van a reszunkon (kis karsztos barlangok cseppkovekkel es edesvizzel) ami varazslatos kozelseget enged a termeszethez...... Skacok nagyon durva es izomvájbrésön van level 1000!!! :) Tegnap lestoppoltunk Tulumba a Maya-romokat megnezni, ami egy kis sziklafalu a tengerparton iszonyat gyonyoru helyen megint csak!!:) Egyenlore ennyi, meg kb 10 napot itt, utana tovabbmegyunk egy szigetre(Conzumel) onkenteskedni, mert talaltunk egy buvarkozpontot ahova kell segitseg. :) 
Majd irunk meg remeljuk ertheto lett a nagy rohanas miatt...

Harmadik poszt (2017. január 13.)

Sziasztok:) Minden oks Cozumelrol elobb Chicen Itza-ba majd lestoppoltunk Bacalarba egy dzsungelbe ahonnan 2 het utan felstoppoltunk Mexiko varosba es tegnap ejjel erkeztunk:) Bovebben hamarosan Fannitol 

Negyedik poszt (2017.január 20.)

Első felvonás:
Mexikóvárosból jelentkezünk, már egy hete itt lakunk bent a belvárosban egy apartmanban, amit José barátunk foglalt nekünk. De mielőtt belekezdenék abba, hogy itt Mexikóvárosban mi minden történt velünk, visszaugranék Chemuyil-ra, vagyis oda, ahol legutóbb befejeztük a beszámolónkat. 
A dzsungel közepén lévő kempingben végül két hetet töltöttünk, ez alatt a két hét alatt ellátogattunk Cobàba, ahol szintén egy maya rom található, csak sokkal nagyobb és sokkal jobb állapotban van mint amit Tulumban láttunk. Itt rengeteget kellett sétálni egyik romtól a másikig, de nagyon megérte. Fölmehettünk az egyik piramisnak a tetejére, a képek között vissza lehet keresni. Körbe lehetett látni a dzsungelt és a többi romnak a tetejét, kicsit beleélhettük magunkat milyen lehetett abban az időben ilyen helyen élni. Természetesen ide is stoppal jutottunk el és egy nagyon furcsa törtènet kapcsolódik ide: aznap későn érkeztünk haza, de szerencsére a két francia fiú vacsorával várt otthon. Megérkezett időközben Renzo is, így együtt ettünk öten, de mindenki nagyon fáradt volt, úgyhogy elmentünk korán aludni. Majd egy másfél óra múlva Renzo megjelent a motorján, hogy hol vagyunk, mert nagyon aggódott értünk. Ugyanis az történt, hogy egész este várt ránk, mert aggódott a stopp miatt, aztán kiment a barátjával a kocsmába a kis faluba és nagyon- nagyon sokat ivott, így nem emlékezett arra, hogy együtt vacsoráztunk meg. Sőt, a francia fiúknak a szemére vetette, hogy őt miért nem hívták meg a vacsorára... Gondolhatjátok mennyire rosszul érezte magát, amikor a fiúk megmondták neki, hogy az hagyján, hogy találkozott velünk, de még együtt is ettünk. Ezen kívül Renzo unokaöccsével elmentünk Akumalba búvárkodni, ahol reményeink szerint teknősökkel úszhattunk volna együtt, de természetesen egyetlen egyet se láttunk. Pedig mindenki más, aki volt ezen a strandon látott legalább egy teknőst, de inkább többet.� De a korallok és a halak csodálatosak voltak!!Plusz voltunk még bodysurf-özni a francia fiúkkal, ami Tominak annyira bejött, hogy ha 1 órát nem volt a vízben akkor egy percet sem. Három- négy méteres hullámok voltak, szörfdeszka nuku, úgyhogy a testünket kellett használni. A technika az ugyanaz, mintha deszkával szörföznénk, csak így az egyik kezedet kell előre nyújtani Superman pózban és megpróbálni a hullám tetejére kerülni a megfelelő pillanatban. Én nem vagyok egy nagy mester de azért néha sikerült.

Második felvonás: 
December 12-én elhagytuk a dzsungelt és Playa del Carmenbe stoppoltunk, mert onnan indult a kompunk Cozumel szigetére, ahol már előre lebeszéltük, hogy önkénteskedni fogunk egy búvárhostelben. A szállás mellett a munkáért cserébe búvárkodást ígértek. A hostel a főtér mellett van, konkrétan egy percre tőle. Tényleg bent voltunk a belvárosban, ami esetünkben annyira nem volt jó, mert tele volt turistával és nagyon furcsa volt a dzsungelt elhagyva ez a nagy különbség a két hely között. A munka eleinte nem volt túl érdekes. Ki kellet reggelente takarítani a konyhát, a hűtőből kiszedni az otthagyott dolgokat, lehúzni a koszos lepedőket, kimosni, kiteregetni, leszedni, hajtogatni stb. stb., aztán szerencsére Tomival kaptunk egy másik projektet, még pedig ágyakat kellett építenünk, emeleteságyakat, aminek az alsó fele két személyes volt. Ezenkívül volt szerencsénk ágyi poloskát is írtani, ami rendkívül gusztustalan, nem tudom, hogy csináltatok- e már, de nem egy élmény. Persze hamar kiderült, hogy a búvárkodásért fizetni kell, nem is keveset, úgyhogy az egy hónapból végül két hét lett. Megvártuk még a karácsonyt és aztán hagytuk ott a szigetet. Azért nem unatkoztunk: megpróbáltunk minél többször elmenni pipás búvárkodásra, mert szerencsére azt ingyen kölcsönözhettünk a hosteltől. A társaság nagyon jó volt, egy igen nemzetközi aranyos, kedves kis csapat jött össze, úgyhogy velük is jól szórakoztunk, ugyanakkor életemben először motoroztam. Azt láthattátok a videón meg a képeken. Körbemotoroztuk Tomival a szigetet, ami nagyon jó döntés volt, mert a sziget másik fele elképesztően gyönyörű, csodálatos, alig találkoztunk valakivel. Egyik oldalon a dzsungel a másik oldalon hatalmas hullámok. Felmásztunk a legmagasabb pontra, 14 m, kicsit vicces volt, hogy külön jelölik a térképen. Persze mivel a legmagasabb pont a szigeten érthető, hogy ebből is megpróbálnak látványosságot csinálni. Majd teljesen véletlenül részt vettünk egy versenyen ami iskolás gyerekek között zajlott. Meghallgattuk ugyan azt a dalt kb. tizenkétszer mindenféle korosztályban, de nagyon érdekes volt, mert a gyerekek tradicionális mexikói ruhákban voltak és a díszletek is az ottani szokásnak megfelelően voltak elkészítve. Részt vettünk egy koncerten is karácsony előtt, ahol a klasszikus zenék mellett mindenféle mai slágereket is játszottak a gyerekek, tudniillik ez a zenekar egy kizárólag gyerekekbőlálló fúvos zenekar volt. Tomi tölt is fel majd a videót róla. Karácsony este készítettünk közösen vacsorát a többi önkéntessel, nagyon jól sikerült és aztán a francia- olasz párossal őrültködtünk a városban. különböző hangszereket vettünk magunkhoz, láthatjátok is a kis videók között az eredményt.� Ami még említésre méltó, hogy Tomival megpróbáltunk spórolni, így a vendégek által otthagyott ételeket, italokat dolgoztuk föl. Így megesett, hogy négy napon keresztül palacsintán éltünk. Karácsony másnapján pedig meghívtak minket egy mexikói vacsorára, ahol helyi ételeket ettünk a családdal, nagyon kedvesek voltak. Ami még eszembe jutott és nagyon vicces volt, hogy Tomival megnéztük a Star Warsnak az új részét moziban. De a mexikói mozi egészen más mint otthon. Itt az emberek hatalmas tálcákon visznek be mindenféle kaját magukkal, de tényleg mindenfélét: pizzát, hamburgert, hotdogot. A kukorica az semmi, az a minimum! Mindenre tesznek hagymát, paradicsomot, sajtszószt, a ketchup, majonéz és a mustár mellett ezek is alapvető hozzátartozói a mozis kajának.

Harmadik felvonás:
Cozumel után Chicén Itzába mentünk megnézni egyet a világ hét új csodájából. Egy kempingben laktunk egy közeli kis faluban ahol két helyi segített minket a faluban tájékozódni: Artúr és Rozi. Egyikük sem beszélt angolul csak spanyolul és mayául, sőt Artúrról megtudtuk, hogy az édesapja kizárólag mayául tudott beszélni és nem értett semmit sem spanyolul. Így aztán kénytelenek voltunk spanyolul beszélni velük ami ennyi idő után egész jól ment pl. Rozi elmesélte spanyolul a híres kutya, Hatchi történetét majd együtt meg is néztük és sírtunk rajta. Mindenkinek ajánlom aki eddig még nem látta, mert nagyon kedves történet. Artúrról pedig megtudtuk, hogy torreádor volt fiatalon, de egy bika a combjánál felöklelte, láttuk a nyomait, és e miatt abba kellett hagynia.
A romváros fantasztikus volt, erre vártunk egész végig. Itt játszódott az Apocalypto. Emlékeztek arra a jelenetre, amikor feláldozzák az istenek a foglyulejtett embereket és legurítják a fejüket a piramis tetejéről ? Na ez volt az a helyszín! A képek között azt is megnézhetitek.

Negyedik felvonás:
Végül nem Merida felé indultunk tovább, hanem Bacalarba stoppoltunk le. Három stoppal le is jutottunk a lagunához. A tervünk az volt, hogy bent a városban találunk valami hostelt és egy, maximum két éjszakát eltöltünk ott. Az utolsó stoppunk egészenBacalárig vitt, de kb. 1 km-re a várostól lekanyarodott az útról és megkérdezte, hogy vele akarunk-e menni a dzsungelbe egy barátját fölvenni egy közeli helyen vagy pedig inkább folytatjuk a szoppolást. Mi természetesen azt mondtuk, hogy bemegyünk vele, mert aztán utána úgyis a barátjával be akartak menni a városba. Így jutottunk el arra a helyre, ahol aztán a további két hetet töltöttük. Itt találkoztunk egy svájci és egy mexikói párral, akik most építik ki a saját kis helyüket bungalókkalvalókkal. Mindez a dzsungel közepén, közvetlenül a tó mellett van, egy vitorláshajóval és kajakokkal a vízen, amiket használhattunk. Amikor megérkeztünk úgy kezeltek minket, mint az első fizetős vendégeket de hamar rádöbbentünk, hogy ez a hely nekünk túl drága. Így aztán elkeztünk beszélgetni, és amikor kiderült, hogy önkéntesek vagyunk, akkor felajánlották, hogy maradjunk náluk, bár nincs egyelőre túl sok dolog amit tenni lehet, de azért majd találunk valamit. Ehhez képest kifestettük a konyhát, egy egész bungalót, a fürdőszobát kívülről, polcokat építettünk, asztalt, álomcsapdákat készítettünk és lámpát is indából. A legnehezebb munka az volt, amikor Tominak a víz alatt kellett egy betonnal kiöntött kereket egyik helyről a másik helyre elgurítania. Ezt három napon keresztül csinálták, 5 m mélyre le kellett bukni majd pár centit gurítani az iszapos aljzaton majd újra fel, levegőt venni és ezt így folytatták órák hosszat. Erre azért volt szükség, hogy a hajót ki lehessen kötni bójához és ne a mólónál álljon. Az veszélyes nagy hullámzás esetén. A képeken a bóján kívül ezeket mind megcsodálhatjatok!:) ja és Tomi még hajót is mosott, én pedig modellt álltam Tamina bodypainting művéhez. 
Közösen vitorláztunk, Tomi először, úgyhogy neki még nagyobb élmény volt, de nekem is fantasztikus volt a naplementében és a napfelkeltében hajózni. Egyik nap átkajakoztunk a túloldalra ahol mocsár van és állítólag krokodilok is, de egyel se találkoztunk, viszont rengeteg üres csigaházat találtunk amiket utána felhasználtunk az álomcsapdainkhoz. Megcsodáltuk a laguna híres hét gyönyörű színét, találtunk elhagyatott területet ahol narancsfára leltünk és elképesztően furcsa alakú fára, ami a víz fölé nőtt. Ezeket ismind megtaláljátok a képeink között. Minden nap eldöntöttük, hogy majd holnap indulunk tovább, majd holnap indulunk tovább, mindig volt valami indok, ami miatt maradtunk ( és nem a nap háromszori étkezés a segítségünkért cserébe), hanem igazából azért, mert nagyon jól éreztük magunkat Taminával és Joséval illetve egy darabig még ott volt José anyukája is, Maru és Katja, Tamina barátnője. Egyszerűen megszerettük őket, barátok lettünk. 
Jut eszembe történt egy nagyon vicces találkozás az egyik este, amikor Tamina elvitt magával minket egy eseményre. Meghívták vendégségbe egy helyre, ahol Terezának hívták a tulajt. Ez a Tereza mint kiderült ugyan az a Tereza volt, akit még Renzo ajánlott nekünk, amikor Bacalárról neszélgettünk. De amikor felhívtuk olyan árat mondott, amit nem engedhetünk meg magunknak, így végül nem hozzá mentünk lakni, hanem hosteleket kerestünk. És milyen érdekes, hogy végül ugyan kerülőúton, de eljutotzunk hozzájuk!:) Az ő kertjükben ünnepeltük meg a Tomi által leírt nap királya ünnepet (vízkereszt) ahol a piñatát életünkben először szétvertük. Nagyon vicces érzés volt, és nagyon jó volt látni, hogy a felnőtt emberek milyen élvezettel verik szét azt a szerencsétlen papímassé csillagot. A süteményből végül kétszer vettünk és a második körben Tomi részében volt egy kis Jézus végre!!! Nagyon vágytam egyre, úgyhogy most már ilyenünk is van. � Ami még szerves része volt ennek a gyönyörű varázslatos helynek az egy papagáj, amit José mentett meg. Le volt vágva a szárnya, úgy találták, illetve egy idő után egy kakas, akit szintén úgy hozott el borzasztó helyről, de elég sok problémánk akadt vele, mert pl. egyik éjszaka megtámadta a tükörképét és az előtte egyenként felragasztott csigaházakat a tükörkeretről mind lekaparta és egy hatalmasat kakilt a kézmosóba....
A hely természetéből adódóan tele volt madarakkal, láttunk tukánt, kolibrit és rengeteg más madarat, amiket nem tudtunk beazonosítani. Illetve a helyhez tartozott még egy maya fiú is Pata, aki a kertet tartotta rendben meg mindenféle javításokat végzett, ha szükség volt rá. Nagyon kedves volt, elmentünk vele liántvágni a dzsungelbe, folyton hozott kókuszdiót, Tomi nagyon összebarátkozott vele.
Mivel José gyűjtötte a különlegesen hatalmas kidőlt fákat azért, hogy díszítse a helyet,Tomival a vízben átcipeltünk 500métert egy valóban nagy darabot ami úgy nézett ki mint egy horgony. Kb. másfél órát vittük úszva-kúszva-mászva mire eljutottunk vele a mi területünkig. De odáig voltak érte!:)
Az utolsó nap este nem a sátrunkban aludtunk, hanem egy cabanjában, ami a legszebb helyen volt a területen, magasra volt építve és körben látni lehetett belőle a lagunát. Csak sajnos nem volt jól szigetelve a szúnyogok ellen, így reggelre több ezer csípésük lett és nem sokat aludtunk. De reggel kárpótolva lettünk mert napfelkeltekor beugrottunk a vízbe hogy kicsit felfrissüljünk, és eleredt az eső, így a kettő együtt egy dupla szivárványt eredményezett. Hihetetlen volt napfelkeltés szivárványt bámulni a vízből!

Ötödik felvonás:
Végül eldöntöttük hogy január 11-én továbbmegyünk. Kb. egy óra várakozás után felvettek minket Bacalarnál és hamar kiderült, hogy egészen Mexikóvárosig tud vinni minket a sofőr. Ez azt jelentette, hogy Villahermosáig jutottunk el aznap este és másnap onnan indultunk tovább Mexikóvárosba. Ez összesen kb. 1300 km stoppot jelentett, az eddigi közös leghosszabb stoppunk. Ő sem beszélt angolul, szóval spanyolul beszéltünk vele, vagyis inkább Tomi. Hihetetlen, hogy milyen érzéke van a nyelvekhez! Nem hinnétek el, hogy milyen folyékonyan beszél már és mindent megért! Én hátul csak pislogtam, hogy honnan tudja ezt a szót meg azt a szót, folyamatosan kérdeztem, meg olyan információkat tudott meg, hogy csak ámultam és bámultam. Persze sokat tanulunk közösen spanyolul, de olyan, mintha éjszakánként direkt még hozzátanulna titokban szavakat.... Kis eminens. 
Hamar kiderült, hogy a legjobb emberrel fújt minket össze a szél. Meghívott minket ebédre, vacsorára majd egy hotelszobára, ahol Mexikóban először melegvízben zuhanyozhatunk. Mit ne mondjak, én reggel is és este is zuhanyoztam.� Majd másnap folytatódott ez a fantasztikus utazás, és szépen lassan a Yucatán- félsziget lapos területeit elhagytuk és beautóztunk Mexikó hegyei közé. Azt mondta a vezető, hogy akkor érkezünk meg igazán Mexikóba, amikor a hegyek közé érünk. Valahogy mi is így éreztük magunkat. Mexikóváros közelében kiderült, hogy valami probléma van a fékünkkel így egyre lassabban haladtunk majd végleg megálltunk. E miatt Josénak oda kellett jönnie autóval, amit igazából nem is bánt, leginkább csak féltett minket, hiszen sötét este volt már és a sok hülye film miatt aggódott, hogy esetleg elrabolnak minket vagy valami bajunk lesz. De szerencsére semmi ilyesmi nem történt.
Körbevitt minket este még a városban kocsival, majd megérkeztünk az apartmanba, és azóta hétköznaponként Tomival járjuk a várost, este ha tudunk találkozunk Joséval, de sajnos rengeteget dolgozik minden nap késő estig, így nem mindig van már ereje meg ideje velünk találkozni. Ha tud, jön és együtt csinálunk valamit. Voltunk már náluk vacsizni, megismerkedtünk az anyukájával és a két testvérével, nagyon nagyon kedvesek voltak és degeszre ettük magunkat mindenféle mexikói ételekkel, pl: tamalessel és enchiladával. Tomival voltunk az antropológiai múzeumban ahol 6 órát töltöttünk!!!! voltunk kétszer mászni, mert bent a városban van egy negyed, ahol csak egyetem van és közvetlenül az egyetem mellett van egy fal, ahol kb 6 m-es falak vannak. Végre három hónap után használni tudtuk az eddig magunkkal hurcolt eszközöket... Nagyon szuper volt, persze jól elfáradtunk mert olyan gyengék vagyunk mint a harmat. Úgy érzem, mintha most keztem volna el a mászást, borzasztó érzés. Voltunk a downtown-ban is, ami olyan, amilyennek az ember Mexikóvárost elképzeli. Ez tetszett a legjobban nekünk az eddig látott városrészek közül, mert nem csúnya ahol mi vagyunk az sem, de ez inkábba modern rész, tele felhőkarcolókkal és parkokkal, viszont a down town az a színes, tele helyiekkel, mindenhol zsibvásár, kevés turista. És ma végre voltunk a Casa de Azulban, vagyis a Frida Kahlo házban. Jaj, nagyon nagyon jó volt!!! Hihetetlen egy nő volt. 
Holnap reményeink szerint felmegyünk még a várba, a Vár körül már körbesétáltunk és a hétvégén ha minden igaz megnézzük a helyi romokat ami ötször akkora mint Chichén Itza és ez nem maya rom hanem azték. Vasárnap meg túrázunk valami gyönyörű helyen.
Tomival a tervünk az, hogy hétfőn tovább indulunk Oaxaca felé. Itt is le van beszélve már egy helyen az önkénteskedés,egy farmon fogunk lakni és a tulajnak a mászótermében kell oktatnunk illetve utakat építeni, fogásokat tisztítani, falat festeni és a többi. 
Ez a jelenlegi állás, gratulálok azoknak, akik eddig végigolvasták, tábvez módra csekkolhatnám, hogy ki jutott el eddig, de nem teszem. Remélem otthon mindenki jól van,amikor tudunk megint jelentkezünk, addig is puszi és ölelés mindenkinek!!!<3 

Első poszt (2016.augusztus 13.)

Sziasztok! :)

Nos, folytatva utazásunk beszámolóját röviden :D Trebinje-ből a reggeli búcsú és búcsúajándék után (kaptunk 10 ml levendula illóolajat - amit kb. 8 kg szárított levendulából nyertek ki desztillálás során... - és szappant az útra) elindultunk Montenegró irányába Fannival. Az előző intenzív napok utazása után feltöltődve, kipihenten vártuk a következő ismeretlen kalandokat :D A szokásos 25-30 perces várakozást követően egy "sárga angyal" autómentő vett fel, aki a kevés angoljával elmagyarázva és a mi kevés, frissen felszedett boszniai nyelvtudásunkkal megértve rájöttünk, hogy épp egy lerobbant X5-ös BMV-t fog elvontatni, így csak a határig tud elvinni. Kicsit tartottunk attól, hogy vajon gyalog átkelhetünk-e vagy sem, de végül a hosszú kocsisor mellett elsétálva kis mosollyal simán átengedtek kezünkben a személyinkkel. :) Ezután kaptunk egy stoppot Herceg Noviba, ahol még melegebb volt mint Boszniában, így egyből a strandra mentünk a hátizsákokkal, ahol két merülés között felfedeztünk pár sziklatömböt a vízben, így sikerült ismét egy kicsit másznunk, de fizikai állapotunkat tekintve teljesen rottyon voltunk. A parton megismerkedtünk egy magyar fiatal párral, akik szintén hátizsákoztak a balkánon és ők ajánlottak egy hangulatos kis kempinget Zelenikában. (Mint kiderült, a szőke rasztahajú lány, akinek nem emlékszünk a nevére Balatonalmádiból jött és egy kedves barátunk, Barni általános  iskolás osztálytársa volt.:)) Este ott vertük fel a sátrat és kiderült az is, hogy a kemping tulaja egy magyar férfi (kb. 65 éves), aki a bemutatkozás után egyből a nyelvújítás jelenségét nehezményezte a magyar nyelvben ("-mi az, hogy suli, meg kaja? hát nem tudnak a mai magyar fiatalok beszélni?" :D) Bevallom őszintén, kétszer átgondoltam mit mondok előtte... A kemping egy varázslatos környezetben volt, tele szúnyogokkal és hatalmas fákkal. A birtok 120 éve magyar kézben van és a kemping kb. 20 éve nyitotta meg kapuit. (aki arra jár, ne hagyja ki: Zelenika autocamping) Itt volt az alaptábor és innen stoppoltunk másnap tovább Kotorba, ami Montenegro egyik legöregebb óvárosával rendelkezik. Az óváros egy sziklás domboldalba épült, ami körbe van véve helyenként lerombolt várfallal és mellette húzódik egy kis patak. Varázslatos volt, kicsit túúúl sok turistával... Pár szó itt is a stoppról: egy öreg Fiat lakóautót vezető francia srác vett fel minket, aki két másik, egy ausztrál és egy német stoppost vitt magával. Mint utólag kiderült a két srác már 2-3 napja vele utazott Montenegróban. Összeverődve, sok sztorival és rengeteg nevetéssel bejártuk Kotor zegzugait :) Mint kiderült a francia srác egyedül akart lenni és beutazni Európát, de a 4 hetes addigi utazása során csupán egy hetet volt magányos, mert a maradék három hét alatt több mint 30 stoppost vitt el... :) Kicsit túl aprólékos a memoár, szóval a lényeg, hogy összesen 3 napot voltunk Montenegróban, de muszáj visszamenni, mert rengeteg szép helyen nem voltunk és ott is festői a táj, hihetetlen emberekkel és hihetetlen történetekkel. :) Másnap reggel elindultunk Szlovénia fele stoppal, ami egy elképesztően lassú menetelésben kezdődött ( 4 óra alatt tettünk meg 50 km-t főutakon, mivel nem volt ott sem autópálya a hegyek között), majd amikor már tényleg majdnem kidőltünk a forróságtól, egy szuperkedves belga és francia kortárs táncos páros (Zoé és Jeffrey) felvett minket és egészen Split-ig repített. Közben kiderült, hogy Ljubljanában laknak és erősen invitáltak minket, ha még ott leszünk amikor visszaérnek az utazásukból, akkor töltsünk náluk egy éjszakát. Kicsit komolytalanul, de mondtuk, hogy lehet, ha még ott leszünk a környéken. A benzinkút melletti padon romantikus hidegtál (boszniai kecskesajt, 3 hetes bírt pick szalámi maradványai édasanyámtól, rozskenyér, vöröshagyma, paprika és hvar-i olívaolaj együttes varázsa) vacsira, majd az első autós (idős szlovén házaspár, akikkel megint csak kézzel-lábbal és németül beszélgettünk) elvitt egészen Celjéig. Hajnali kettőkor kitettek a város parkjában és 10 perc túrázás után a parkból feltúráztunk a közeli hegy lábához bivakolni. Sátorállítás elmaradt, derékalj és hálózsák ki, majd alvás. Mivel figyelmeztettek, hogy Celje közelében egész sok medve él, ezért eltúráztam még egy 10 percet az összes kajánkkal és felakasztottam egy fára biztos ami biztos alapon... Hála mindennek, senki és semmi nem zavart minket, így a reggeli napkeltével felkeltem, Fanni még vackolt, így visszakaparintottam a kajás csomagot és döbbenten konstatáltam, hogy mennyi szemét van ezen a részén az erdőnek. Az éjjeli minimál alvás meg a környezettudatos oldalam egyből cselekvésre ösztönzött és fél óra alatt összeszedtem 35l-es szemeteszsáknyi alu sörösdobozt, ill. számos dobozt, ami rá volt húzva az erdei fenyők tetejére, ezzel gátolva a növekedésüket... Közben elropogtattam pár velős kedvességet a helyiek tiszteletére, de ahogy tisztult a miliő, egyre nyugodtabb lettem :) Visszamentem a táborunkba, de Fanni még mindig aludt, ezért gyors tea főzés, majd zabot vízzel, rá alma+fahéj! Na ekkor már ébredezés volt, és univerzum-písz közepette elterveztük a napunkat. Gyors összepakolás, majd a város szélét megközelítve gyalog besétáltunk az óvárosba, ahol a helyi piacon reggeli desszertjeként megettünk egy másfél kilós dinnyét és pár szem sárgabarackot! :) A város gyönyörű kis ékszerdoboz, de lassan már hozzászoktunk ezekhez a látványosságokhoz. Persze nem voltak olyan kis szűk utcák terméskővel kirakva mint az előző országokban, de itt is adtak a szépségnek. Kazettás boltívek, gyönyörű kovácsoltvas-ajtók stb. Délután 3-ra értünk be Ljubljanába, ahol info pont után beszereztük a város térképeit, majd csomagmegőrzőben leraktuk súlyos terheinket... Sétáló utcák fel s alá, majd feltúráztunk a ljubljanai várba, ahol számos kiállítást is megcsodáltunk (méh kiállítás, kazamaták, lőpor tároló, m75-ös osztrák-magyar tábori ágyu, stb.) valamint a kilátóból az egész várost megcsodáltuk naplemente környékén. Este beültünk egy pizzériába, ahol a pizza jobb volt mint Olaszországban!!! Vacsi után hívtak a Jeffrey-ék, hogy mi a szitu, megyünk e hozzájuk? Úton feléjük egy afrikai djembe-s (dob) srácba botlottunk, aki kalapozott és annyira lebilincselő volt a játéka, hogy fél órát hallgattuk, azután megengedte, hogy én is játsszak egy kicsit a főtéren. (tökéletes akusztika, teljes hidegrázás...). A lakás ahol aludtunk, akár álmaink lakása is lehetne, egy nagy apartman, nagy terekkel és ablakokkal, abszolút modern de otthonos és változatos berendezéssel. Miénk lett a nappali és hajnali 1-ig beszélgettünk, majd megterveztük a következő napot: a cél eljutni Giessenbe a keresztanyumékhoz, Tünidékhez. Másnap reggel arra keltünk, hogy dörög az ég, mintha dézsából öntenék az esőt, így egy kicsit későn indultunk el. A stoppolás lassan de beindult és a nap végére (hajnali 2-re) Karlsruhe-ig jutottunk, ahol a benzinkút mögött találtunk egy szép legelőt, az ottani almafa alatt vertük fel a sátrat. Másnap délután 3-ra értünk Tündiékhez, akik már ebéddel és sok szeretettel vártak minket. Másnap elmentünk Marborg-ba megnézni Kai (Tündi német férje) munkahelyét, majd bementünk várost nézni. Varázslatos hely, gyönyörű öreg fagerendás házak, mesefigurák mindenhol, egy egyetemmé avanzsált várral a város tetején és egy kappan hangú kakas, ami óránként összecsapja a szárnyait :D. Nemcsak az ellátás és a kényelem, hanem a lányuk (Laura) jelenléte is feldobja a hangulatot :) (trambulin, barbie-k, rózsaszín habfürdőzés, tánc = minden, amit egy 7 éves kislány szeret). Gyakorlatilag az első 5 perc után Fannival egy külön kis felhőben vannak, állandóan Fanni nyomában jár, ölelgeti, puszilgatja és lesi minden szavát :). Ma meglátogattuk Kai szüleit, ugyanis az édesanyjának (Eva) ma van az 58. születésnapja. Szuperkedves család, személy szerint én pont 13 éve voltam náluk, amikor az esküvőjük volt (pont életéveim fele). Rengeteget ettünk, bőség tál a javából. Érdekesség, hogy megérkezésünket követően, kávé és sütidömping várt, majd 3 óra múlva jött a vacsi, addig megnéztük Alfréd (Kai apu) fegyverarzenálját, illetve Eva patchwork-ös remekműveit. Ámuldoztunk... Vacsi után egy dorombos, táncos koreográfiával megköszönve a vendéglátást elautóztunk :)
A közeli terveink (amik nem 100%-sak) felstoppolni Dániába pár napra, majd repülővel vissza és utána Frankenjurába mászni Rambiékhoz :)Persze függ a repjegy áraktól is...
Ha picit hosszú lett, hát két süti mellett ajánlott olvasni! :)
písz :)

Második poszt (2016.augusztus 22.)

Guten abend! :)

Gyors helyzetjelentés: Tündiéktől, végül nem stoppoltunk fel Dániába, mert kevés időt tudtunk volna eltölteni ott, és bizonytalan lett volna a visszajövetel időpontja. Tündiékkel másnap elmentünk várost nézni Wetzler és Limburg-ba, amik meseszép és idős háborús történeteiről híres városok (képek hamarosan). - Megnéztük a Giessen melletti migráns sátor-tábort, ahol anno 35 ezer migráns volt elszállásolva, mára már a feszültség és az "erő" bontása érdekében, több kisebb táborba költöztették őket más-más falukba, így csak 3-4 ezer fő tartózkodott ott. A túlságosan felfújt hírekkel ellentétben semmi probléma nem volt a környező helyeken (Tündiék mesélték), mindenütt ott vannak de próbálkoznak alkalmazkodni és tényleg értékelik a "befogadást". Full integrációs program és egyéb nyelvtanulási lehetőségek, viszont nagy visszhangot kelt az adózók pénzéből szervezett táborok és egyéb szolgáltatások fenntartása. Limburg után érzékeny búcsúval de továbbstoppoltunk Andor barátomékhoz, aki feleségével (Petra) már nagyon vártak minket! :) Náluk töltöttünk két csodálatos napot, így volt idő Koblenz belvárosát megnézni, amit ketté szeli a Rajna folyó. Gyönyörű ékszerdoboz a javából! A városi erődbe is fel'lanofkáztunk' ahol az egész várost beláttuk és rengeteg kiállítást csodálhattunk meg, (dohány,fotókészítés evolúció, népi viselet, kőzetek stb.), valamint a város történelmi hátterét ismerhettük meg az erőd legmélyebb pontjában (bomba biztos katakombákban) szervezett rajzolt képes és hangeffektes illusztrálással. Este elmentünk egy boulder teremben Andorral és kb 1 órát tudtunk mászni, ha mászásnak lehetett nevezni az 5 hetes pihenő után :) Utána vissza és a női vízilabda negyeddöntőt néztünk online stream-en 10x10cm-en! :) Következő nap délelőtt a stoppos hely kiválasztása közben hatalmas szeder-bokorba botlottunk, ami a vitaminraktárak visszapótlását eredményezte, majd egy kedves német nő (aki akart adni 10 eurót miután kirakott minket a benzinkútnál-nyilván ölelést fogadtunk csak el), majd egy magyar anyuka-lánya vitt el Nürnberg keleti felére, akik amúgy Budaörsig vittek volna kb. 1200 km-t... Ekkor felerősödött bennünk a honvágy, de 300 km után nagy mosollyal az arcunkon váltunk el tőlük és délután 6-ra már Bayreuth-ban voltunk, hogy meglátogassuk Robi és Gabi barátainkat.:) Robi Phd-s melója után elkerekezett értünk (addig kártya bajnokság volt Fannival az út szélén), útközben Robi a város történelmi hátterét, kiemelkedő alakjait, valamint a geológiáját ecsetelte, amiért nagyon hálásak és boldogak voltunk/vagyunk. Este már az egyetem melletti koliban töltöttük az estét, ami alapból 2 személynek is szűkös, de 4-en is szépen összekuckóztunk :) Másnap kistoppoltunk Frankenjurába sziklát mászni, ami egy mészköves-karsztos terület, több kis folyó-völgyben valamint meseszép vidéki környezetben helyezkednek el sűrűn szétszórva a sziklák... A sziklamászás közben a csendet számos kakas kánonba szóló kukorékolása, a tehenek vokálos felbőgése, valamint a helyi idős nénik csirkéik hosszú bottal való kergetése és üvöltözése törte csak meg... :D A helyi illatokat szerintem nem kell mesélni állattenyésztés esetén :) Igazi vidéki hangulat!!! :) A mászásról annyit, hogy visszanőtt teljesen az ujjlenyomatunk a sok kihagyás miatt, de nagyon boldogok voltunk, hogy újra sziklát mászhatunk. :) Persze el vagyunk punnyadva, de ez a hely maga a varázslat!!! Este tábori főzőcske, nosztalgiás beszélgetés, majd sátrazás. Másnap délután kis mászás még, majd este napnyugta után stoppal visszaérkeztünk a bayreuth-i egyetem kolijába és másnap egy hatalmas városnézést csaptunk, pl.: megtekintettük a helyi állatkertet, ami teljesen ingyen látogatható és össze volt építve egy patakos parkkal, így egy óriási zöldövezetet képezve az egész város arculatát szó szerint természetesre formálta. Megnéztük Wagner lakhelyét (Haus Wahnfried), ami egy óriási, homokkőből újraépített (bombázás után) klasszicista ház volt gyönyörű virágos kerttel, ahol a feleségével együtt vannak eltemetve. Szemben Liszt Ferenc házát (ott halt meg) és mellszobrát csodáltuk meg. Tovább sétáltunk a belvárosi operaház felé, közben gyakorlatilag minden sarkon és bolt szélén ott "komponált" Wagner kicsinyített (kb. 1 méter magas) szobra különböző színekben pompázva. A napvégén feltúráztunk a Hügel-dombra a Festspielhaus-hoz, ami a bayreuth-i ünnepi játékoknak (operazenei fesztivál) ad otthont minden nyáron Wagner indíttatásából. A domb tetején egy hatalmas réten még kis esernyős baseball meccset lejátszottunk, majd vissza a koliba. :) Holnap Fannival visszastoppolunk Frankenjurába pár napra sátrazni, remélhetőleg megússzuk az esőt! :)
Mindenkit ölelünk és puszilunk!!!
písz :)

Harmadik poszt  (2016.szeptember 18.)

Sziasztok:)

Gyors helyzetjelentés a mobilról: (ékezetmentesség kontra gyorsaság)
Bayreuth után hazastoppoltunk pár napra, egyrészt Andi&Barni esküvője, másrészt Fanni apukájának (Ákos) a meglepi szülinapja miatt, ráadásként otthoni tetőjavítást is sikerült megcsinálni a zuhé előtt. Szerintünk jól sült el és szuper volt az esküvő is. Otthon elintéztük az oltásokat D-Amerika miatt (köszi Kriszti), így utána Dánia felé vettük az irányt, hogy Nikosz barátunkat meglátogassuk Koppenhágában. Pár ismertető a helyről: Biciklisek mindenek felett (meg a gyalogosok is elsőbbséget adnak), Európa egyik legdrágább városa (4 nap alatt majdnem annyit költöttünk, mint előtte 4 hét alatt a Balkán túránkon), iszonyat rendezett és nyitott/befogadó társadalom (kormány támogatja a külföldiek felsőoktatását ingyen, + anyagi támogatás munkavállalás esetén), és az összetartás izomból látszódik (lásd II. vgh. összhang) mai napig...Christiania (külön város Koppenhágán belul) igazi kuriozum volt a sok hippi es az iszonyat kreativ arculatu hazaknak koszonhetoen, sok fiatal,kozepkoru jar ki oda szivni es lazulni, ugyanis ott legalis a marihuana hasznalata. Nem kis kontraszt a fovaros kepehez kepest ;) Egy napra atugrottunk Svedorszagba is, Malmöbe, ami csodalatos volt hatalmas terekkel es diverz epitesu hazakkal karoltve. Csodas naplemente a parton, majd masnap lestoppoltunk nemetekhez Gottingenbe (vad kemping), onnan Frankenjuraba maszni 2 napot, ill. Robit meglatogattuk ismet egy estere, majd atstoppoltunk Giessenbe Tündiéket meglepni :). Holnap indulunk stoppal tovabb Bordeaux iranyaba, ugyanis jovo heten kezdodik a szuret, igy idoben el kell indulnunk a kezdesre... Koszonjuk Nikosz, Robi, Laura-Tündi-Kai a sok segitseget es tamogatast! :) A szuretrol annyit, hogy a Rayne Vigneau Chateau-nal leszunk, ahol 5 eve szedtem a szolot (kb. 74 hektarnyi nagysagu teruleten egy oriasi kastellyal a kozepen) szoval 2-3-4 het tuti szoloszedes lesz :) Telefonon megbeszeltuk a reszleteket a kastely fonokevel, es mondta no problem, csak 19-en meg egyeztetunk vele a pontos kezdesrol. Motivaltsag es monotonitas tures betarazva meg blala!!! :)
Cuppantas és písz mindenkibe ;)

Negyedik poszt (2016.szeptember 28.)

Bonjour :)

Folytatva utazasunkat, masnap Bayreuthbol elindultunk Franciaorszagba a szuretre Bordeaux fele. Elso nap Mulhousig jutottunk, ahol vendegul latott minket egy kedves idosebb francia par vacsira es ejszakara mondvan nehogy mar az esoben bivakoljunk sotetedeskor... Nagyon kedvesek voltak, a vacsi fenomenalis volt (helyi specialitasukat keszitettek: felul nyitott fadobozban kemeny brie jellegu sajt kozepet kikanalaztak, helyere bort ontottek majd sutoben puhara sutve fott krumplihoz talaltak szoszkent). Szinte meg most is a szankban van az ize. :) A nyugdijas uriember (Jean-Michel) tricikliket fejleszt serult embereknek, mellette tajlovagol kis csapataval, a holgy (Mimi) a Mulhousi szegeny embereknek probal szallast es munkat talalni, szoval mindket ember egy igazi csoda!!! :) Masnap kora reggel stoppos utunk egyik legjobb autojaban (Porsche) robogtunk Bordeaux iranyaba, ahol kaptuk a telefonos hirt, hogy a szuret egy hetet csuszik, mivel tul meleg van, ezert Toulouseba tarto stoppunkkal megbeszeltuk, hogy lemegyunk veluk, es este mar a varos szelen levo Le rupe nevu kempingben aludtunk. Itt osszesen 4 napot toltottunk es bejartuk a varost oda-vissza. Vettunk egy pass kartyat, ami feljogositott minket arra, hogy az osszes muzeumba bemehessunk + hasznalhassuk a tomegkozlekedest szabadon. Toulouse-t egyebkent rozsaszin varosnak is emlegetik, mivel a varos 90%-a voros teglabol epult vakolat hasznalata nelkul... Gyonyoru varos, amit ketteszel a Garrone folyo, ami egeszen az Atlanti-oceanig folyik. Europa egyik legnagyobb katedralisaba is sikerult bepillantast nyerni (St. Etienne) ami egy kisebb kastely nagysagaval egyezett meg, monumentalis belmagassagarol nem is beszelve... Termeszettudomanyi muzeumban is voltunk, amit szinten ajanlunk mindenkinek, mert nagyon sokszinu es hatalmas a kiallitas!! Mas kerdes, hogy a legtobb helyen a francia mellett semmilyen mas nyelven nem mutatjak be az adott latvanyossagot (nacionalistak, nem kicsit)... A kemping szep, rendezett volt, kulon kis fuves sziget a satras utazoknak, amugy ilyen amerikai mintara epult fahazakbol allo komplexum, aminek a kozepen egy oktaeder formaju szaniter volt telis tele viragokkal, novenyekkel.. Toulouse utan elhataroztuk, hogy megprobalunk valami kisebb varost keresni , ahol lehet is sziklat maszni. Igy kerultunk Saint Antonin Noble Val nevu kb. 1600 fős XII-XIII sz-i ekszerdobozba, amit mindket oldalrol 30-150m magas sziklaszirtek oveztek. Erdekesseg, hogy a keleti falak hofeher zuzmos meszko, mig a nyugati falak voroses meszkovek voltak, igy minden napszakban lehet maszni 4b-9a-ig ;) A szallasunk egy raftingos helyen volt a L'aveyron folyo partjanal, ami a falutol kb. 2 km-re volt. A varosrol a kepek bovebb infot nyujtanak, egyik kedvenc helyunk lett az tuti!!! :)!Erdekesseg, hogy rengeteg holland, angol nemzetisegu csalad el itt, a varos helyi lakosai lassacskan kioregednek teljesen... Egyebkent mindenki iszonyat kedves es nyitott, kevesen beszelnek angolul, igy ra vagyunk kenyszeritve a francia nyelv eksajatitasara :) 3 nap varazslat volt varosnezessel es maszassal egybekotve, rengeteg helyi arccal ismerkedtunk meg. Onnan Bordeaux fele vettuk az iranyt, ahol Tina (Fanni baratnoje) baratja Kévin el es segitett, hogy nala aludhassunk par napot. ( Koszi megegyszer:)) Kévin nagyon kedves es jo fej, ő egyebkent a Madagaszkar melletti szigetrol (Réunion) szarmazik, ahol 20 evet elt es 5 eve koltozott Bordeaux-ba. A varos szep, tobb diadalívet es az óvarosi reszt is bejartuk, ahol a Garrone folyik. Tegnap kistoppoltunk az Atlanti-óceánhoz megnezni a Dune du Pilat-ot, ami Európa legnagyobb sivataga. Az ocean parton talalhato "homokbucka" tobb mint 100 meter magas a tengerszinthez kepest es 2,7 km hosszu kepzodmeny. Az ocean szallitja a homok reszecskeket es a szel tornyozza fel, ami folyamatos mozgasban van, igy a mogotte levo tulevelu erdot folyton szoritja hatrebb a szarazfoldon. A kepek itt is magukert beszelnek :) Meg egy gondolat: kifele stoppolasnal idos neni (Celin) vett fel es kis raketa kocsijaval korbevitt minket a kornyezo halasz es cserepkeszito falvakba, kozben franciaul es a mi fordito programunk segitsegevel tudtunk beszelgetni/activity partizni :D Befele stopposunk egy elefantcsontparti 25 eves srac volt, aki elmeselte, hogy jott at Erópába, es mivel ő fekete, ezert allandoan dolgoztatja a fonoke, kozben meg ugy beszel vele mint egy kutyaval.... Elgondolkodtato volt ez is.. Muszaj veget vetni a mai beszamolonak, mert nem nagyon van net.... Holnap indul a szuret, igy nemsokara indulunk Bommes-be a kastelyhoz, ahol nem biztos, hogy lesz net... Oleles mindenkinek!!! :)

Ötödik poszt (2016.október 10.)

Haliho :)

Epp egy supermarketben vagyunk vasarlas utan Langonban. A szuret elkezdodott, napi 7 ora szedes es 1,5 ora ebedszunettel. Az ebedet es a szallast ingyen kapjuk a kastelytol, a vacsiert 50 eurocentet kell fizetni, de csak akkor kapunk ellatast, ha van szuret. Eddig 10 napbol 5-ot meloztunk, ugyanis Sauterni szolot szedunk (kepet toltok rola), ami nagyon specko aszus szolo, es csak az optimalis idoben es megfelelo mertekben gombas szoloket szedjuk, ami kb. 40%. (Hely specialitasa: A Garrone es egy kisebb folyo talalkozasanal minden reggel köd kepzodik, ami tele van gombasporakkal. A szolofoldekre erve a gomba ratelepszik a szolore, es kiszivja a benne levo vizet, viszont a cukor a szemekben koncentralodik, igy kis mazsolak lesznek a szoloszemekbol. Ez a purii nevre hallgat franciaul. Figyelni kell arra is, hogy ne legyen rohadt a szolo, ezert gyakran ellenoriznek bennunket. Csak a legjobb minosegu szoloket szedjuk le.) A hely, ahol lakunk egy munkasszallo a kastely mellett, kulon szobank van Fannival, illetve van meleg viz es konyha is amit hasznalhatunk. :) A szuretelok tobbsege spanyol es portugal, de jottek Madagaszkarrol es Skociabol is paran. ;) Sokat tanulunk spanyolul, kicsit franciaul, a csapat nagyon jo. Szabadnapokon olvasunk sokat, zsonglorkodni tanulunk es egyutt zenelunk a spanyolokkal, akik tenyleg olyanok mint a bugocsiga: egesz nap porognek es mindig van valami programjuk (furodtunk a 6 fokos kisfolyoba, voltunk Targonban akusztikus zenei fesztivalon orult arcokkal, foci Sauternesben stb.). Fannival 2 naponta testnevelest is csinalunk hogy ne hagyjuk el a testyunket a maszas hianya miatt, szoval motivaltak es nyitottak vagyunk. :) Szerdatol lesz ismet szuret, de mar nezegetunk kiwi szuretre is helyeket hatha beakad valami. Egyik sracnak (Hektor) van kontaktja, majd meglessuk, hatha osszejon valami. Ma este krumplistesztat vagy tocsnit keszitunk mindenkinek. :) 
Oleles mindenkinek

Hatodik poszt (2016. november 6.)

Sziasztok!!! :)

Majd egy hónapja nem jelentkeztünk, így egy "szokásos" villámjelentést tennénk... :) Nos, a szüret menete hasonló volt mint az előző leírásban: két nap munka után 3-4 nap leállás, mivel meg kellett várnunk, hogy a szőlő bemazsolásodjon és ne maradjon túl lédús, mert annak alacsonyabb a cukorfoka és az rontja a bor minőségét... A szünnapokon sokat tanultunk spanyolul, kicsit franciául, zsonglőrködtünk labdákkal, olvasó esteket tartottunk egymásnak Fannival, sütöttünk, főztünk valamint sakkoztunk is párszor! :) A sok leállás miatt ment a pénz, ezért úgy döntöttünk, hogy keresünk más kastélyokat is arra az esetre, ha megint lennének szünnapok. Nos az első 3-4 napban legalább 10 kastélynál próbálkoztunk a Rayne Vigneau környékén telefonon, de mindegyik elutasító volt, mondván tele van a csapat és nem kell több ember... Egyik reggel elhatároztuk, hogy biciklivel élőben is körbejárjuk a kastélyokat, hátha úgy több esélyünk lesz. Így is volt, már az első két helyen kaptunk telefonszámokat, hogyha kell több ember "mi" leszünk az elsők... Majd a harmadik kastélynál (Ch. de Rabaud Promis) egy iszonyat nagy szerencsének köszönhetően találtunk munkát!!! :) (A kastélyhoz érve láttunk egy magyar-rendszámú autót, majd a főnök előbb el akart küldeni, hogy tele van a csapatuk, majd miután kiderült, hogy magyarok vagyunk és kijött a "mentőangyalunk" (Laci), azon nyomban fordult a kocka és egyből felajánlották a munkát köszönhetően Laci ottani munkásságának. Gyakorlatilag a szemükben ő képviseli Magyarországot, és mivel a birtok egyik nélkülözhetetlen tagja és ezermestere, ezért úgy tekintettek ránk is mint rá...) Rajtunk kívül még 9 embert sikerült beszervezni a mi eredeti csapatunkból, így aztán az elkövetkező két hétben összesen 5 napot tudtunk dolgozni, amikor leállás volt a Rayne Vigneau-nál, így, igaz hulla fáradtan, de majdnem mindennap tudtunk dolgozni a vasárnapokat leszámítva. Sőt, az utolsó pár napban napi 8 órát melóztunk + szombaton is. Eléggé felpörögtek az események, nap-nap után reggel korán kelés, majd reggeli után rohantunk szőlőszedésre. Az utolsó másfél héten már majdnem mindent leszedtünk, mivel hasznosították azokat a szőlőket is, igaz gyengébb minőségű borokat készítenek belőle. Erről jut eszembe, hogy letöltöttünk egy 'km' számláló alkalmazást ami követte merre járunk, és napi átlagban 7-8 km-t gyalogoltunk. Egy sorban kb. 100 tőke volt, amit minimum 10 perc, maximum 90 perc (!!!) alatt teljesítettünk a szőlők mennyiségétől és minőségétől függően... A szőlőföldeket 2-3-szor bejártuk, mire végeztünk mindennel. Az óraátállítás miatt az utolsó napokban fél6-kor, mire végeztünk a napi munkával, egyben a naplementét is megnézhettük, amik csodaszépek voltak... (Életérzés: Október 24-én életünk első naplementéjével egybekötött szivárvány "fogyatkozását" is láttunk Fannival, mivel ÉK-en eső volt, és ahogy ment le a nap úgy tűnt el a szivárvány a földtől kezdődve, a végén már csak az égbolt tetején látszódott kis csíkban, ami lélegzetelállító volt.....)
Az eredeti helyen hamarabb vége lett a szüretnek, így rendeztek nekünk egy borkóstolóval egybekötött ünneplést, ahol volt 4 fogásos vacsi, rengeteg finom sauterni bor és dínom-dánom! :) Másnap ki kellett költöznünk és a másik hely szőlőföldjére telepedtünk át a kis csapatunkkal sátrakkal (mivel ott nem kaptunk szállást és kaját sem), ahol esténként egy nagy tűzrakás körül főztünk a parázson/ban és ott melegedtünk, amíg ki nem ütött teljesen a fáradtság. Az éjszakák viszont kicseszett hidegek voltak (3-4 fok max.) és full ködös volt éjszaka ,ezért minden csupa víz lett... A levegőben lógott, hogy munka után továbbmegyünk kivi szüretre , de mivel nem találtunk üres helyeket, illetve kicsit elfáradtunk az egy hónapos munkától, úgy döntöttünk, hogy a szüret vége után elindulunk visszafele, hogy felkészüljünk Közép/Dél-Amerikára. Indulásunk előtti estén a tűz körül egyesével mindenkitől elbúcsúztunk (+ Laci hozott egy üveg pálinkát amit be is nyaltunk röpke 1 óra alatt), ami iszonyat megható volt és vagy 2 óráig tartott, mert mindenki visszahívott még 1-1 ölelésre... Másnap reggel 6-kor keltünk és Laci felajánlotta, hogy kivisz minket Langonba az autópálya előtti fizetős kapukhoz. Amikor 5 éve voltam itt, Bordeaux felé stoppoltam és onnan ÉK-felé Freiburg, majd végig Németországon és Ausztrián át stoppoltam, viszont mivel egy hónappal később végeztünk, így jóval hidegebb volt, ezért úgy döntöttünk, hogy Olaszország felé stoppolunk, mivel délebre van és bíztunk abban, hogy arra melegebb lesz. :) Az első nap estéig Nice-ig (Nizza) jutottunk, iszonyat jó kaland keretén belül: Egy idős francia hölgy, aki felvett minket Montpellier magasságánál, egészen Nice határáig vitt, ahol már esteledett és bejött velünk a benzinkútra, ahol próbáltuk megkérdezni, hogy a következő benzinkút nagyobb/kisebb, ill. több autó áll-e meg ott, mert ahol voltunk ott kb. csak pár autó volt a parkolóban... 2 perccel később 3 fiatal férfi lépett oda és közülük az egyik srác felajánlotta, hogy ne sátorban aludjunk a hidegben, hanem az ő lakásában Nice belvárosában... Gondolhatjátok... Hátraléptünk kettőt a meglepődöttségtől, kb. egy szót sem váltottunk és erre felajánlotta... Először nagyon kétkedőek voltunk, de mivel a srác nagyon szimpatikusnak tűnt ezért aznap este ott aludtunk nála. Annyit kell tudni róla, hogy egy bűvész és mellette hegedűkészítő mester. A lakásában (ami egy igazi kis legénylakás), volt egy hófehér galamb, aranyhal és egy kis kék hullámos papagáj (Gusztáv), akiket előszeretettel tüntetett el fellépésein). Kaptunk is ízelítőt a varázslásból és mondhatjuk vérprofi a srác, csak ámultunk és bámultunk, ahogy az 50 eurós bankóból 500 eurót varázsolt... Kapott is több országba már meghívást fellépésre. Mesélte, hogy egy átlagos hegedűt kb. 300 óra alatt farag és rak össze, amiért átlagban 6000 eurót kér... Átjött a barátnője és egy - kapott - üveg sauterni bor és Thai vacsora mellett beszélgettünk és zenéltünk hajnalig. (2 doromb és egy porszívócsövet használtunk didgeridoo-ként, ami tökéletesen rezgett a fújástól) :D Majd odaadták a lakáskulcsot és elmentek a másik lakásba!! (hihetetlen micsoda emberek és kedvesség az egész utazásunk alatt) Gusztáv fiúbarát, ellenben a lányokkal távolságtartó volt, így amikor reggel felkeltünk korán, két mozdulat után már a vállamon volt és még zuhanyozás közben is ott volt a kabin tetején.. :D Gondolhatjátok, kis kivi kínálgatás után még az ujjamra is rászállt szó nélkül... :D :D :P Bezzeg, amikor mosogattam a szivaccsal, teljesen begőzölt, hogy hogy merészelem elvenni az ő tűpárnáját és addig ordibált/visított, hogy inkább hagytam az egészet és visszaadtam a "főnöknek" :D Bratyóm (Geri) bandukolásai közül az amazonasi utazása jutott eszembe, ahol annyira jóba lett egy a dzsungelben élő kis papagájjal, hogy a madár mindenhová követte, vele aludt és kelt és amikor visszajött Európába, úgy kellett visszavinni 2-3-szor az esőerdőbe, mert mindig visszaszállt rá... Reggeli után és indulás előtt gyorsan leszaladtunk az óvárosba körbenézni, valamint megnéztünk 1-2 templomot és a Földközi-tengert, ami 20 fokos volt és az emberek fürdőruhákban napoztak a partján... Gondolhatjátok, milyen érzés volt ott lenni a 20-22 fokban :D A város képe egyébként nagyon hasonló Monaco-hoz ami 30 km-re van keletre Nice-től. Északon az Alpok, délen a tenger fogja közre, ezért egy speciális mikroklíma alakult ki, ami miatt melegebb volt a környező helyekhez képest, és így a flóra is teljesen egyedülálló volt. Tele pálmafákkal és citrusokkal, teljesen eltolódva a növények virágzásai periódusi stb. A város északi része teljesen zöld volt és ott annyi mászószektor található, mint idehaza összesen!!! Ide is vissza kell jönni!!! :) Kb. dél körül indultunk tovább stoppal, kicsit szomorúak voltunk otthagyni ezt a " varázslatos meleg paradicsomot" és az első stoppunk után kb 200 km-rel ÉK-re már csak 10 fok volt, majd mire elértünk Brescia-ig már csak 5-6 fok volt... Ott vagy 2 órát kellett várnunk, mert egy állat berohant az autópályára és balesetet okozott, ezért teljesen lezárták a Velence irányába a forgalmat és senki sem tudott továbbmenni... Viszont a várakozás közben megkérdeztük azt a pár kocsist, akik még bent voltak a parkolóban és két kérdezés között leszólított minket 3 erdélyi úriember (hivatásos kamionosok voltak egy autóval), akik közül egy tudott kicsit magyarul (4 évig dolgozott egy virágüzletben a Balatonon). Két perc beszélgetés után kiderült, hogy ők is Budapest felé tartanak, ahonnan Nagyváradra mennek hazáig, viszont mondták, hogy kettő ember sajnos nem fér be az autóba, mivel 3-an voltak nálunk, meg volt még 2 nagy hátizsák, egy sátor és egy kishátizsák a kajáknak... Mondták, hogy megvárják a másik autós barátjukat, akik a dugóban ragadtak. Lényeg a lényeg, hogy 2 óra után mire megjött a másik autós kollégájuk, láttuk, hogy duruzsolnak pár percet, majd intettek, hogy mehetünk velük és tudnak helyet szorítani!!!!!!!!! :D :D
Fannival majd kiugrottunk a bőrünkből és rohantunk oda a cuccainkkal, hogy hazáig repítsenek!!! Így is volt, mindenkit letoltunk a belsősávból, nagyon agresszívan (villogva, indexelve) de jól vezettek és éjjel 4-re haza is értünk az M0-hoz ahová Ákos kijött értünk autóval!!! :) :) Egyik leghosszabb stoppunk volt (890 km)!!! Most épp aludtunk és megpróbáljuk kiheverni az elmúlt 3 és fél hónap történéseit!!! 99,99%-ban POZITÍV és HIHETETLEN kalandokban lehettünk részese, amit soha nem felejtünk el!!! :) Köszönjük azoknak az embereknek a sok segítséget, akik felvettek, útbaigazítottak, szállást vagy épp "csak" egy csokit adtak utunk során!!!!!!!!!!! ÖRÖK EMLÉK LESZ AZ TUTI!!! :) Több mint 11380 km-t utaztunk ez idő alatt és 10 országot sikerült meglátogatnunk!!!! Most kis szusszanás és november 24-én indulunk tovább Madridba, majd 27-én utazunk Cancunba, ahonnan terveink szerint Közép, majd Dél-Amerikát szeretnénk végigjárni wwoof-os keretek között!!!!!!!!!!!!!!! :)
Képeket még töltünk, illetve az előzőekhez írunk helyszínt, hogy hol készültek! :)
PUSSZANTÁS!!!!!!! :)

Első poszt (2016.07.23.)

 Tegnap indultunk Budapestről és éjjel már le is értünk Šibenik-be Horvátországba. Mladen barátunkat látogatjuk épp és ő vele mozgunk, aki megmutatta a kis város történelmi hátterét és már fürödtünk is az Adriai-tengerben! :) Este megyünk egy helyi banda akusztikus-rock koncertjére, nagyon várjuk már :D Holnap stoppolunk tovább Bosznia irányába Konjic-hoz! :) 
píszes :)

Második poszt (2016.07.25.)

Dobre Dan:)

Folytatva epigramma jellegű beszámolónkat az esti akusztikus-rock stílusú beharangozott koncertből végül egy reggae/blues-os előadás kerekedett oltári hangulattal!:) Az énekesről annyit, hogy nem "egészen" volt tiszta és kétszer el is esett a bő 2 óra alatt... :D Másnap délután indultunk tovább Boszniába stoppal, hogy estig elérjük a Neretva folyót (Dzajica buk). Ahogy átléptünk a határt, egy elképesztően gyönyörű, hegyekkel tarkított paradicsomba csöppentünk, ahol az emberek nagyon közvetlenek és kedvesek, viszont nem túlzottan szabálykövetők. (Első stoppunk Boszniában: 2csaj+1sràc vett fel enyhén illuminált állapotban, utakon bukó nélküli motorosok stb..) Az infrastruktúra ébredezőben (Szarajevóig egysávos, gödrös főút vezet, szemétlerakás mindenhol, szelektívről nem is hallottak stb.), a Jugoszláv háború emlékei (sok ház szitává lőve, félig készen és az aknamezős táblák sem túl biztatók), de a táj mindenért kárpótolt minket. :) Kulturális oldalról nézve döbbenetes volt élőben is konstatálni, hogy egy falun belül látunk egymás mellett minaretet, zsinagógát és egy katolikus templomot is. Este 11-re megérkeztünk 2 kedves/őrülten vezető hölgy segítségével, majd sátorállítás a folyó parton és szunya. Reggel becsekkoltunk a raftingra és délután már a zúgókon csúsztunk le, tündeszurdokokon keresztül. Mászó kollégáknak: sziklaoázis!!!! :) A szállás egy kis fából épült bagolyvár, háttérben muszlim muzsikával:) Rengeteg náció, megy a nemzetközi ismerkedés ezerrel:) Ma voltunk Tito hírhedt titkos atombunkerében, ami több mint 250 méter mélyen van a hegy szívében és több mint 26 évig építették/csiszolták mire teljesen kész lett a 'remekmű'... Monumentális és félelmetes is volt egyben!!! Holnap túra, majd tovább Szarajevóba és Visokoba piramis lesre ;)

Harmadik poszt (2016.08.01.)

Sziasztok! :)

Picit eltűnve és késve írnám tovább a beszámolónkat :) A raftingos helyszínen a Tito bunker másnapján a túránkra egy öreg bácsi kísért el a szamarával, aki 10 méterenként satufékezett és pár másodperc néma szünet után haladtunk föl a 8 km-es túránk végcéljáig a hegy tetejére (képek lesznek). A túra kis zergebaszta ösvényeken vezetett a hegy szívébe, a végén egy "vigyázz aknamező" feliratú táblával megkoronázva... A túra végén a bagolyvárból átstoppoltunk Visokoba, hogy megbizonyosodjunk a "bosnyák csodáról", amit 2005 környékén fedeztek fel. Visokoban nagy dzsembori, mindenki az utcán árulta a portékáját, így Fannival elhatároztuk, hogy érkezésünk után körbejárjuk a pici, viharvert falut. A tipikus boszniai jegyeket hamar felfedeztük (szétlőtt házak, brutális grafitik a falakon a háborúkról és a vallások együttes "harmóniája"). Másnap reggel összeismerkedtünk egy magyar házaspárral, akikbe a piramis lábánál futottunk és átvittek a 2 km-re fekvő alagútrendszerbe, amit S. Osmanagić fedezett fel. Bevallom őszintén kicsit szkeptikusak voltunk/vagyunk, de a tárlatvezetés után sok bizonyítékkal szolgáltak a piramis létezését illetőleg (georadaros, szénizotópos kormeghatározás, "piramis" oldalának a dőlésszögének egyezése a többi piramiséval, rovásírás maradványai stb.), valamint a céljuk az, hogy a konglomerátumos üledékben talált számos kis járatból egyet összekössenek a "Nap" piramissal, mivel állításuk szerint ezek az alagutak voltak a víz és a levegő forrásai a piramisoknak (magas negatív ion tartalmú levegő, illetve kristálytiszta, pozitív energiával feltöltött, szerkezetváltozáson átesett víz). Rengeteg infó van ezzel kapcsolatban, de inkább haladjunk tovább. Az alagutas tárlatvezetés után feltúráztunk a 220m magas, impozáns "Nap piramisra" ami iszonyat durva - olykor UIAA 2-3-as nehézségű mászásnak felelt meg, aminek a tetején egy régi (római kori) erőd oldalfalára másztunk fel. Muszlim családdal pár közös kép és történelmi lecke után átstoppoltunk Szarajevóba, ahová szelek szárnyán közel 2 óra alatt sikerült átérnünk. Sőt, "csak" 20 perces túra volt a hátizsákokkal a hostelig a városon keresztül, mivel nagyon jó helyen raktak ki. A történelmi jelentőségű Franz Ferdinand hostelben szálltunk meg egy éjszakára (amit mindenkinek ajánlunk modernsége és olcsósága miatt, igazi hátizsákos áron) és este két vihar közepette városnézésen voltunk, helyi ételeket próbálva (burek, pite, stb.), valamint egy kis könyvesboltban sikerült szert tenni egy Edgar Allan Poe novella kötetre angolul. :) Gyönyörű kis ékszerdoboz belvárossal és csodálatos erőddel a város tetején. Másnap reggel még feladtuk a nagyiknak a képeslapokat és nyomás Mostar és Horvátország. A stoppolásunk alatt végig a közelgő vihar elől menekültünk, de hála az égnek mindig az utolsó pillanatban felvettek minket és repítettek több 10km-en át :) Volt egy úriember, akitől szóló karabinert kaptunk ajándékba (régebben kapta ajándékba de sosem használta) valamint egy érdekes stoppunk is volt, egy háborús veteránnal, aki elvesztette mind a két lábát egy taposó aknának köszönhetően és ezt csak akkor konstatáltuk, amikor a történelemről beszélgettünk az út közben... Mostar előtt egy fiatal, kedélyes fiú trió vett fel, akik átvittek minket 1000rel Horvátországba, ami gyönyörű volt a naplemente miatt is :) Aznap éjjel végül bestoppoltunk Makarskába, ahol a strandtól pár km-re találtunk egy tökéletes bivak (vadkemping) helyet a tengerpart felett 100m-rel olajfák árnyékában. Reggel gyors fürdés a tengerben, vásárlás és stoppoltunk is tovább Split-be ahol a trippünk egy hetes fordulóján sikerült másznunk a környező Markenzina nevű sziklamászó helyen. Nekem kicsit Misja Pec-re hasonlított a hely stílusa, brutál nehézségű és diverz fogású utakkal. Rengeteg csipis cseppkő, illetve oldott lyukak is... Fanni több mint 2 hónapja én lassan 1 hónapja nem másztam, így jó volt kicsit mozogni 7a- nehézségig :) Másnapi célunk Hvar szigete volt, ahol a mi kedves házaspárunk (Lizi&Viktor) töltötte/tölti a nyaralását. Ide este 8-ra értünk egy óriási komppal :) Kedvesek voltak, már a Stari Grad nevű kikötőben vártak és kis utakon száguldottunk át az apartmanjukba, ahol sikerült szerezni egy grillsütőt, így hús és kukorica/cukkini sütés volt, fröccsözéssel és welcome pálinkával karöltve :) Csodálatos az itt lét, másnap lementünk DWS-ni (deep water solo, azaz víz fölötti sziklamászás kötél és minden biztosítás nélkül) a partra, valamint sikerült kötéllel is mászni az árnyékban. :) Iszonyat meleg és magas páratartalom... :D A mai napon feltúráztunk - szerintünk - Hvar legmagasabb pontjára, = egy kicseszett nagy barlang, aminek a szájában egy ókori templom áll, kis haranggal, és csodálatos panorámával a tengerre nézve... :) Az úton elmajszoltunk pár fügét, valamint szedtünk lime-ot is. Jelenleg itt tartunk, most szieszta és pár óra múlva megyünk csapatni a partra, majd holnap indulunk tovább Fannival Szlovénia irányába :)
Reméljük otthon minden és mindenki rendben van, hamarosan jelentkezünk! :)

pp.

Negyedik poszt (2016.08.04.)

Hahó!:)

Végül Hvar-ról Trebinje (Bosznia) fele jöttünk dubrovniki vadkempingünk után, ahová az egyik kedves stoppos párunk invitált meg. Érkezésünkkor megmutatták 'kis' desztilláló üzemüket (mindenféle gyógynövényből illóolajat készítenek gyógyászati/kozmetikai stb. célból) és a várost is, ami egy iszonyat hangulatos kis ékszerdoboz a javából!!! Ezután kimentünk a régi folyóparti családi házba, ahol Giorgo született 65 éve. Giorgo felesége (Nada) pikk-pakk összedobott a háztájéki zöldség/gyümölcsökből vacsit és ment a helyi pálinka kóstolgatása egyből:) Vacsi után ott aludhattunk a régi házban teljesen egyedül. Ma bejöttünk kicsit körbenézni az óvárosba, épp egy platán-negyedben sörözünk. Holnap irány Montenegro, reméljük a hőség enyhülni fog...